A múlt héten a török parlament elfogadott egy vadonatúj titkosszolgálati törvényt, mely a török hírszerzés (MİT) jogosítványait alaposan kiterjesztette. Az ellenzék és a sajtó azonnal rámutatott: ezzel teljesen megszűnik a szervezet ellenőrizhetősége, a törvény kiolt mindennemű féket és ellensúlyt, amelyek eddig megakadályozhatták a kirívó jogsértéseket.
A Recep Tayyip Erdoğan mögött álló iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) parlamenti többségével megszavaztatott törvény még az eddigieknél is szélesebbre tárja az MİT jogát, hogy bárkit lehallgathasson, s bármilyen információt bármilyen forrásból és gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött eszközökkel megszerezhessen általános bűnügyek és terrorizmus gyanúja esetén. A szervezet tagjai az eddiginél nagyobb immunitást kapnak, az MİT vezetését ellátó személy elleni kereslet vagy ügyészi nyomozás csak azt követően indulhat, ha ahhoz, mérlegelés után az államfő hozzájárul. Ezzel szemben azok az újságírók, akik titoknak minősülő információkat közreadnak vagy az MİT ügyeit a nyilvánosság elé tárják, akár tíz évet is kaphatnak. Azokat az állampolgárokat pedig, akik aktákat vagy információkat rejtenek el az MİT elől, négy évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetnek.
Az ügy kezdetei 2012-re mennek vissza, amikor az egyik ügyész tanúként idézte meg az MİT vezetőjét és további négy hírszerzőt a betiltott Kurd Munkáspárt (PKK) városi szervezeteként ismert Kurd Közösségi Unióval (KCK) való rejtett kapcsolatok ügyében. Az MİT valóban beépült a KCK-ba, részben, hogy befolyásolják annak tevékenységét, részben pedig, hogy ellenőrizni tudják céljait. A művelet olyannyira nem sikerült, hogy később a PKK-nak sikerült egy merényletben megölni tizenhárom török katonát, így az együttműködési kísérlet összeomlott.
Az MİT elleni eljárást Erdoğan miniszterelnök olyan kezdeményezésként állította be, melynek valódi célpontja ő maga lett volna, így az akkor gyorsan a parlament asztalára letett törvénytervezet – mely sok tekintetben azonos a mostanival – minden, az MİT-vel kapcsolatos ügyet vagy kezdeményezést a miniszterelnök egyetértésétől tett függővé. Érdekes, hogy e téren a most elfogadott változat már nem a miniszterelnököt jelöli meg mint legfelsőbb instanciát, hanem az államfőt. Minthogy Abdullah Gül államelnöki mandátuma idén augusztusban lejár, s Erdoğan nagy valószínűséggel átveszi tőle a posztot, ráadásul alaposan kitágított jogkörökkel, így a mostani titkosszolgálati törvény már az utódlás szellemét hordja magán.
Bár a törvény elfogadása csak növelte a politikai feszültséget az országban, s az ellenzéki lapok és pártok „rendőrállami” fordulatról beszélnek, Erdoğannak, ha meg akarja tartani az AKP hatalmát, minden oka megvan rá, hogy keményebb eszközökhöz nyúljon, s leépítse az országban még megmaradt demokratikus viszonyok maradványait. Elvégre egy ilyen mértékben korrupt és populista rendszer egyszerű demokratikus parlamenti többséggel nemigen tartható fenn.
Épp, amikor az országgyűlés rábólintott az aktuális törvényre, Haşim Kılıç, a török alkotmánybíróság feje „szánalmasan korrupt lépésnek” nyilvánította Erdoğan azon mesterkedéseit, mellyel megbénítani igyekszik a bíróság – és egyáltalán az igazságszolgáltatás – működését. Az ügyészség részéről is hasonlóan nagy ellenállás nehezedik a kormányra, melynek három tagja tavaly lemondani kényszerült azt követően, hogy nyilvánosságra kerültek az AKP vezetőinek korrupciós ügyei.
