Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2003. március 20.

Egotrip

Úgy alakult az én életem, drága olvasóim, hogy én tudós, én literátor nem vagyok. Sorsom, környülállásaim, hajlandóságom mezei gazdává tettek. S életem, ezt a nagy regényt - korom gyermeke -, már csaknem teljesen megfosztottam cselekményességétől, időrendjétől és plasztikus szereplőitől. Életem maga a semmiről se szóló könyv, a fordulatok, cselekmény és sekélyes mulattatás nélküli regény. Elszöszmötölök a kertben, etetek, kiülök az ámbitusra; eszembe ha néha jut valami, gyorsan elhessegetem.

Az örök visszatérés

Úgy alakult az én életem, drága olvasóim, hogy én tudós, én literátor nem vagyok. Sorsom, környülállásaim, hajlandóságom mezei gazdává tettek. S életem, ezt a nagy regényt - korom gyermeke -, már csaknem teljesen megfosztottam cselekményességétől, időrendjétől és plasztikus szereplőitől. Életem maga a semmiről se szóló könyv, a fordulatok, cselekmény és sekélyes mulattatás nélküli regény. Elszöszmötölök a kertben, etetek, kiülök az ámbitusra; eszembe ha néha jut valami, gyorsan elhessegetem.

Homlokomról az olimpi derű, ajakimról a homéri kacaj, tagomról a catulli hév immár eltávoztanak. Mit mondjak, ma például cselédimet nyugodni eresztettem, és csak alig hallottam a vígság lármáit, agg diófám alatt tüzemet gerjesztettem (még kora délután szedtem egy kis rőzsét). Még azért jócskán hideg van, ezért leplembe burkolva könyökömre dűlök, kanócom pislogó lángjait szemlélem, a képzelődések álmába merülök, s egy szebb lelki világ szent óráit élem, amíg át nem fagyok, akkor forró fürdő, leülök a tévé elé, ott nyom el a buzgóság.

Az évszakok játszi forgása már nem mulattat: az egyformaság, a kiismerhetőség, a gépies újrajátszás untat. Itt a tavasz, iskolabezárások és Postabank-ügy, médiakuratórium és összeférhetetlenségi gondok - mi dolgom ezekkel, jönnek és mennek, mint a jó sör, avagy a nyár és a tél. Ahogyan a természetben mindig minden visszatér, kibukkannak a hóvirágok, és sárgállik már a mogyoróbokor - úgy (jóllehet talán más ciklusban) fel-felbukkannak sápadt, keserű politikusaink és gazdasági vezetőink is, szűkülő szemmel és vékonyult szájjal ágálnak - mint egy rossz malom, minden csorba, repedt, lepedékes fokát jól ismerjük már, látásába is belefáradunk, lassan elalszunk.

Mondj egy eseményt! Március 15-e ünneplése? Státustörvény-módosítgatás-tárgyalások? Útpályaprogram? Gyógyszeráremelés-kórházprivatizálás? Árvízkárok? Lakáspolitika? EU-csatlakozás-igen-nem? Tévéelnök? Kitüntetések-kinevezések-megszüntetések? Erős forint? Titkos záradékok? Ugyan már. A másik oldalamra fordulok, legfeljebb Lajkó kutya mordul a lábamnál.

Hidd el, drága olvasó, az igazi kérdések nem ezek. Hanem hogy mi a francnak nem lehet értelmes, emberi nyelven megfogalmazni az adópapírokat, és miért nem lehet sokkal egyszerűbb és rövidebb bevallást kialakítani. Vagy hogy mi a túrónak kell az EU kedvéért az általános iskola szintjére süllyeszteni a felsőoktatást, Bologna szent nevében. Vagy hogy miért egyre lassabbak a vonatok, és miért nem a nagyvárosok közötti vonatközlekedést javítják, ahelyett, hogy az autópályákat nem építenék oly nagy garral. Vagy hogyha valaki kificamítja a lábát, miért kell órákig várnia a folyosón, míg az őrület határán rohangáló orvosok és ápolók húznak el mellette, ahelyett, hogy valaki felvenné az adatait, és sorszámot adna neki. Vagy hogy miért fizetem rá, vidéki tahó, a gatyámat is az internetre, és juthatnék-e vajon más szolgáltatóhoz, mint a Matáv, áldassék a neve.

Vagy hogy miért szárad le, hogyha újra nő.

Ezek csak az elmúlt napok apróságai, vidéki magányomból. Fontosabb ezeknél az ország megannyi gondja, belátom én. Csakhogy unom, mit tegyek. Jönnek-mennek az évszakok, vissza-visszatérnek az országos bajok, bájolog a kormány, acsarog az ellenzék, vagy fordítva, így megy. Eleget láttam, visszabújok a suba alá.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.