Serénység és tompaság: Az ébredés alapvető típusai: Természetes, féltermészetes, művi ébredés és a felriadás. Természetes ébredésről beszélünk, amikor az alvás befejeződését semmiféle külső tényező (kötelesség, fény, hang, mechanikai hatások) nem sietteti. Tehát addig alszik az ember, amíg magától ki nem megy az álom a szeméből. Féltermészetes ébredésről van szó, ha zavaró fizikai tényezők megcsonkítják az alvás időtartamát, de kötelesség nincs. Ilyenkor nem realizálódik teljes egészében a természetes ébredéssel elérhető alvási időtartam. A művi ébredést vekker okozza, amit kötelességből állítunk be. Ide soroljuk a frakcionált ébredést, amikor 2-3 vekkert helyezünk el a szobában, amiket pl. negyedórás eltéréssel állítunk be csörögni. Az alvás megszakítása így kíméletesebb, az egyes tudati rétegek sorban, negyedórás ráhagyással aktiválódnak. A felriadás külön típust képez, rossz álom, betegségi roham, pl. fuldoklás válthatja ki, vagyis belső okok. Ha bal lábbal fekszik le valaki, könnyen felriad álmából.
Az alvási időtartam hosszát kifejezhetjük abszolút értékben, az átaludt órák számával vagy a vizsgált egyén természetes ébredéssel elért alvási időtartamához viszonyítva. Például: ha valaki természetesen 12 órát aludna, de a vizsgálat napján csak 7 órát engedhetett meg magának, akkor relatív alvási időtartama 7/12. Azaz 58,3 százalék.
Az alvás befejezése nem azonos az ébredéssel. A tényleges ébredéshez meg kell szólítanunk szervezetünket. Szólhatunk hozzá egy szál cigarettával, kávéval, reggelivel, csokoládéval, meleg zuhanyzással stb. Szelíd, bátorító hangnemet üssünk meg, mert a szervezet ilyenkor még érzékeny. Semmi esetre sem javasolt pl. hideg zuhany. Természetesen szervezete válogatja; van, amelyikre határozottabb, keményebb modorral lehet hatni, pl. egy kupica pálinkával éhgyomorra. A hangnem helyes megválasztása függ a szervezetünkkel fenntartott jobb vagy rosszabb viszonytól.
Ha párunkkal vagy cimboráinkkal alszunk, érdemes kinevezni egy ébredésmestert, aki levezényli a fent ismertetett kényes ceremóniát. Ez mindenképpen gazdaságosabb, mintha ki-ki maga élesztené újra magát. Az ébredésmesteri poszt felelősséggel jár, hiszen ha ő elhagyja magát, adott esetben tucatnyi társa lehetetlenül el munkahelyén, iskolájában. Ezért fontos, hogy a felelősség megbecsültséggel párosuljon.
Felkompenzálódás: Ha az ember váltogatva vesz magához szimpatikus és paraszimpatikus hatású drogokat, akkor bizonyos idő eltelte után a szimpatikus hatás fog győzedelmeskedni. Mégpedig gyakran hosszabb távon, mintha pusztán szimpatikus drogot vettünk volna be. Ha valaki pl. Quarelinnal indít, aztán borozik, ettől elálmosodik, ezért kávét iszik, hogy kompenzálja a bor álmosító hatását, de végül mégiscsak elszív egy spanglit, attól megint elálmosodik, és kávét főz, közben hol azért dohányzik, hogy lenyugodjon, hol azért, hogy ne aludjon el, az a személy a felkompenzálódás jelenségét fogja tapasztalni magán. Még akkor is, ha összességében ugyanannyi serkentő és csillapító drogot vett magához. Ennek magyarázata, hogy a változó irányú behatások - frekvenciájuknak megfelelő mértékben - addíg ráncigálják az egész szimpatikus-paraszimpatikus rendszert, hogy az visszafordíthatatlan izgalomba kerül. Másrészt a szervezetre fokozott méregtelenítési feladatot ró a politoxia, aminek végrehajtásához általános serénység szükséges.
A vérbocsátás egészségtana, pszichológiája és parapszichológiája: Mikor az ember nap mint nap jóllakik, ellátja mindennel magát, munkával mégsem éli fel a dús javakat, akkor vére megsűrűdik. Életvitelében teljesül a rendszeres étkezés, friss levegőt szív, de nem mozog.
Az ilyen egyensúly-eltolódás anyagcserezavart és lelki torlódást idéz elő. A rianó jég moraja járja át az idegrendszert. Duzzogással, hirtelenséggel, vibrálással és csömörrel bosszulja meg szervezetünk a mostoha bánásmódot. Tehát nem áll szilárdan a három alappillér. A felhalmozás előtte jár a kiélésnek: vért kell bocsátani.
Egyszerre 1-2 dl vér lecsapolása elégséges. Használjunk minél vastagabb tűt! A pohár vért kiönthetjük a vécébe is, de érdemesebb alaposan szemügyre venni. Lássuk csak meg, miféle mocsok forgolódott testünkben hasztalan. Ebben rejlik a vérbocsátás pszichológiája.
A humorális öncsonkítás rituáléja alapvető emberi igényünket elégíti ki.
Szauna: Ha nincs módunkban drága berendezéseket vásárolni, alkalmi szaunát létesíthetünk a fürdőszobában. Néhány ETA hősugárzó, egy infralámpa és egy rezsó elegendő. Ezeket úgy helyezzük el, hogy áramveszély ne fenyegessen. A rezsón lobogó vízbe illatos, serkentő olajakat csepegtethetünk, időnként forró zuhannyal növelhetjük a hőt és a páratartalmat. Behűtött sörrel kompenzáljuk fel hőközpontunkat. Megengedettek a cigarettaszünetek, 2-3 menet javasolt. Jótékonyan egészíti ki a szaunát a köpölyözés, amihez partner szükséges. A karajokra helyezett poharak pezsdítik, majd lazítják a begörcsölt izmokat.
"SPORT = HALÁL"* A sport az összes káros szenvedély közt az egyik legártalmasabb. Szervezetünkre mért komplex hatása egyaránt súlyosan sérti az ízületeket, a vesét és az agyat. A sportos ember teste, lelke és elméje kitűnően alkalmazkodik valami olyan dologhoz, ami teljesen öncélú, értelmetlen (lásd gerelyhajítás, súlyemelés, magasugrás). A függőség igen rövid idő alatt kialakul: a sportot kiszolgáló anyagcsere nem bír magával, ha a sport abbamarad. A hizodalmasság fékezhetetlenné válik, és főleg azok a testtájak, végtagok dagadnak meg és zsírosodnak el, amiket a sport igénybe vett. (Nincs rusnyább lény, mint egy testneveléstanár vagy egy edző.) A sportos befolyás alatt elbutul, érzéketlenné válik az ember. Az ilyen butaság oktalanabb a legócskább delíriumnál is, de annál rosszabb, mert önteltséggel párosul. Mindezek ellenére ajánlom a sportot degenerált, illetve sérült emberek számára, akiknek a morfiumhoz hasonlóan utolsó lehetőséget jelent a lét elviseléséhez.
* TACCS
