Várhegyi Éva: Ekotrip

  • 2003. március 20.

Egotrip

A "polgári" ízlésficam emlékművei (Nemzeti Színház, Terror Háza) mellett néhány súlyosabb gazdasági hatású emléket is hagyott maga után az előző kormány. A szétzilált agrárium mellett már ma érezhető az épp egy éve kiteljesített polgári lakástámogatási rendszer örökségének egyre nyomasztóbb terhe, amelytől (láthatóan) az új kormány sem képes szabadulni. Ahányszor csak lábra kapnak a híresztelések arról, hogy változtatna valamit a támogatások irracionális rendjén, azon nyomban megjelennek a cáfolatok: dehogyis nyúlunk mi egy ilyen príma, társadalmilag igazságos, gazdaságilag ésszerű rendszerhez, hisz ez éppúgy illeszkedik a nemzeti közép kormányának ideájába, mint a polgári kormányéba. Nem, nem, soha!

Pénznyelő

A "polgári" ízlésficam emlékművei (Nemzeti Színház, Terror Háza) mellett néhány súlyosabb gazdasági hatású emléket is hagyott maga után az előző kormány. A szétzilált agrárium mellett már ma érezhető az épp egy éve kiteljesített polgári lakástámogatási rendszer örökségének egyre nyomasztóbb terhe, amelytől (láthatóan) az új kormány sem képes szabadulni. Ahányszor csak lábra kapnak a híresztelések arról, hogy változtatna valamit a támogatások irracionális rendjén, azon nyomban megjelennek a cáfolatok: dehogyis nyúlunk mi egy ilyen príma, társadalmilag igazságos, gazdaságilag ésszerű rendszerhez, hisz ez éppúgy illeszkedik a nemzeti közép kormányának ideájába, mint a polgári kormányéba. Nem, nem, soha!

A minisztériumi berkekből időnként (legutóbb két hete) kiszivárgó információk halk visszhangja is úgy megijeszti a kormányt, mintha máris milliók dübörögnének a kormányzati negyedben. Pedig csak a lakás- és hitelbizniszben érdekelt gazdasági lobbik zümmögnek, abszolút objektív, csakis a társadalom felemelkedését szolgáló érveikkel. És néhány, e pénzes lobbiktól tisztes távolban lévő kutató, akik halk szavú ellenérvük mellé csak néhány sokkoló számsort tudnak felmutatni. Mint legutóbb a Városkutatás Kft., amelynek - a fontosabb napilapokat is szépen feldíszítő - grafikonja a lakáshitelek állományának meredek felívelését prognosztizálta, kommentárja pedig nemcsak a hitelekhez kapcsolódó állami támogatások meglódulásának költségvetési terheire figyelmeztetett, hanem arra is, hogy "a lakásvásárlás erőltetett támogatása halálra ítéli a kormány még útjára sem indított bérlakásprogramját".

És arról még nem is ejtett szót a jeles városkutató, hogy mi lesz a következménye annak, ha állandósul a tavaly eltorzult megtakarítási helyzet. Amikor nemcsak az volt gond, hogy egy árva forinttal sem nőtt a lakosság pénzügyi megtakarítása, holott (végre) szépen gyarapodott a jövedelme, hanem az is, hogy a megtakarított összeg kétharmadát hitelként rögvest fel is vette, s csak egyharmad részt hagyott belőle a vállalatoknak, holott normális országokban ezeket a háztartások megtakarításából finanszírozzák a bankok. A lakáshitelezés meglódulása kétszeresen is apasztotta a lakosság megtakarítását: a hitelhez megkövetelt saját erő leperkálása miatt a szokásosnál kevesebb pénzt vitt a bankba, a hitel felvételével pedig azt a keveset is visszavette, amit egyáltalán betett.

Persze ez csak az összesített adatok szintjén áll így, egyénenként más és más a helyzet. A lakosság egyik fele egyáltalán nem takarít meg, örül, ha a hó végéig futja. A szerencsésebb másik fele félretesz nagyobb vásárlásokra, nyaralásra, autóra, s e kör legszerencsésebb csoportja gyerekeire meg öreg korára is gondolhat. ´, a legszerencsésebb csoport tagja jut hozzá a legtöbb hitelhez, ő a bankok kedvence. Egy éve már ő a kormány(ok) kedvence is: ő kapja a közösből a legtöbb támogatást. Akárhányadik lakása megvásárlásához 30 milliónyi hitelt 4,25 százalékos kamatra, na jó, plusz 1,5 százalék kezelési költség, de mínusz évi 240 ezer adókedvezmény.

A (mindenkori?) kormány kedvencének juttatott gáláns kamattámogatás és adókedvezmény mindannyiunk pénzét, az államkasszát apasztja. És erre nem érv, amit a polgári kormány hangoztatott, hogy hiszen miért ne azt támogassuk a legjobban, aki adójával úgyis a legtöbbet fizeti be a közösbe. Mert erre a valóban polgári ellenérv az, hogy akkor inkább ne adóztassunk ilyen mohón, csak annyit vegyünk el, amennyit nagyon muszáj. A valóban szocialista ellenérv se lehet(ne) nagyon más: jó, vegyünk el egy kicsit többet, de abból a tényleg rászorulókat segítsük. Például megfizethető (vagyis támogatott) bérlakásokkal.

Azon nem kell csodálkozni, hogy a lakáslobbi szereplői tucatnyi jól hangzó érvet tudnak felhozni a nagyvonalú állami támogatások fenntartása mellett. Minden érdek mellé található jó érv, minél pénzesebb az érdek, annál ércesebb az érv (ezt a jó ízlésű szerkesztő nyugodtan kihúzhatja). Még talán az se véletlen, hogy a támogatási konstrukció egykori kormányzati kimunkálója ma éppen a legnagyobb lakáshitelező bank vezető beosztású alkalmazottja, bár ebben az országban az ilyesmi már fel sem tűnik (ezt csak akkor kell kihúzni, ha félünk egy sajtópertől) (de akkor a legjobb az egész cikket elhagyni).

A használt lakásra fölvehető harmincmilliós hitelplafon leszállítását szorgalmazókkal szemben azzal érvelnek a bankok, hogy hiszen ekkora hitelt alig néhány százaléknyi ügyfél vesz fel. Na ja, nekik annál jobb, minél nagyobb összegű hitelt nyújthatnak, nem kell sokat veszkődni a kis tételekkel. A maximum tíz- (jelenleg már "csak" 8-9) százalékos kamat-támogatást sokallók elleni érv pedig az, hogy ha majd lemennek a kötvénykamatok, akkor úgyis csökken a támogatás. De hogy mennének le akkor, ha nem lesz megtakarító? Ha meg lesz, de külföldi (mint ma), akkor meg az árfolyammal, az inflációval és a fizetési mérleggel lesz baj. A banklobbi nemcsak ezt ellenzi, hanem a saját erő megfizetésétől megkímélt köztisztviselők tetszőleges számú lakáshoz felvehető támogatott hiteléért is aggódik. Hát persze: ki más lenne a legjobb kezes, mint az állam?

És különben is, mi itt a gond? Jól jár a kuncsaft, prosperál a bankszektor. Az ország is épül-szépül, hiszen két használt lakás adásvétele egy új építését hozza magával - mondják ők. Vagy nem - mondom én, hiszen ilyen agyament konstrukció sehol a világon nem működött még. Nekünk is jobb lenne, ha nem kísérleteznénk vele tovább. Van épp elég pénznyelőnk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.