A tudományos kutatás ma igen nehéz helyzetben van hazánkban, patinás intézetek döglődnek, tehetséges fiatalok választják a marketingmenedzseri vagy a konzumnői pályát, az egyetemek tömegképzésre rendezkednek be, a vállalatok a tudományra egy fillért sem adnak. Igaz ugyan, hogy jövőre már tényleg, isten bizony minden abszolút frankó lesz, mert bölcs kormányunk iszonyú sok pénzt fog adni, és erről papír is van, papír! (Akadémiánk bölcs elnökének szavai), és akkor arra már akár mérget is vehetünk, de most még sanyarú a tudomány helyzete, viszont legalább lesz min változtatni.
Örül ezért az ember, ha azt tapasztalja, hogy vannak, akik megtalálják a kiskapukat, nagyszabású kísérletekbe fognak, ha titokban is, de továbbviszik a tudomány fáklyáját a financiális sötétség közepette. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy belepillanthatunk egy ilyen rejtett kutatás mechanizmusaiba.
Immár nyilvánvalóvá vált, hogy a MÁV nem más, mint komplex kutatóintézet, amely fedőszervként a vasúti közlekedést hasznosítja, s fedőtevékenysége - a személyfuvarozás - egyúttal kutatási terepéül is szolgál. A legújabb kísérlet tárgya az, hogy vajon a dohányosok hogyan reagálnak arra, ha a nyári időszakban szinte lehetetlen dohányzóhelyhez jutni az Intercity viszonylatokon. Kísérleti jelleggel bevezették ugyanis, hogy csak egyetlen másodosztályú kocsi egyetlen részében szabad dohányozni.
A probléma a következő: meg kellene számolni, hogy hányan dohányoznak az Intercity egyes járatain. Ebből messzemenő regionális-egészségügyi következtetések vonhatók le, és így irányíthatóbb a rákmegelőző kampány csakúgy, mint a dohánygyárak reklámhadjárata. Az a kényelmes megoldás, hogy megszámoljuk, hányan vesznek dohányzóhelyre jegyet, csakis félrevezető lehet, és kizárólag a számolgató, íróasztal melletti, spekulatív tudomány alacsony igényeinek felel meg. (Hogy mást ne mondjunk, egyes elvetemült nemdohányzók puszta megtévesztésül beülnek a dohányzó szakaszokba, és hacsak az éber kalauz le nem csap rájuk, képesek egész úton nem dohányozni, a fegyelmezetten dohányzó utazóközönség legnagyobb felháborodására.) Kísérletre van szükség, legyen hipotézis, kutatási terv, módszerek, kísérleti személyek, eredmény, megbeszélés. Nos, még a teljes kutatási terv nyilvánosságra hozatala előtt (a Nature már nyilván fenntart néhány lapot az őszi számok valamelyikében) így rekonstruálhatjuk a MÁV tudósainak gondolatmenetét: ha az elviselhetőség határa alá csökkentjük a dohányzóhelyek számát, azzal számos dohányzóból előcsalogathatjuk a latens nemdohányzót; a kísérleti személyek egy másik része szabályt szegni lesz kénytelen, egy hányaduk tiltakozni fog, ismét másokon a depresszió és az apátia jelei lesznek úrrá. Mindez pedig értékelhető mentálhigiéniai szempontból is, továbbá azzal az üdvös hatással jár, hogy felkelti a rokonszenvet bölcs kormányunk viharosan előretörő autópálya-programja iránt. A faktorok között a már említett regionális változón kívül (Budapesttől Nyíregyházáig vagy Pécstől Sárbogárdig nem dohányzik-e a kísérleti személy?) megvizsgálható a légkondicionálás kiiktatásának, a késésnek, a büfékocsi lekapcsolásának a k. sz.-ekre gyakorolt hatása is.
A MÁV felkészült kutatói tehát igen összetett, soktényezős és számos tudományterületet átfogó kísérletet hajtanak végre. A tudományos kutatás ebben az esetben tehát meglelte azt a helyet, ahol állami támogatással, nagy populáción, csekély költséggel (sőt némi bevétellel) alapvető fontosságú vizsgálatokat végezhet. Jogos az a gyanú, hogy nem a MÁV az egyetlen ilyen (fedő)szervezet - noha eddig csak ők fedték fel, hogy kísérlet alanyaivá tették a lakosság egy részét. Nem volna meglepő, ha egyszer kiderülne, hogy a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatási rendszere ügyesen megtervezett tömeglélektani kísérlet, amely egyúttal teszteli a felnőtt lakosság alapvető matematikai ismereteit is; bizonyos minisztériumok a hozzájuk tartozó közalkalmazottak nagy csoportjait vetik alá terheléses próbáknak, amely kísérletek a túlélési stratégiák feltérképezését és az éhenhalási pont definiálását tűzik ki célul; és bizonyára más hasonló kutatások is folynak. Valamennyien büszkék lehetünk rá, hogy alkalmanként - akár csak kísérleti személyként is - ezekben az ínséges időkben hozzájárulhatunk a tudomány fejlődéséhez.
