Egotrip

A nem-papírra-írt, de mindnyájunk fejében ott lévő magyar nyelvtan - más szóval: az anyanyelvi tudásunk, a kompetenciánk - legvastagabb fejezete a szóalaktan. Ez az a szabálycsoport, amely kormányozza, hogy a szavak milyen alakokban jelenhetnek meg. Például ok, ok-os, ok-os-ság, ok-os-ság-od, ok-os-ság-od-at stb. A magyar ebben nagyon gazdag; úgy is mondhatnám, hogy itt áll bosszút azért, hogy másutt szegényes, hogy nincs hímnem-nőnem, hogy nincs többféle múltidő, ilyesmi.

Abban viszont nem hasonlítunk, villant be a tudat legmélyéről, hogy hát nekem holnap reggel fel kell kelni, példaképem viszont ráért egy életen át haldokolni, főállásban, úgymond, mint azok a szerencsés emberek, akiknél vágy, életterv, tehetség, adottság, késztetés, ambíció - a meglevő képességek halmaza és természete - a művelt hivatással tökéletesen egybevág. Lényeges különbség!, mondta a plafonnak jelentőségteljesen, lényeges!, s a nyomaték kedvéért a mutatóujját is kinyújtotta hozzá, meglehet - senki nem lepődne meg. Nem, hiszen a bemutatott események rég elhagyták ezeken a hasábokon racionális medrüket; lassan hömpölygő folyásuk az éjszakának ezen a pontján inkább már a fokról fokra megbuggyanó elme éles vágástechnikájára, a téboly kiszámíthatatlan logikájára emlékeztetett. A tébolyéra, ismétlem meg, mivel ez a szó az adott szituációban hősöm lelkivilágába olyannyira beletrafált, hogy még most is remegek. Ha megkérdeznék, mit remegek, itt, az íróasztalomnál attól, hogy a hősöm lelkivilágába a téboly szó beletrafált, arra azt tudnám mondani, hogy azért remegek, itt, az íróasztalomnál ezen a napsütéses őszi délutánon, mert meg vagyok győződve arról, hogy nagyon is közel állt ez a fószer ott, a pamlagon ahhoz, amit ez a szó kifejezett, én meg megértő részvéttel vagyok iránta, ha nem derült volna még ki. Az együttérzés okán pedig nehéz hűvös, tárgyilagos módon számot adni arról, ahogy így fél kettő tájban éjszakáról éjszakára megcsapta az őrület szele, vagy valami, ami ahhoz volt hasonló, amilyen az ideg-összeroppanás lehet: a közeli összeomlás előérzete. Valami olyasmi, ami Michael Douglasszal történhetett az Összeomlás című filmben, mikor a dugóban kiszáll az autóból, géppisztolyt vásárol, s azzal a jéghideg fénnyel a szemében elindul a családját kiirtani, csak ő nem mozdult, mert nem volt hozzá ereje.

A tőkés rend megdöntésén fáradozó TGM elegáns mozdulattal illesztette forradalmi hevületébe az utóbbi hetek korrupciós botrányait. Érvelése hibátlan: "vagy minden tulajdon lopás, vagy egyik se", ergo ne a korrupció ellen harcoljunk (hiszen ezzel csak legitimáljuk a nagy lopást, a magántulajdont), hanem a tőkés gazdasági rendszert döntsük meg, úgy, ahogy van. Döntsd a tőkét, ne siránkozz! - zárhatta volna írását stílszerűen, de nem ezzel zárta, hanem Brecht nem kevésbé forradalmi ihletésű és egyben aktuálisabb mondása felidézésével: "mi egy bank kirablása egy bank alapításához képest?" (Tamás Gáspár Miklós: Korrupció és forradalmi politika. Népszabadság, 2003. szeptember 13.)

Ha hallgatóimmal az 1960-as, 70-es években írott magyar pszichológiai, közgazdaságtani vagy akár biológiai szakcikkeket olvastatok, mindig van egy pont, aminél megakadnak. Úgy érzik, a szerző egy pillanatra megőrült. Mit keres egy szakszerű, korrekt műben egy olyan bekezdés, amely elmagyarázza, hogy a szerző mondanivalója mennyire megfelel a marxizmus-leninizmus elveinek - holott a cikk egészéből világos, hogy nem felel meg. Pontosabban, ma már szerencsére azt sem tudják a hallgatók, hogy minek kellett megfelelni, ezért a bekezdés nem hamis, csak abszurd, érthetetlen.

A nyelv nem tudna működni, ha nem volna pontatlan. Még a legártatlanabb, legunalmasabb szót is annyi mindenre használjuk, hogy azt semmilyen logikus, ember alkotta jelrendszerben nem lehetne megengedni. (Persze a nyelv sem nem logikus, sem nem ember alkotta.) A szavakat folyton csúszkáltatjuk egyik dologról a másikra. Azt mondjuk: Két forinttal drágult a dízel. Itt valami csalafintaság történik, hiszen a dízel (= Diesel) szót most egyfajta üzemanyagra használtuk, pedig eredetileg nem üzemanyagot jelölt, hanem egy motort, sőt nem is motort, hanem egy embert, Rudolf Diesel német mérnököt. Az általa feltalált motort Diesel-motornak nevezték az emberek, majd ebből elhagyták a motor elemet, mert magától értetődőnek (redundánsnak) érezték, hiszen a Diesel szó másra nem volt használatos. (Ezért írhatjuk akár dízelnek is.) Ebbe a traktorba dízelt építettek. Ez egyszerű rövidítés: amikor a kifejezés egyik fele kellően informatív, mással össze nem téveszthető, a másik felét elhagyhatjuk. Ezáltal a megmaradó fél jelentése máris bővül, mert mintegy rátapad a mellőle elhagyott szó jelentése. Szegény Bettinek méhenkívülije van (= terhessége); Hánykor kezdődik a szülői? (= értekezlet). Vegyük észre, hogy ugyanezt már nem csinálhatjuk a benzinmotor kifejezéssel, azt nem lehet csak így benzin-re egyszerűsíteni, hiszen a benzin szónak van más, saját használata (vegyület, üzemanyag). Ebbe a traktorba benzint építettek - ilyet nem mondunk. A dízel azonban nemcsak a motor-t tudja magára tapasztani, hanem a hozzá való üzemanyag nevéből, a dízelolaj-ból az olaj-at is (ha tudjuk, hogy üzemanyagról van szó): Két forinttal drágult a dízel. Ezek a tapadásos rövidítések olyasféle takarékossági fogások, mint az e-mail-rendszerben az, ha beírom a címzett vezetéknevét, a gép meg automatikusan hozzárakja a keresztnevet (feltéve, hogy csak egy olyan vezetéknevű van). Ilyen a jól konstruált jelrendszerekben is létezik.

Felejtés

Augusztus 19-20-án kicsit megint helyreállt a világrend. Kiderült, hogy a rossz ízlés és a giccsre való hajlam nem köthető parlamenti ciklusokhoz vagy pártokhoz, hogy - a jelek szerint - hazánkban ez a hatalom velejárója, s talán mindörökre elkísér már bennünket. És ebben van valami megnyugtató; egy reménnyel kevesebb, akkor most már ezzel sem kell foglalkozni.

Osztály, vigyázz!(Tollbamondatok)Ucsítyszjá, ucsítyszjá, ucsítyszjá.(Ucsítyszjá)Az iskola nem elsősorban a jó közérzet helye. Ott önfegyelemre és közösségi erkölcsre kell nevelni a diákokat.(Tőkéczki László)Asztagokban áll a búza, kezdődik a cséplés.Hétfőn nálunk megkezdődött az iskola.

Ott állok az állomáson, az épületben, alattam vörös műmárvány kő, fölöttem tíz méterre plafon. Még jól emlékszem az állványzatra, melyen utasellátó mámorban repkedő festők kerengtek odafent, s ha úgy jött a korongecset, beletoccsant a piaci kosárba.

Ébredéstan

Két napja nem mozdultam ki otthonról, úgysem juthatok ki a kapun, mert ahhoz le kéne mennem a földszintre, de ahhoz le kéne jutnom a harmadikra, csakhogy ahhoz meg kéne tennem az egyemeletnyi távolság felét, ahhoz meg annak a felét és így tovább a végtelenségig. Miután mindezt átgondoltam, a végén már föl sem keltem, hiszen úgysem tudhatok fölállni. Az első nap ebben telt, éjszaka mélyen aludtam. Reggel összepisáltam, összeszartam az ágyat, délután korgott a gyomrom, estére már annyira büdösnek, reménytelennek tűnt minden, és mivel fektemben nem voltam képes "csak úgy" meghalni, nem tehettem mást, ábrándozni próbáltam. De a zöldellő pázsit, a szaladó felhő, az égben szétrebbenő papagájhorda és a lángoló szerelem ellenében csak démonos kényszermunka akadt, az dübörgött, a meg nem álmodható. Előbb mindent leromboltam, összetapostam magam körül, fölgyújtottam a házatokat, beledobtam a kiskutyát a kútba, gitárhúrral úgy megfojtottam egy macskát, hogy leszakadt a feje. Később azonban alkotókedv érkezett, az akarat diadala. A műanyag vödör tele volt hason fekvő, meztelen testtel, bőségen megfizettem a mutatványost, vesse tűzre a horgászbotot, és adjon hálót, minél nagyobbat. Néhány merítéssel kifogtam az összeset, közben azt hajtogattam, "emberhalász vagyok", és alig vártam, hogy miután végre az enyéim lesznek, ugrálhassak puffadt hasukon, és lássam végre a robbanó belek tűzijátékát, halljam a semmihez hasonlító, sziszegő hangot. A zenét.

A nyelv annyira bonyolult, hogy a nyelvész igyekszik a szabályokat szétszortírozni, a nyelvtan különböző fejezeteibe sorolni, hogy valami rend legyen. Például a Mátrai barackot evett mondatban az evett alak problematikus képzésű (hiszen az esz- tőből nem feltétlenül következik ez a múlt idejű alak, lehetne éppenséggel *ett is), ám az egész mondatot ezért nem akarjuk rendhagyónak minősíteni, hiszen a szórend, a mondatrészek viszonya szabályos. Ezért azt mondjuk, hogy az evett mint szó alaktanilag problematikus, de ez nem teszi magát a mondatot problematikussá, hiszen az ugyanolyan sima mondat, mint a Mátrai krimit olvasott.

"Gyorsan mondd, míg el nem megy tőle a kedved"