Kálmán C. György: Magánvalóság (új egyetemek felé)

  • 1999. március 4.

Egotrip

Kálmán C. György

Magánvalóság

Új egyetemek felé

Én ellenálltam, megmondtam alkalmi ismerõsömnek (aki kitalált személy, de sajnos hímnemûnek találtam ki), hogy én ehhez nem értek, nem is értem az egészet, semmi közöm nincs hozzá, az olvasót meg nem érdekli. Ragaszkodott hozzá, hogy írjam meg, és mivel semmi nem jutott az eszembe, ezennel akkor megírom, hangsúlyozva, hogy biztosan a fele sem igaz. (Alkalmi ismerõsöm újabban elég sok van, amióta nevemet a fényképemmel - s azt velem - azonosítani lehet. Egyébként az érdeklõdõkkel ezúton közlöm, hogy rövid, szõke hajam van, és szakállat-szemüveget soha nem hordtam.)

Alkalmi ismerõsöm tehát azt meséli, hogy õ az egyik nagy ruházati egyetem lábbeli karának oktatója. A cipõ tanszéken van, ez nagy tanszéknek számít a karon (szakgazda is), de van ezenkívül papucs szak és tanszék (saru specializációval), elegáns, exkluzív szaknak számít a kalucsni, sokan kissé lenézik a csizma szakot (bár mostanában Martens-pénzen próbálnak feljavulni), van még összehasonlító (csizma/asztal) tanszék, és olyan kiszolgáló tanszékek, mint a pasztások, a lábtörlõsök, a cipõkanalasok stb. (Kisebbségi régió lévén, hamarosan beindul a meztélláb szak is, a honvédség meg a kapcakiegészítõsök képzését támogatná.) Az a helyzet, hogy az õ szakjukon mindent meg lehet és meg is kell tanulni a cipõrõl, de õk speciel hagyományosan felsõrészbõl erõsek, az ország legjobb felsõrészesei itt gyûltek össze. Mostantól azonban minden megváltozik.

Elõször is ezentúl az országban egységes követelményrendszer lesz, nincs olyan, hogy a hallgató náluk kevesebb pertliórát vesz fel, de gojzervarrásból háromszoros mennyiséget, vagy másutt (ahol a pertlibõl erõsek) kicsit hanyagolja a sárkefestúdiumokat, de tépõzártörténetbõl és pertlitechnológiából az ország legjobbjai sem tudják megfogni. Ennek vége. Az egyik egyetem, amelyik nemzetközileg is jegyzett cipõfûzõközpont, most kénytelen jelentõsen levenni eddigi oktatási lendületébõl, viszont akkor az ország más egyetemein is át kell írni a felsõrész- vagy a talpcentrikus tanterveket, hogy legyen rend és egység. Mindenki mindenütt ugyanazt kell hogy tanulja, mindenbõl mindenhol ugyanannyit és ugyanúgy. Másra nem is igen lesz ideje, mert - másodszor - komoly gazdasági szorítás kényszeríti majd az egyetemeket arra, hogy csak kétszakos képzésre vegyenek föl hallgatókat, ezentúl egyszakos cipõs aligha lesz, legalább egy zokni vagy egy kalap szak kell mellé. Két szak mellett pedig nem lehet ugrálni, tanulja meg a cipõ és zokni (vagy kalap) alapjait, értsen mindenhez kellõ szinten, ha érdeklõdik és tehetséges, majd beiratkozhat a doktori iskolába.

Ez a jövõ egyeteme.

Meg kell adni továbbá - harmadszor - a lehetõséget a kiskunbürgözdi fõiskolásoknak is, hogy a megfelelõ órák igazolásával bekerülhessenek az egyetemre. Derék, becsületes emberek a kiskunbürgözdiek - mondja alkalmi ismerõsöm -, csak hát nem igazán az egyetemi szintû cipõképzés az erõsségük, inkább csak Filu és Dadida márkájú kínai futócipõket beleznek (egy: 889 Ft, sok: 750 Ft), erre is nagy szükség van, legyenek õk is jól képzettek, de ez mégsem ugyanaz, mint egy aligátor körömtopánka. De nem lehet majd mit tenni, papíron õk is ugyanazt az alapképzést kapták, át kell õket venni.

És akkor mi lesz?

Akkor az lesz, sóhajtott alkalmi ismerõsöm, hogy végre átláthatóság lesz, nagy-nagy rendezettség, egyformaság és egyenlõség. A harmadév elsõ félévében az ország minden ruházati egyetemén minden csizma szakos ugyanabból a könyvbõl ugyanazt fogja tanulni. A diákok aszerint választanak egyetemet, hogy melyik van közelebb a lakóhelyükhöz. Az egyetemi oktatók közepesen fizetett, rosszkedvû közalkalmazottak lesznek, akik ha akarnak, szabadidejükben még szakmázgathatnak kicsit. A lelkes hallgatók esetleg feljárnak lakásra vagy késõ este az egyetemi szobácskába, ha mondjuk a magas sarok tipológiája érdekli õket, de ezt soha senki nem számolhatja el nekik, lassan el is maradoznak, inkább pénzt keresnek. Viszont a minisztérium mindig pontosan fogja tudni, hogy mi, hol és mikor kérhetõ számon, esetleg késõbb bevezetik a tanfelügyelõi rendszert, a kötelezõ tankönyvet, az év elején benyújtandó tantervet, az osztálynaplót, a becsöngetést és a szülõi értekezletet. Fegyelem és rend, az lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.