Kálmán C. György: Magánvalóság (Kísérleti jelleg)

  • 2000. június 29.

Egotrip

A tudományos kutatás ma igen nehéz helyzetben van hazánkban, patinás intézetek döglődnek, tehetséges fiatalok választják a marketingmenedzseri vagy a konzumnői pályát, az egyetemek tömegképzésre rendezkednek be, a vállalatok a tudományra egy fillért sem adnak. Igaz ugyan, hogy jövőre már tényleg, isten bizony minden abszolút frankó lesz, mert bölcs kormányunk iszonyú sok pénzt fog adni, és erről papír is van, papír! (Akadémiánk bölcs elnökének szavai), és akkor arra már akár mérget is vehetünk, de most még sanyarú a tudomány helyzete, viszont legalább lesz min változtatni.

A tudományos kutatás ma igen nehéz helyzetben van hazánkban, patinás intézetek döglődnek, tehetséges fiatalok választják a marketingmenedzseri vagy a konzumnői pályát, az egyetemek tömegképzésre rendezkednek be, a vállalatok a tudományra egy fillért sem adnak. Igaz ugyan, hogy jövőre már tényleg, isten bizony minden abszolút frankó lesz, mert bölcs kormányunk iszonyú sok pénzt fog adni, és erről papír is van, papír! (Akadémiánk bölcs elnökének szavai), és akkor arra már akár mérget is vehetünk, de most még sanyarú a tudomány helyzete, viszont legalább lesz min változtatni.

Örül ezért az ember, ha azt tapasztalja, hogy vannak, akik megtalálják a kiskapukat, nagyszabású kísérletekbe fognak, ha titokban is, de továbbviszik a tudomány fáklyáját a financiális sötétség közepette. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy belepillanthatunk egy ilyen rejtett kutatás mechanizmusaiba.

Immár nyilvánvalóvá vált, hogy a MÁV nem más, mint komplex kutatóintézet, amely fedőszervként a vasúti közlekedést hasznosítja, s fedőtevékenysége - a személyfuvarozás - egyúttal kutatási terepéül is szolgál. A legújabb kísérlet tárgya az, hogy vajon a dohányosok hogyan reagálnak arra, ha a nyári időszakban szinte lehetetlen dohányzóhelyhez jutni az Intercity viszonylatokon. Kísérleti jelleggel bevezették ugyanis, hogy csak egyetlen másodosztályú kocsi egyetlen részében szabad dohányozni.

A probléma a következő: meg kellene számolni, hogy hányan dohányoznak az Intercity egyes járatain. Ebből messzemenő regionális-egészségügyi következtetések vonhatók le, és így irányíthatóbb a rákmegelőző kampány csakúgy, mint a dohánygyárak reklámhadjárata. Az a kényelmes megoldás, hogy megszámoljuk, hányan vesznek dohányzóhelyre jegyet, csakis félrevezető lehet, és kizárólag a számolgató, íróasztal melletti, spekulatív tudomány alacsony igényeinek felel meg. (Hogy mást ne mondjunk, egyes elvetemült nemdohányzók puszta megtévesztésül beülnek a dohányzó szakaszokba, és hacsak az éber kalauz le nem csap rájuk, képesek egész úton nem dohányozni, a fegyelmezetten dohányzó utazóközönség legnagyobb felháborodására.) Kísérletre van szükség, legyen hipotézis, kutatási terv, módszerek, kísérleti személyek, eredmény, megbeszélés. Nos, még a teljes kutatási terv nyilvánosságra hozatala előtt (a Nature már nyilván fenntart néhány lapot az őszi számok valamelyikében) így rekonstruálhatjuk a MÁV tudósainak gondolatmenetét: ha az elviselhetőség határa alá csökkentjük a dohányzóhelyek számát, azzal számos dohányzóból előcsalogathatjuk a latens nemdohányzót; a kísérleti személyek egy másik része szabályt szegni lesz kénytelen, egy hányaduk tiltakozni fog, ismét másokon a depresszió és az apátia jelei lesznek úrrá. Mindez pedig értékelhető mentálhigiéniai szempontból is, továbbá azzal az üdvös hatással jár, hogy felkelti a rokonszenvet bölcs kormányunk viharosan előretörő autópálya-programja iránt. A faktorok között a már említett regionális változón kívül (Budapesttől Nyíregyházáig vagy Pécstől Sárbogárdig nem dohányzik-e a kísérleti személy?) megvizsgálható a légkondicionálás kiiktatásának, a késésnek, a büfékocsi lekapcsolásának a k. sz.-ekre gyakorolt hatása is.

A MÁV felkészült kutatói tehát igen összetett, soktényezős és számos tudományterületet átfogó kísérletet hajtanak végre. A tudományos kutatás ebben az esetben tehát meglelte azt a helyet, ahol állami támogatással, nagy populáción, csekély költséggel (sőt némi bevétellel) alapvető fontosságú vizsgálatokat végezhet. Jogos az a gyanú, hogy nem a MÁV az egyetlen ilyen (fedő)szervezet - noha eddig csak ők fedték fel, hogy kísérlet alanyaivá tették a lakosság egy részét. Nem volna meglepő, ha egyszer kiderülne, hogy a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatási rendszere ügyesen megtervezett tömeglélektani kísérlet, amely egyúttal teszteli a felnőtt lakosság alapvető matematikai ismereteit is; bizonyos minisztériumok a hozzájuk tartozó közalkalmazottak nagy csoportjait vetik alá terheléses próbáknak, amely kísérletek a túlélési stratégiák feltérképezését és az éhenhalási pont definiálását tűzik ki célul; és bizonyára más hasonló kutatások is folynak. Valamennyien büszkék lehetünk rá, hogy alkalmanként - akár csak kísérleti személyként is - ezekben az ínséges időkben hozzájárulhatunk a tudomány fejlődéséhez.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.