Seres László: Dekóder

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ami a magyar napilapok publicisztikaoldalain történik véleményformálás címén, azt egyszer külön tényfeltárnia kellene valami elkötelezetlen újságnak. Az ugye egy dolog, hogy Magyarországon a szerzők körberotálnak kis fotójukkal a napilappiacon, így néha egy napon két lapban is megjelennek; másik dolog, hogy mondjuk egy külhoni esszéista anyagát egyszerűen kiveszik, mert túl negatívan látja az MSZP-t. A magyar publicisztika keresleti oldala, a rovat részéről: szereptévesztő politikacsinálás, nulla szerkesztési elv. Kínálati oldala, a szerzők részéről: semmitmondó, szófosó, független ilyen- meg olyanológusok, ezenkívül pártpolitikusok magánvéleményei, banális közéleti feljelentők. Közírók.

Ami a magyar napilapok publicisztikaoldalain történik véleményformálás címén, azt egyszer külön tényfeltárnia kellene valami elkötelezetlen újságnak. Az ugye egy dolog, hogy Magyarországon a szerzők körberotálnak kis fotójukkal a napilappiacon, így néha egy napon két lapban is megjelennek; másik dolog, hogy mondjuk egy külhoni esszéista anyagát egyszerűen kiveszik, mert túl negatívan látja az MSZP-t. A magyar publicisztika keresleti oldala, a rovat részéről: szereptévesztő politikacsinálás, nulla szerkesztési elv. Kínálati oldala, a szerzők részéről: semmitmondó, szófosó, független ilyen- meg olyanológusok, ezenkívül pártpolitikusok magánvéleményei, banális közéleti feljelentők. Közírók.

De mi van akkor, ha csoda történik a véleményoldalon?

Márpedig múlt héten megtörtént a csoda. Két független gondolkodó, két külön napilapban kvázi egymásra talált. Kedden jelent meg Berszán György a Napi Magyarországban: "Veér-bosszú a Fidesz ellen?", válasz Veér Andrásnak egy Népszabadság-beli Fidesz-kritikájára (tegyük hozzá: joggal, mert lapos anyag volt). Pénteken pedig Szabó László Zoltán filozófus reagál immár a Népszabadságban a Veér-cikkre "Kronosz is felfalja gyermekeit" címmel, ő is elküldi anyjába az ismert pszichiátert. Talán pontosabb is lenne, ha nem úgy fejezném ki magam, hogy a két szerző egymásra talált.

A két cikk ugyanis szóról szóra ugyanaz, eltekintve kisebb terjedelmi és szerkesztési különbségektől. Még az ivadékait gyűlölő Kronosz példázata is ott virít mindkét írói munkásság slusszpoénja gyanánt.

Össze kéne hozni a két független személyiséget: Berszán Fidesz-közeli közírót és az eleddig ismeretlen Szabó filozófust, alkossanak valami remekművet, közösen. Te Gyuri, hát nem richtig ugyanazt gondoltad, mint én erdei magányomban? Hááát, Zolikám, ilyen jót, mint én, csak te tudsz írni, a stílusod is az enyém, de még a Kronoszra is hogy ráéreztél, ugye te is szeretsz horgászni meg bridzselni? Szerintem jól kijönnének.

Berszáné a hosszabbik dolgozat, el is engedi magát a Napi Maóban rendesen, hely van, a lap amúgy is közel áll. Hosszan cáfolva van a Fidesz veszélyessége, "gyűlölködő hatalomvágyása", állítólagos rákosista reflexvilága; türelmesen el van magyarázva, hogy nem csökken, hanem nő a Fidesz népszerűsége; végül - kis személyeskedés - hosszan helyre van rakva a "Zorro-jelmezes" Veér András pályafutása, az MSZMP-től két másik párton át az SZDSZ "erkölcsi rehabilitációjáig". Megemlíti Berszán azt is, hogy Veér egyszer a Népszavában "lehitlerezte" Orbán Viktort; Szabó filozófus ezt és a többi fenti állítást nem tartja lényeges momentumnak, kihagyja, pedig a cikk többi részére centire ráérzett.

Szabó filozófus előnyére válik, hogy övé a szerkesztettebb anyag, bár azt a történelmi képet pl. mindkét rovatszerkesztő meghagyta, hogy "egy joviális kopasz vezér, állig takarva a sárga búzatáblában, gondos szeretettel szemelvényezte az ígéretes termést", és véletlenül mindketten megemlítik azt a kort, "amikor a szerző már többedmagával vígan csapolta a Hanság mocsarát". Ilyen az, amikor egyre jár két géniusz agytekervénye. Azt viszont már csak Szabó filozófus írja a Népszabadságban, hogy "az olvasók többsége valószínűleg szívesen fogad egy pergő, szellemi pengeváltásokat sem nélkülöző politikai cikksorozatot, mert az ilyen jellegű írások az állampolgár politikai horizontját vannak hivatva bővíteni", a mondat még megy tovább, de így sincs sok értelme az értelmező/enyhítő bekezdésnek.

A Népszabadság rovatvezetője egyébként most hétfőn meakulpált, és a Fidesz sajátos PR-technikáin meg etikai elveken merengett. Szerintem ezt nem így kell nézni. Csoda történt. Át kéne lapozni néhány múlt heti megyei lapot, közöltek-e hasonló cikkeket helyi parafenoménoktól. Ha igen, szólni kéne Erich von Dänikennek. Vagy legalább Orbán Viktornak.

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk