Hammer Ferenc: Paszták népe (Hipertér 000110100)

  • 2001. július 5.

Egotrip

Mondják, hogy a kertek alatt settenkedő digitális rendszerváltás mindenekelőtt azért tekinthető a könyvnyomtatás elterjedéséhez hasonló fontosságú civilizációs fordulópontnak, mert a nyomtatott könyvhöz hasonlóan az internet többet jelent egy egyszerű új médiumnál: klasszikus médiaeffektusként az internet mint kommunikációs csatorna a saját technológiai jellegzetességei alapján generál új jelentéseket, új üzenetbefogadási módokat, újféle kommunikációs stílusokat, újfajta viszonyokat, újfajta szubjektivitásokat, újfajta tereket és újfajta időiségeket, azaz egyszóval új embert és civilizációt. Mint amennyire a szóbeliség memoritereihez, körkörös formákat mutató retorikájához képest újdonság volt az írásbeliség linearitása (mind a leírt sor, mind a gondolatmenetek fő formáját tekintve), éppúgy ekkora változást hoz az internet, pontosabban a hipertext mint kimondottan nem lineáris asszociációs és üzenetforma. A hipertext-kommunikációnak a nyomtatott szöveghez képesti újdonsága több okból fakad. Először is, lassan alig van olyan jellegű tudás és tapasztalat, amit ne lehetne digitalizálni, így fénysebességgel cikázhatunk a legkülönbözőbb kulturális formák között, azaz adat, szöveg, hang, kép és mozgókép bármilyen kombinációit fogyaszthatjuk - vagyis hozhatjuk létre azzal, hogy fogyasztjuk. (Fogyasztás mint alkotás - ez azért nem rossz. Fogyasztóművész.) A hipertext-térben, szép régi magyar kifejezéssel: a hipertérben immár nincs domináns olvasat és értelmezés, hanem bármilyen tudás, tapasztalat és élmény rendelhető egymás mellé és szerkeszthető egybe, illetve újra.

Hipertér, 000110100

Mondják, hogy a kertek alatt settenkedő digitális rendszerváltás mindenekelőtt azért tekinthető a könyvnyomtatás elterjedéséhez hasonló fontosságú civilizációs fordulópontnak, mert a nyomtatott könyvhöz hasonlóan az internet többet jelent egy egyszerű új médiumnál: klasszikus médiaeffektusként az internet mint kommunikációs csatorna a saját technológiai jellegzetességei alapján generál új jelentéseket, új üzenetbefogadási módokat, újféle kommunikációs stílusokat, újfajta viszonyokat, újfajta szubjektivitásokat, újfajta tereket és újfajta időiségeket, azaz egyszóval új embert és civilizációt. Mint amennyire a szóbeliség memoritereihez, körkörös formákat mutató retorikájához képest újdonság volt az írásbeliség linearitása (mind a leírt sor, mind a gondolatmenetek fő formáját tekintve), éppúgy ekkora változást hoz az internet, pontosabban a hipertext mint kimondottan nem lineáris asszociációs és üzenetforma. A hipertext-kommunikációnak a nyomtatott szöveghez képesti újdonsága több okból fakad. Először is, lassan alig van olyan jellegű tudás és tapasztalat, amit ne lehetne digitalizálni, így fénysebességgel cikázhatunk a legkülönbözőbb kulturális formák között, azaz adat, szöveg, hang, kép és mozgókép bármilyen kombinációit fogyaszthatjuk - vagyis hozhatjuk létre azzal, hogy fogyasztjuk. (Fogyasztás mint alkotás - ez azért nem rossz. Fogyasztóművész.) A hipertext-térben, szép régi magyar kifejezéssel: a hipertérben immár nincs domináns olvasat és értelmezés, hanem bármilyen tudás, tapasztalat és élmény rendelhető egymás mellé és szerkeszthető egybe, illetve újra.

Az interneten és különösen a hipertexten alapuló kommunikáció, tanulás és tudásszerkezet a jelenkori kultúra számos alapfogalmát rajzolta át. A digitális reprodukció kérdésessé teszi az olyan distinkciókat, mint eredeti és másolat vagy szerző és fogyasztó. A cybertér, megszabadulva az atom alapú információrögzítési eljárások technológiai béklyóitól, immár egy kollektív módon létrehozott, örök jelen időben létező kollektív palimpszeszt, amelyben egyaránt összemosódik a szerző és az "olvasó", a tradíció és a változás, az előzmény és a következmény, az eszmék genealógiája és az arról szóló beszéd, és végső soron egy kollektív szuperjelenben oldódik fel az emlékezet. A digitalizálás és az anarchisztikus információ- és szándék-áramlás révén, Pierre Lévy cyberfilozófus szavaival, egy egységes kozmopédiába egyesülnek a kultúra korábban elkülönült olyan formái és színterei, mint a magánélet és a közélet, a tudomány és a szórakozás, a templom és a futballstadion, a filozófia és a testkultúra vagy a politika és a science fiction, amelyben a fénysebességű hiperlink-kattintás révén érvényüket vesztik az olyan fogalmak, mint az egyértelműség, a kétértelműség, a metafora vagy éppenséggel Platón barlangja.

Hogy miért mondom ezt az egészet? Azért, mert nekünk, magyaroknak ismét sikerült valami nagy dolog. Ugyanis míg a fenti gondolatok Nyugaton legfeljebb ezoterikus folyóiratokban, cyberszubkultúrákban és marginális egyetemi kurzusokon körvonalazódó elméleti konstrukció, addig a magyar politikában immár jó ideje vérbő és életerős praxis. E hazai fejlesztésű úttörő tradíció egyik megkerülhetetlen guruja Torgyán József, akinek Wittgensteint idéző aforisztikus paradoxonai (Nem vagyok négyéves korom óta. De ha mégis, irány a szauna.) kijelölték ezen episztemológia fő csapásirányát, amelyről egyszer az alábbi méltató szavakkal emlékeztünk meg egy szemiotikai szakmunkában: "Egy Torgyán-mondatban megjelenő legfőbb információ, hogy elhangzott; egy Torgyán-mondat hagyományos cáfolata a mondat megerősítését jelenti; és egy Torgyán-mondat tagadása pedig az el nem hangzott Torgyán-mondat." A Fidesz az alapító atyáknak kijáró reverenciát jóllehet híven letudva, de mégiscsak túllépett Torgyánon, amikor annak látnoki vízióit a mindennapi politikai gyakorlat alapelvévé sikerült alakítania. E stratégia-technológia alapja, mint arról hat hete megemlékeztünk, hogy a Fidesz a politika, a kultúra, a közigazgatás, a magánélet és a közélet összes partikularitását egy szuperjelenbe egyesítette, amelyben a dolgok irányát és a múlt értelmét kizárólag az határozza meg, hogy az illető forma milyen jelentést kap attól a digitális algoritmustól, amelyben a 0 a szívatnak, az 1 pedig a szívatok. A magyar cybere-filozófia és -praxis elvei alapján létrejött hipertérben Szent László királyunk immár a marihuána hidráját fejezi le, a labdarúgás és a kommunistaellenesség immár szinonimává váltak; a kommunista az, aki a lassúbb akkor, amikor két kommunista találkozik, amikor Döbling hazaárulás, viszont ahol a látszat és a valóság összemosódása ugyanakkor olyan fogalmakat termeltek ki, mint "az X által Fidesz közelinek nevezett vállalkozás", és amely virtuális valóságban az igazmondás sem lehet másmilyen, mint virtuális.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.