Seres László
Dekóder
A kis pártok Magyarországon alapvetõen szívnak. A rendszerváltás folyamatában bevezettük az ötszázalékos választási küszöböt, hogy jól távol tartsa a weimarizálódást, a kispártosodást a T. Házból, úgyhogy Magyarországon a kis pártok parlamenten kívül rekednek, ott kell úgy berendezkedniük, hogy lassú, szívós civil tevékenységük azok számára is vonzó alternatívát kínáljon, akik eddig a nagy pártok valamelyikére szavaztak. A nemzetiszocialisták például hogy megtalálták a karlendítést a kampányban, hány budai orvos és mérnök tudatalattijából pattant elõ hirtelen, hogy ez az az üzenet, amire végre szavazhatnak.
Most végre a Munkáspárt is megtalálta a kibontakozás útját.
"Az anticionista és az antiimperialista fellépés szükségességét hangsúlyozó, egymás segítésérõl szóló együttmûködési megállapodást írtak alá az iraki Baath Párt képviselõivel a hét végén több hazai tömörülés, köztük a Munkáspárt, a Szabó Albert vezette Magyar Népjóléti Szövetség és a Király B. Izabella által irányított Magyar Érdek Pártja képviselõi - tudta meg az MTI szerdán Szabó Alberttõl." Az ember dörzsöli a szemét, elolvassa még egyszer, mereng, eljött-e már április elseje, és ha nem, hol marad a Munkáspárt cáfolata. Sehol.
"Balogh Attila, a Munkáspárt országos titkárságvezetõje ezt megerõsítve elmondta: a dokumentum aláírói támogatásukról biztosítják a palesztin nép önállóságáért folytatott harcát, síkraszállva egyben a Jeruzsálem központtal létrehozandó Palesztina megszületéséért. A dokumentumot iraki részrõl a kormányzó Baath Párt nemzetközi kapcsolatokért felelõs irodájának képviselõje írta alá."
Nyilván nem abból kell kiindulni, hogy a három jeles szervezet vezetõi felszálltak a Malév menetrendszerû Budapest-Bagdad járatára, a reptéren leállítottak egy taxit, beszóltak a sofõrnek, hogy öreg, meg se állj a Baath Párt székházáig, gyorsan aláírtak, utána vacsi, diszkó. Nem, feltehetõen már csak anyagi okokból is inkább fogták magukat a magyar kommunisták, a magyar nyilasok és a magyar érdekvédõk, elbattyogtak az iraki követségre, összefutottak az ideiglenesen ott állomásozó nemz.kapcs.fel.ir.vez.-vel, megtárgyalták a cionizmus helyzetét országaikban, aláírtak, és csókolom. Még abban megállapodtak, hogy a közös álláspontot szóvivõjük, Szabó Albert tolmácsolja a távirati irodának.
A Munkáspárt hosszú, fáradságos és népszerûtlen kitérõk után (szovjet puccs támogatása, Milosevictyel való jó viszony) végre rálelt önmagára. Thürmer pár éve, természetesen az SZDSZ kapcsán, már zsidózott egy diszkrétet az egyik angol nyelvû pesti lapban, majd a taszári NATO-ellenes plakátok közt bukkant fel a "Magyarország a magyaroké" szlogen. Hiányzott azonban valami, ami igazán eladható, ami megfogja a magyar népet, mit megfogja, megragadja, és el sem engedi, amíg három és fél év múlva be nem ikszeli a Munkáspártot a szavazócédulán.
Irak. És Palesztina. És egymás segítése. Szaddám Huszein beszáll a Magyarországon egyre fokozódó anticionista és antiimperialista harcba, cserébe Thürmer Gyula a Baross utcából segít lebombázni a Bagdad határán felbukkanó amerikai vadászgépeket, miközben a közepes hatótávolságú Albert és testvérei körbeállják az ENSZ fegyverellenõreit.
Igazából nem is az az érdekes, mit szól mondjuk az MSZP Baloldali Tömörülése az egészhez, amelyik Thürmerékhez hasonlóan közös frontban képzeli el a hazai baloldali egységet. Az sem igazán érdekes, mit szólnak az idõs, tisztességes komcsi antifasiszták (vannak ott ilyenek) ahhoz, hogy vezetõik nyilasokkal járnak szolidarítani egy népirtó, fasiszta rezsim követségére. Az érdekes az lesz, hogyan nõ majd a Munkáspárt népszerûsége az új perspektívák birtokában, hiszen kissé radikális formában, de immár minden együtt van, ami a sikerhez kell: antikapitalizmus, antiszemitizmus, szociális demagógia, külpolitikai támogatottság.
Úgyhogy: Éljen a! Le a! Virágozzék a szoros és megbonthatatlan! Semmik vagyunk, s minden leszünk! Kitartás!
