Seres László: Dekóder

  • 1999. május 27.

Egotrip

Mivel ez az utolsó Dekóder (a MaNcs és a szerző útjai kettéválnak immár), az olvasó talán megbocsátja nekem, ha végül, utolsósorban önmagamat dekódolom. Boldog vagyok, hogy a MaNcs szerkesztőségi vonalával konform módon lehettem bombázáspárti, de azon kapom magam, hogy akut magyarázkodási kényszerem van, úgyhogy pacifisták, harmadszor. Azt hittem, evidens, miért tartom morális imperatívusznak a NATO akcióját és mélyen amorálisnak a "béke" hazai híveit (kivéve az egyetlen árnyaltan gondolkodó Csapody Tamást), de kiderült, hogy nem, nem vagyok érthető, felszínesen érveltem, nyilván.

Mivel ez az utolsó Dekóder (a MaNcs és a szerző útjai kettéválnak immár), az olvasó talán megbocsátja nekem, ha végül, utolsósorban önmagamat dekódolom. Boldog vagyok, hogy a MaNcs szerkesztőségi vonalával konform módon lehettem bombázáspárti, de azon kapom magam, hogy akut magyarázkodási kényszerem van, úgyhogy pacifisták, harmadszor. Azt hittem, evidens, miért tartom morális imperatívusznak a NATO akcióját és mélyen amorálisnak a "béke" hazai híveit (kivéve az egyetlen árnyaltan gondolkodó Csapody Tamást), de kiderült, hogy nem, nem vagyok érthető, felszínesen érveltem, nyilván.

Orbán Viktort, Heller Ágnest meg szerénységemet basztatva, azt írja a Népszabadságban Szalai Erzsébet (az a társadalomkutató, aki szerint mindegy, ki kezdte a Balkánon az öldöklést, csak a NATO hagyja abba a bombázást), hogy aki egyoldalúan foglal állást a háború mellett, az a gyermeki regresszió állapotába esik vissza, "az embereket jókra meg rosszakra osztja, és lelkében szenvedélyesen kiáll a jók mellett", életidegen módon, hiszen "erről szólnak a mesék". És szívesen magamra értem R. Székely Julianna kritikáját is a Magyar Hírlapban, aki szerint a háborús logika rátelepszik a független gondolkodásra, és "szellemi diktatúragyakorlat", ha bizonyos "értelmiségi közvélekedők" túl "letisztultan és sarkosan" próbálják megfogalmazni, hol lehet ebben a háborúban jó, rossz, igazság, szabadság, jog.

Ez utóbbiakról nem tudnék letisztultan és sarkosan közvélekedni, de annyit azért sejtek, hogy az erkölcs szónak a jó és rossz megkülönböztetéséhez, a kritikai ítélőképességhez van köze - ha ez nincs, akkor mindent szabad. Például elmosni tettes és áldozat között a demarkációs vonalat (ami akkor is elementáris hazugság, ha pontosan tudjuk, hogy az U‚K sem egy leányegylet), vagy "regresszívnek" nevezni azt, aki nem keni egybe a tudatos, szervezett pogromokkal előkészített etnikai elüldözést az arra való katonai válasszal, mondván, mindkettő erőszak. Ilyen és csakis ilyen értelemben nem másfajta morált képvisel a "béketábor", hanem semmilyet. Háborús, regressziós logika? Lehet, de a helyzet olyan, hogy lét vagy nemlét a kérdés, gondolatilag/erkölcsileg nincs harmadik út.

Amikor Szalaiék azt mondják, azonnal le kell állítani a bombázást, mert túl nagy az ára, akkor szembe kell nézniük azzal a kérdéssel, hogy a pacifizmus adott esetben nem öl-e hatékonyabban, mint egy eltévedt NATO-bomba. Minden egyes ember halála sajnálatos, és a NATO valóban megbocsáthatatlan hibákat is elkövet ebben a reakcióban, de ha Milosevic most szabad kezet kap, az albánoknak annyi. Ezt azért jó, ha tudjuk. Megannyi pacifista is visszajöhetett volna Auschwitzból, ha a szerencsétlen amerikaiak rászánják magukat a vasútvonalak bombázására.

Azért is állok ki "lelkemben szenvedélyesen" az üldözött albánok mellett (tényleg, ti kedves baloldaliak, nem arról szól a szolidaritás eszméje, hogy a gyengébb, az elnyomott, az üldözött mellett...?, na mindegy), mert azt veszem észre (a belgrádi felvilágosult/ellenzéki civilekkel e-mailező, kapcsolatot tartó magyar értelmiségiek információi alapján), hogy ez a belgrádi intellektuális civil elit, amúgy derék, régi Milosevic-gyűlölők, nem és nem értik, miért zavarja annyira a Nyugatot az albánok ügye. Ül a szerbiai civil, és nézi a CNN képeit a menekültekről, de nem látja őket. Pro forma röviden elhatárolódik az etnikai üldözéstől, de aztán rögtön önmagát sajnálja, a kosovói albánok számára valahogy nincs hely a fejében. Ez egyébként feltűnt a bécsi székhelyű Nemzetközi Helsinki Föderációnak is, amely a minap 17 neves szerbiai civil szervezet megkeresésére azt válaszolta: "Kosovóban a szerb rendőri és paramilitáris erők részéről (...) horribilis mértékű etnikai tisztogatás történik. Sem a NATO bombázási kampánya, sem az U‚K katonai akciói nem felelősek az önök által leírt példátlan exodusért. (...) Úgy gondoljuk, hogy intellektuálisan és morálisan egészségtelen dolog egyenlőségjelet tenni a két kampány közé."

Ezt ajánlanám a hazai "béketábor" értelmiségijeinek szíves figyelmébe is: ügyeljenek intellektuális és morális egészségükre. Idézhetném még anyámat, aki mindig azt mondja: úgy kell élni, hogy mindig tudjál a tükörbe nézni. Hát ennyi.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.