Jaksity György: Tőzsde

  • 1999. március 4.

Egotrip

Adakozzatok a MaNcsnak és a Tilosnak, mert nekik nem jutott a bankkonszolidációból, a nagy privatizációs lenyúlásból, a környezetvédelmi és egyéb alapokból, a tõzsdei bevezetések árfolyamnyereségébõl, az infotech-õrület virtuális extraprofitjából, a társadalmi átalakulás és befolyás érdekében létrehozott alapítványokból (vagy legalábbis nem elég), a befektetõvédelmi és a betétbiztosítási alapból, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet költségvetési befizetéseibõl.

Jaksity György

Tõzsde

Viszont van néhány tízezer lelkes rádióhallgató és újságolvasó, aki ehhez a szellemi táplálékhoz ingyen vagy legalábbis nagyon olcsón jut hozzá, azaz bár élvezi, gazdaságilag nem támasztja alá ezen médiumok mûködését. Így hát, ami kimarad az árból, az most mehet az alapítványba. (Adóból leírható, ha minden igaz.) Tehát minél olcsóbb a szolgáltatás, annál nagyobb a támogatás, annál kevesebb az adó, vagyis azzal a húsz-harminc-negyven százalékkal állam bácsi, illetve mi mindannyian támogatjuk kicsiben a lelkes kalózokat. És ez így van rendjén, mert az a pár forint adó olyasmire megy el, ami mellett legalább pár tízezer ember egyértelmûen leteszi a voksot, míg a fenti felsorolásban szereplõ - mondjuk úgy - jövedelemredisztribúció mikéntjérõl egy darab magyar ember nem szavazott. Nem is fog.

Szóval adakozzatok.

Hogy mi köze mindennek a tõzsdéhez? (Ilyesmit eleve csak olyan valaki kérdezhet, aki nem követte a sorozatot, azok kedvéért pedig nem kezdjük elölrõl. Nem szappanopera ez, hogy tízévente újra leadjuk.) Mindennek természetesen köze van a tõzsdéhez. Ennek az alternatív médiaügynek (jobb kifejezés hiányában) pedig annyi, hogy akár tõzsdére is vihetnénk. Mondjuk ahelyett, hogy átlagosan hat rongyért pólót és cédét veszünk, vagy négy-öt MaNcs-elõfizetést Mikulásra a rokonoknak, vehetnénk néhány darab ezerforintos részvényt egy alternatív kulturális holdingban, és az így befolyó tõke finanszírozná a hasonló projekteket. Ettõl persze még lehet pólózni meg cédézni, és természetesen elõ is kellene fizetni, meg standra járni és persze alapítványozni. Mindenesetre lenne egy üzleti alapon kezelhetõ, tervezhetõ, fejleszthetõ környezete azoknak, akik lényegében társadalmi munkában infokalózkodnak, és mindenki számára egyértelmû lenne, hogy mi mennyi. Mindenesetre No free lunch. Egy világbanki szakember mesélte, hogy a hatvanas-hetvenes években egy elmaradott, de napsütötte kontinens országaiban a legkevésbé azokat a tanácsokat fogadták meg, amelyeket ingyen adtak.

Félreértés ne essék, ezt nem meggyõzõdésbõl és nem a meggyõzés kedvéért mondom, csak szórakoztat a gondolat. Meg aztán az is jópofa, hogy a kultúra finanszírozása végre olyan kockázati közegbe kerülne, ami a számkivetettségének megfelelõ kockázati besorolással látná el, most már tõkepiaci elméletekkel megtámogatva. Noha a matematikai statisztika, a játékelmélet, a fizika és számos egyéb diszciplína (nem meglepõen a közgazdaságtan eddig kábé annyi magyarázatot adott, mint a meteorológia) szájtátva áll a tõzsdei árfolyammozgások megmagyarázhatatlansága felett, ennek kiszámíthatatlansága semmivel sem rosszabb, mint a kultúraélvezõk és -támogatók adakozási szokásai. Ráadásul, ha igaz, hogy az ember szívveréseinek egymásutánjai ugyanúgy egy szórással nem rendelkezõ eloszlást követnek, mint a napi tõzsdei árfolyamváltozások, akkor kimondhatjuk, hogy nemcsak a kultúra morbid szívügyünk, de a tõzsde is.

Végül az aktualitások kedvéért mindenki figyelje az euró árfolyamalakulását, amely a konszenzussal ellentétben nem erõsödik az amúgy törvényszerûen gyengülni kényszerülõ dollárral szemben, hanem éppen hogy leértékelõdik. Aztán úgy tûnik, hogy - nem teljesen függetlenül az elõzõ megfigyeléstõl - az európai gazdasági dinamizmus valóban a béka alatt vagyon, és - nem teljesen függetlenül ettõl - a magyar külkereskedelmi mérleg, a gazdasági növekedés és ennek megfelelõen a bruttó hazai termék arányos költségvetési deficit idén valóban olyan szar lesz, mint ahogy az már tavaly szeptember-október óta nyilvánvaló. Azon pedig, hogy ezek a karvaly-multik kiutalják az osztalékot, nincs mit megsértõdni, merthogy akkor sem lelkiztük túl a dolgot, amikor a mocskos pénzüket idehozták, ami a jelenlegi, bár egyre szerényebbnek bizonyuló gazdasági növekedésnek még mindig több mint feléért felelõs. Szóval adakozzatok. Most már a költségvetésnek is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.