Seres László: Dekóder

  • 1998. március 26.

Egotrip

Ami a magyar napilapok publicisztikaoldalain történik véleményformálás címén, azt egyszer külön tényfeltárnia kellene valami elkötelezetlen újságnak. Az ugye egy dolog, hogy Magyarországon a szerzők körberotálnak kis fotójukkal a napilappiacon, így néha egy napon két lapban is megjelennek; másik dolog, hogy mondjuk egy külhoni esszéista anyagát egyszerűen kiveszik, mert túl negatívan látja az MSZP-t. A magyar publicisztika keresleti oldala, a rovat részéről: szereptévesztő politikacsinálás, nulla szerkesztési elv. Kínálati oldala, a szerzők részéről: semmitmondó, szófosó, független ilyen- meg olyanológusok, ezenkívül pártpolitikusok magánvéleményei, banális közéleti feljelentők. Közírók.

Ami a magyar napilapok publicisztikaoldalain történik véleményformálás címén, azt egyszer külön tényfeltárnia kellene valami elkötelezetlen újságnak. Az ugye egy dolog, hogy Magyarországon a szerzők körberotálnak kis fotójukkal a napilappiacon, így néha egy napon két lapban is megjelennek; másik dolog, hogy mondjuk egy külhoni esszéista anyagát egyszerűen kiveszik, mert túl negatívan látja az MSZP-t. A magyar publicisztika keresleti oldala, a rovat részéről: szereptévesztő politikacsinálás, nulla szerkesztési elv. Kínálati oldala, a szerzők részéről: semmitmondó, szófosó, független ilyen- meg olyanológusok, ezenkívül pártpolitikusok magánvéleményei, banális közéleti feljelentők. Közírók.

De mi van akkor, ha csoda történik a véleményoldalon?

Márpedig múlt héten megtörtént a csoda. Két független gondolkodó, két külön napilapban kvázi egymásra talált. Kedden jelent meg Berszán György a Napi Magyarországban: "Veér-bosszú a Fidesz ellen?", válasz Veér Andrásnak egy Népszabadság-beli Fidesz-kritikájára (tegyük hozzá: joggal, mert lapos anyag volt). Pénteken pedig Szabó László Zoltán filozófus reagál immár a Népszabadságban a Veér-cikkre "Kronosz is felfalja gyermekeit" címmel, ő is elküldi anyjába az ismert pszichiátert. Talán pontosabb is lenne, ha nem úgy fejezném ki magam, hogy a két szerző egymásra talált.

A két cikk ugyanis szóról szóra ugyanaz, eltekintve kisebb terjedelmi és szerkesztési különbségektől. Még az ivadékait gyűlölő Kronosz példázata is ott virít mindkét írói munkásság slusszpoénja gyanánt.

Össze kéne hozni a két független személyiséget: Berszán Fidesz-közeli közírót és az eleddig ismeretlen Szabó filozófust, alkossanak valami remekművet, közösen. Te Gyuri, hát nem richtig ugyanazt gondoltad, mint én erdei magányomban? Hááát, Zolikám, ilyen jót, mint én, csak te tudsz írni, a stílusod is az enyém, de még a Kronoszra is hogy ráéreztél, ugye te is szeretsz horgászni meg bridzselni? Szerintem jól kijönnének.

Berszáné a hosszabbik dolgozat, el is engedi magát a Napi Maóban rendesen, hely van, a lap amúgy is közel áll. Hosszan cáfolva van a Fidesz veszélyessége, "gyűlölködő hatalomvágyása", állítólagos rákosista reflexvilága; türelmesen el van magyarázva, hogy nem csökken, hanem nő a Fidesz népszerűsége; végül - kis személyeskedés - hosszan helyre van rakva a "Zorro-jelmezes" Veér András pályafutása, az MSZMP-től két másik párton át az SZDSZ "erkölcsi rehabilitációjáig". Megemlíti Berszán azt is, hogy Veér egyszer a Népszavában "lehitlerezte" Orbán Viktort; Szabó filozófus ezt és a többi fenti állítást nem tartja lényeges momentumnak, kihagyja, pedig a cikk többi részére centire ráérzett.

Szabó filozófus előnyére válik, hogy övé a szerkesztettebb anyag, bár azt a történelmi képet pl. mindkét rovatszerkesztő meghagyta, hogy "egy joviális kopasz vezér, állig takarva a sárga búzatáblában, gondos szeretettel szemelvényezte az ígéretes termést", és véletlenül mindketten megemlítik azt a kort, "amikor a szerző már többedmagával vígan csapolta a Hanság mocsarát". Ilyen az, amikor egyre jár két géniusz agytekervénye. Azt viszont már csak Szabó filozófus írja a Népszabadságban, hogy "az olvasók többsége valószínűleg szívesen fogad egy pergő, szellemi pengeváltásokat sem nélkülöző politikai cikksorozatot, mert az ilyen jellegű írások az állampolgár politikai horizontját vannak hivatva bővíteni", a mondat még megy tovább, de így sincs sok értelme az értelmező/enyhítő bekezdésnek.

A Népszabadság rovatvezetője egyébként most hétfőn meakulpált, és a Fidesz sajátos PR-technikáin meg etikai elveken merengett. Szerintem ezt nem így kell nézni. Csoda történt. Át kéne lapozni néhány múlt heti megyei lapot, közöltek-e hasonló cikkeket helyi parafenoménoktól. Ha igen, szólni kéne Erich von Dänikennek. Vagy legalább Orbán Viktornak.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.