Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Délután öt)

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miután három hete kabinosi segédlettel pozitív irányba eldőlt az életem, csődeljárás kezdeményezése helyett ismét egy új szakasz kezdetét kell itt, a felszálló ág elején a sorsomért aggódó tömegek megnyugtatására bejelentenem. Ennélfogva tőlem most már jöhet tájfun, eshet eső, fújhat szél - megjósoltatott, hogy megleszek. Most esik éppen, mi több, ömlik: kevés. Szakadjon le az ég, süllyedjek derékig az utca sarába: nevetek. A szemközti kisboltig így is eljutok, hogy nem telik ezeknek betonra, Magellánként átkelek. Megveszem a mai két üveg Bucklerem, ezt a kellemes illatú és üdítő hatású, teljes sörélvezetet nyújtó alkoholmentes gyógyitalt, amelyben a maláta- és komlóíz harmonikusan egészíti ki egymást a címkén beígért maradéktalan élvezet érdekében. Megint, kérdi a lány őszinte részvéttel, bólintásom apró bár, de elszánt, tisztán látszik, nem nyitok vitát, akkor inenntől, mint abban az évben, újra többet rendelek. Ennyi jóságtól már én is beszédes leszek, megered a nyelvem, azt mondom, hogy jó. Vásárolok továbbá ugyancsak két üveg hajdúszoboszlói eredetű, kis sókoncentrátumú, nátriumhidrogén-karbonátos Pávai Vajna ásványvizet, melyben az elengedhetetlen szén-dioxid mellett kálium, nátrium, ammónium, kalcium, magnézium, vas, lítium, metabórsav, metakovasav, klorid, homid, jodid, fluorid és foszfát is található, így egyáltalán nem meglepő, hogy a benne levő kationok összege - épülésemre - 273-ra, míg az anionoké 781-re rúg. A szokásos esti egy-egy liter tejjel és jó erős teával máma már, gondolom, elleszek, a kiszáradás legalábbis egész biztos elkerülhető. Ezen a tápanyagokban gazdag talajon immár bátorsággal kezdődhetnek ismét az előre menekülő, építő jellegű hónapok, mint mindig, amikor "Holtpontra jut (délután öt) / ez a tétova sors, / mint a kínnal kiköpött / slejm, amit egy hosszú harákolással / az üresen forgó / garatból kikotorsz", ahogy a költő oly líraian mondja, név szerint Petri György. Mert nem az, hogy rá volnék, mint az állat, szokva, de ha elém teszik, többnyire megiszom a szeszeket: hiába mutogatta szegény apám formalinban ötéves koromtól az akkori fejemnél alig kisebb méretű májakat, majd később metszet formájában, mikroszkóp alatt a várható fejleményeket. Mit nehezítsem tovább a helyzetet, mit késleltessem a kibontakozást; három hét a húzós úgyis a tapasztalat szerint mindösszesen, s az is inkább a döntéstől csak, hogy nem lehet: ez a tudat maga az elvonási tünet. De hát ez az egész kérdés amúgy is csak gyalogáldozat - velejáró, pityke, matyóhímzés a kenderen -, nem érinti a lényeget.

Miután három hete kabinosi segédlettel pozitív irányba eldőlt az életem, csődeljárás kezdeményezése helyett ismét egy új szakasz kezdetét kell itt, a felszálló ág elején a sorsomért aggódó tömegek megnyugtatására bejelentenem. Ennélfogva tőlem most már jöhet tájfun, eshet eső, fújhat szél - megjósoltatott, hogy megleszek. Most esik éppen, mi több, ömlik: kevés. Szakadjon le az ég, süllyedjek derékig az utca sarába: nevetek. A szemközti kisboltig így is eljutok, hogy nem telik ezeknek betonra, Magellánként átkelek. Megveszem a mai két üveg Bucklerem, ezt a kellemes illatú és üdítő hatású, teljes sörélvezetet nyújtó alkoholmentes gyógyitalt, amelyben a maláta- és komlóíz harmonikusan egészíti ki egymást a címkén beígért maradéktalan élvezet érdekében. Megint, kérdi a lány őszinte részvéttel, bólintásom apró bár, de elszánt, tisztán látszik, nem nyitok vitát, akkor inenntől, mint abban az évben, újra többet rendelek. Ennyi jóságtól már én is beszédes leszek, megered a nyelvem, azt mondom, hogy jó. Vásárolok továbbá ugyancsak két üveg hajdúszoboszlói eredetű, kis sókoncentrátumú, nátriumhidrogén-karbonátos Pávai Vajna ásványvizet, melyben az elengedhetetlen szén-dioxid mellett kálium, nátrium, ammónium, kalcium, magnézium, vas, lítium, metabórsav, metakovasav, klorid, homid, jodid, fluorid és foszfát is található, így egyáltalán nem meglepő, hogy a benne levő kationok összege - épülésemre - 273-ra, míg az anionoké 781-re rúg. A szokásos esti egy-egy liter tejjel és jó erős teával máma már, gondolom, elleszek, a kiszáradás legalábbis egész biztos elkerülhető. Ezen a tápanyagokban gazdag talajon immár bátorsággal kezdődhetnek ismét az előre menekülő, építő jellegű hónapok, mint mindig, amikor "Holtpontra jut (délután öt) / ez a tétova sors, / mint a kínnal kiköpött / slejm, amit egy hosszú harákolással / az üresen forgó / garatból kikotorsz", ahogy a költő oly líraian mondja, név szerint Petri György. Mert nem az, hogy rá volnék, mint az állat, szokva, de ha elém teszik, többnyire megiszom a szeszeket: hiába mutogatta szegény apám formalinban ötéves koromtól az akkori fejemnél alig kisebb méretű májakat, majd később metszet formájában, mikroszkóp alatt a várható fejleményeket. Mit nehezítsem tovább a helyzetet, mit késleltessem a kibontakozást; három hét a húzós úgyis a tapasztalat szerint mindösszesen, s az is inkább a döntéstől csak, hogy nem lehet: ez a tudat maga az elvonási tünet. De hát ez az egész kérdés amúgy is csak gyalogáldozat - velejáró, pityke, matyóhímzés a kenderen -, nem érinti a lényeget.

Mire eddig eljutottam, nem ömlik már, nem is esik, az idő inkább naposnak mondható, de vannak felhők is azért, s a sár persze még sokáig megmarad. "Kimaradok, maradok, nyugodt vagyok; vagyok. // Ha van ilyen: tébolyult nyugalom / - így jellemezhető állapotom", idéznék még egyszer, ha lehet, de többet már, megígérem, ilyet nem teszek, délután öt, ülök az ablaknál, megfigyelésre rendezkedek be. Azt látom, hogy ki van téve a bolt elé egy olyan típusú gyerek, aki igen kicsike még, de máris roppant könyörtelen: egyfolytában jár a szeme, töpreng, figyel, készül, kivár, nézeget - teljes erejéből alkalomra les, hogy felborítsa a számára mindig s mindenféleképpen terhes helyzetet. Úgy döntött, hogy elmegy a jelen esetben, egészen nagy összegben fogadtam volna rá. Lám csak, az anyuci a persiles dobozzal meg a fonott kosarával máris bánja már, hogy nem kötötte meg: Renátó, Renátó, visszhangzik az utca, Renátó, Renátó, kisfiam. Most renátózik persze, jegyzem le kéjjel, mint a Sátántangó doktora, bent voltál vagy tíz percen át, ne renátózz, cselekedj. Nehezen gyorsul a sárban a körömcipő, ahogy sprintel a műút felé, de azért pöttyöződik a háton a ballon rendesen. Aztán a ritmikus ütések tompa puffogása, Re-ná-tó-a-kur-va-a-nyád-nem-meg-mond-tam-ott-ma-radsz, épp elérte még egy busz előtt, nekem meg marad így a látványnak egy lovasszekér. Az is tetszik, jó erős az állat, bírja a terheket, pedig egyedül van befogva, nem számíthat ő sem senkire.

Parádés a műsor, ennyi nem történik máskor itt egy hétig, mégis felemelkedek, feladom a pozíciót, lejárt a mosógép, kiteregetek. Beljebb leszek avval is a napban, kortyolgatom közben a Blucklerem, mire a bugyikhoz érek, kezdenek már hatni a reggeli gyógyszerek. Foszlik Bence focimeze, állapítom meg, de ez éppúgy hidegen hagy, mint az, hogy a következő mellékhatásokkal számolhatok: álmosság, szédülés, fejfájás, zavartság, émelygés, székrekedés, homályos látás, mozgászavar, epilepszia, izgatottság, viselkedési zavar, szorongás, idegesség, álmatlanság, gyengeség, szédülés, remegés, verejtékezés, hányinger, étvágytalanság, hasmenés, emésztési zavar, szájszárazság, hányás, nyelési nehézség, fogyás, aluszékonyság, szokatlan álmok, a gondolkodás zavarai, személyiségzavarok, mániás állapot, nyugtalanság, akaratlan mozgások, izomrángások, szokatlan ízérzés, csökkent libido, az orgazmus zavara, szívdobogásérzés, bőrpír, bőrvérzések, ásítozás, gyakori vizeletürítés, vizeletürítési zavar, hidegrázás és hajhullás. Egyfelől e negyvenöt tünet jelentős hányada eddig is megvolt - itt csak a hajhullást említeném -, ha meg csökken hozzá a libido még plusznak, hát istenem, jelenleg az a legkevesebb. Másrészt pedig, ahogy látom, a hatások jó része szerencsémre épp kioltja, közömbösíti egymást: az álmatlanság és az aluszékonyság eredőjéből a példának okáért egy egész jó éjszaka nyugodtan kijöhet, de éppígy sikerrel kecsegtet az összkép a hugyozás terén. Az érdekes inkább az, gondoltam már a zokniknál, hogy nem egy ízben épp az van itt fenyegetőleg beígérve szó szerint, amiért a folyamatos belső harcot elunt paraszt e szerekhez fordulni volt kénytelen, de hát ez nyilván valami ahhoz fogható gyógyszergyári elgondolás folyománya, mint mikor az ember a rettentő másnap kínjait oldandó ráiszik, bár pesszimistább álláspontból piac-orientált marketingstratégiára is gyanakodhatunk.

Mindegy teljesen, ez is meg minden más, zajlik a folyamat, csapataink harcban állnak, telik a nap, megvagyunk. Két deci egészen kitűnő Pávai Vajna jöjjön most a Bucklerre rá, s talán egy újabb kávét is beviszek. Megjött, látom az ablakból, a kétkilós félbarna, egy átkelést így hamarosan újra megkockáztatok, s vélhetően véghez is viszek. Még jobb lesz utána, nagy öröm fog érni: akkor majd kenyeret eszek.

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk