Kálmán C. György: Magánvalóság (Látszás)

  • 1999. május 27.

Egotrip

Nemcsak nagyon lusta vagyok, de elfoglalt is (egy fontos ember, mit mondjak), meg itt a depi (most a nyári, de lehet, hogy még a tavaszit taposom): tehát most megvonom magam a kedves olvasótól, beszéljen helyettem, tudomisén, a pénzügyminiszter vagy akárki, addig is pihenek.

Csak úgy találomra, mert épp ez gyött elő a netről, ahogyan bóklásztam. Azt mondja: "Az új évezredben új szemlélet alapján is gazdálkodik majd a költségvetés. Feladatközpontú költségvetést készítünk. Végiggondoljuk, hogy mit várnak tőlünk az ország lakói, milyen feladatokat kell elvégeznünk, majd megnézzük, mely feladat elvégzéséhez mennyi pénzre van szükség. Ezt az összeget kapcsoljuk a feladathoz a költségvetésben. A jövőbeni terveink, céljaink megvalósításához rendeljük hozzá a forrásokat. Így lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy az adófizetők jobban lássák, mire fordítják befizetett forintjaikat."

Nincs is ezzel semmi baj, nyelvi-stilisztikai kötözködésnek nincs helye, közgazdász meg nem vagyok. Meg mondhatta volna ezt bárki, bármely párt(ok) koalíciózn(án)a(k). Na de az ember éppen ettől borul ki. Hogy ennyire egyszerű, világos, átlátható, kézenfekvő minden. Megnézzük, a lakosságnak mire van szüksége, azt programba tesszük, ahhoz pénzt rendelünk, leutaljuk, arra költik, ellenőrzik, kész. Ehhez hozzávehetnénk azt, amit a miniszterelnök szokott naponta mondani, olyasmi, hogy ezzel most nem foglalkozunk, mert nincs itt az ideje, hogy ez nincs benne a kormány programjában, hogy mindig a következő lépésre kell koncentrálni, hogy nincs semmi probléma, illetve ha és amennyiben van, akkor azt a kormány meg fogja vizsgálni, és meg fogja oldani, mert a problémák arra valók.

Ebből nekem rohadtul elegem van. Szóval hogy miért ilyen sima minden? Hogy tényleg el van-e híve, hogy ilyen egyszerű, de ezt meg valahogy nem nagyon gondolná az ember, csak nem ennyire együgyűek legfőbb vezetőink. (Ismételném, hogy a korábbi kormányok nem nagyon tértek el ettől a beszédmódtól.) Vagy ha meg nincsen elhíve, akkor miért van mondva? Hogy jól meg legyünk nyugtatva? Ugyan ki?

Mi tagadás, mindig is irigyeltem az ilyen szép, gusztusos és formás érveléseket. Amelyek támadhatatlanok, kétségtelenek, sehol egy porszem, oda-vissza működnek, hangtalanul siklanak, és alig fogyasztanak. Ha valamiből elegem van, nem bírom megcsinálni, vagy csak úgy, mer izé, azér´ - akkor lehet ilyeneket mondani. Nincs pénz, és kész, mert a lakosság nem igényli. Nem úgy lesz, mert nincs a kormányprogramban. Például néhány polgártársunk, akinek valamelyes kellemetlenségben volt része úgy ´44-45 körül, Auschwitz, Mauthausen, ilyesmi, ha nem is vár kárpótlást, de azért mégis többet szeretne egy kétnapos siófoki üdülés áránál; az emberjogi bizottság kormánypárti többséggel azonban azt mondja, nem, ácsi, nem lakossági igény ez, nem is feladat, probléma nincs, a régebbi határozatot nincs okunk (ez is szép, hogy nincs okunk) megváltoztatni, a suska elköltését nem bírnánk ellenőrizni, még a végén vennének belőle egy új gázbojlert, vagy befizetnének sírhelyre, jól is néznénk ki.

Na de persze mit akarok. Jó az, ha a világ legalább látszik kereknek. Jobb volna, ha tétova entellektüelek világítanák meg megszámlálhatatlan sok oldalról a problémák egész gubancait, mígnem minden átláthatatlanná válna? Vagy ha forgó szemű próféták döghalált és fehér folyást vizionálnának üvöltve, vagy ha kedélyes népfik tárnák szét mosolyogva a karjukat? Lenne minden homályos, bizonytalan, problematikus, vészterhes? Hát nem jobb így?

Amíg én sürgős köldöknézésbe és/vagy halaszthatatlan teendőim elvégzésébe fogok, addig csak tessék sok-sok kormánynyilatkozatot olvasni, jobban telik az idő. Mindenfelé elkalandozik az elme.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.