Hamburg (Hungary)
- RTL (Sport)Klub -
(felvezetés) Nyolckor kezdődik, nézem a műsorban, kb. tizenegykor már Nyikita jön, a bérgyilkosnő - mit fognak addig csinálni?! Emlékszem Kokó első profimeccsére, már az elején kiütés, aztán ültek a szakértők a stúdióban, töltötték a műsoridőt. Ilyen most nem lesz, se kiütés, se üres duma - esztrád, kabaré, a ringben és a ring körül, szörnyű, na. A dobszai kultúrház se vállalná, s nem azért, mert nincs kultúrház. Van ízlés. Nincs. Az egyesen angol kupadöntő, kapcsolgatok, jön-e Kokó. De csak az ismert ismeretlen popénekes, vagy mi, nesze neked, Európa, s a többi földrész, Kovács István 13. profi mérkőzése az Interkontinentális bajnoki címért, vagy mi, kisvilágbajnoki rang. Majd mi megmutatjuk. Jut eszembe az első és utolsó magyar űrhajós felmenetele, adásszüneti napon szupermozi, ti kértétek, a végén megkaptuk Farkas Bercit is, felvételről. Kokó sehol, előboksz, egy németet ver egy dominikai, győz a német, füttykoncert, ezt talán nem kéne, csalni. Rossz előjel, a Burkina Fasó-i is fekete, ló. A bevonulási induló, Kokóé, a Carmina Burana karmája majd segít, kezdődik, a műsorújság szerint Nikita, a bérgyilkosnő, tizenegy múlt.
(élvezet és) Kovács ihletetten csap a lovak közé, írja másnap a sportújság, előrelapoztam. Ihlet van, találat alig, a végsőkig ajzott közönség - pedig nem is látták a tévés pettinget - vért akar, megkapja, Kokó jobb szemealja vérzik, ajjaj. Nincs baj, Kokó megnyugszik, az ellenfél és a közönség azt kapja, amit. Meg se tudta ütni, a fekete fiú, meg se, kommentátor lelkend, mitől vérzik akkor, összefejeltek, az más. Kormánytagok dőlnek elégedetten hátra, ezt is megcsináltuk. Kovács István, legkisebb mifiúnk, a legnagyobb magyar. Magyarország nem volt, hanem leszünk. Az eredményhirdetés formalitás, mindenki tudja, győztünk, ezer éve végre először, a Burkina Fasó-i mosolyog, ezért jött, szerezni az magyarnak oromet, küldetése véget ért, fekete sarokból el. Egy órája még ő volt a (kis)világbajnok, na bumm. Vége, kezdődik, amiért jöttek, s látták, győzött - az ünneplés.
(elvezetés) A ringben százan, odavalósiak s nem odaillők, a kis és nagy család, feleség, sameszek, profik és amatőrök, a kormány a helyén, az első sorokban. Kokó megköszön mindenkinek mindent, megmutattuk a németeknek, hogy a mi kis hazánk is képes csodákra, ilyesmit mond. Kinek, minek. Jó, ja, hogy a németek, Kokó klubja rendezte ezt az egészet (a tévéelőzetest nem), bevittek minket a NATO-ba, taszigálnak az EU-ba, no de egy kuruc vitéz első szuszra nem mond ilyet. A beszéd végén hajrá magyarok!, Kokó nemzeti kincs és logó, A Kokó-poszter 500 forint, a Kokó aláírásával díszített tokaji esszencia tízezer forint, megint előrelapoztam, Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél. Hátralapoztam, befejezésül énekeljük el.
(Levezetés) Most akkor mi van?! Kokó zseni, géniusz, sőt, ember ő, sőt, magyar, profi porfi, az évszázad-, az évezredvég magyarja, az évezredelőn legyen ne csupán az Universum Box-Promotion egyesület, de az Universum bajnoka, ezt véletlenül nem a sportlapban olvastam. Legyen NAGYvilágbajnok, verje le a címvédőt Angliában, legyen új hathárom, a magyar név, Kovács István, megint szép lesz. És múljék el körűle a cirkusz, mely felette körülményes leend, merthogy e cirkusz az ő munkahelye. Ez, ám, a karrier. Legalább a bohócokat rúgják seggbe, a lélekidomárokat, a bűbájbűvészeket, a közönség első soraiból azokat, akik belógatják lábukat, másodsoraiból azokat, akik belógatják mikrofonukat a manézsba, s azt hiszik, ők is részesei a produkciónak. Amely, amúgy, világszám. Kisvilág, nagyvilág, e kivűl.
(Kivezetés) Annyi bizonyos, hogy a Budapest Sportcsarnokba ezen a májusi szombat estén a pesti polgár jött el, idézett mű. Vidéki bunkó, fekszek az ágyon, éjfél elmúlt, várom Nikitát, a bérgyilkosnőt, 13. rész: Agymosás.
