Nádasdy Ádám: Modern Talking (Gatunk, getünk?)

  • 2003. szeptember 4.

Egotrip

A nyelv annyira bonyolult, hogy a nyelvész igyekszik a szabályokat szétszortírozni, a nyelvtan különböző fejezeteibe sorolni, hogy valami rend legyen. Például a Mátrai barackot evett mondatban az evett alak problematikus képzésű (hiszen az esz- tőből nem feltétlenül következik ez a múlt idejű alak, lehetne éppenséggel *ett is), ám az egész mondatot ezért nem akarjuk rendhagyónak minősíteni, hiszen a szórend, a mondatrészek viszonya szabályos. Ezért azt mondjuk, hogy az evett mint szó alaktanilag problematikus, de ez nem teszi magát a mondatot problematikussá, hiszen az ugyanolyan sima mondat, mint a Mátrai krimit olvasott.

Gatunk, getünk?

A nyelv annyira bonyolult, hogy a nyelvész igyekszik a szabályokat szétszortírozni, a nyelvtan különböző fejezeteibe sorolni, hogy valami rend legyen. Például a Mátrai barackot evett mondatban az evett alak problematikus képzésű (hiszen az esz- tőből nem feltétlenül következik ez a múlt idejű alak, lehetne éppenséggel *ett is), ám az egész mondatot ezért nem akarjuk rendhagyónak minősíteni, hiszen a szórend, a mondatrészek viszonya szabályos. Ezért azt mondjuk, hogy az evett mint szó alaktanilag problematikus, de ez nem teszi magát a mondatot problematikussá, hiszen az ugyanolyan sima mondat, mint a Mátrai krimit olvasott.

Máskor a hangtant kell leválasztani a nyelvtanról: érdemes azt mondani, hogy a szponzor-tól, vákuum-tól, sofőr-től, attitűd-től szavakban ugyanaz a rag van, jóllehet egyszer -tól, egyszer -től alakban jelentkezik. Igen, mondjuk, de ez nem nyelvtani, hanem hangtani kérdés, a -tól automatikusan -től-re változik, ha a szó utolsó magánhangzója "magas", tehát szponzor-tól, vákuum-tól, ellenben sofőr-től, attitűd-től. Ez a nyelvleírás hangtani fejezetébe tartozik, a nyelvtant voltaképpen nem érinti, vagyis itt egy hangtani jelenség, a magánhangzó-harmónia kényszeríti rá az akaratát a ragra, mely azonban ettől még nyelvtanilag egynek számít.

A nyelvtan egyes fejezetei néha egészen ravaszul nyúlnak bele egymás hatáskörébe, s nem könnyű őket szétválasztani. Figyeljük meg, mi történik, ha egy igéhez -GAT gyakorító képzőt teszünk, például nézeget, terrorizálgat. Az most ne zavarjon minket, hogy ez a képző is kétféle alakban jelenik meg: -a-val és -e-vel, ez a fent említett harmónia miatt van, most ezzel nem foglalkozunk, a kettőt egynek tekintjük, és nagybetűs "GAT" formával jelöljük. Az érdekes most az, hogy miért jelenik meg a néz és a -GAT között egy magánhangzó, azaz miért néz-e-get és nem egyszerűen *nézget? És megfordítva, miért nincs semmi a terrorizál és a képző között, azaz miért nem *terrorizál-o-gat? Először arra gondolnánk, hogy talán a szóvégi -z-hez nem jól illeszkedne a képző -g-je, s így kötőhanggal kell feloldani a "csúnya" -zg- hangkapcsolatot, ezért lesz *nézget helyett néz-e-get. Ez azonban nem igaz, a magyar nyelv elviseli a -zg- kapcsolatot, hiszen egyfelől vannak olyan szavak, mint mézga, mozgás, másfelől - s nekünk ez a fontosabb - a magyaráz igéhez simán hozzátehető a képzőnk: magyarázgat. A *nézget ezen az alapon nem zárható ki. Sőt, létrejönnek ennél "meredekebb" mássalhangzó-kapcsolatok is, melyeket gond nélkül tűr a nyelv: meresztget, csavarintgat, tehát még a -sztg- meg a -ntg- is elmegy. Más igék esetében viszont megint azt látjuk, hogy e hangok közé bekerül egy magánhangzó: oszt-o-gat, bont-o-gat. Ha van meresztget, miért nincs *osztgat? Ha van csavarintgat, miért nincs *bontgat?

Nos, bármilyen furcsa, a -GAT képző nem azt nézi, hogy milyen hangokra végződik a szó, hanem azt, hogy hány szótagú! Úgy szól a szabály, hogy a magyarban a gyakorító képzős igének összesen legalább három szótagúnak kell lennie. Ha a tő csak egy szótag, akkor be kell tenni egy magánhangzót (oszt-o-gat, néz-e-get, bont-o-gat), hogy ez a követelmény kielégüljön. A maga módján hangtani szabály ez is, hiszen a szótagszám hangtani tulajdonság, nincs köze a szó értelméhez vagy egyéb nyelvtani jellemzőihez. A szabály meglepően absztrakt, mert egy "kimeneti követelményt" fogalmaz meg: akárhány szótagú is volt a szabályba való bemenetkor az ige, a "kimenet", tehát a -GAT képzős alak legyen legalább három szótagú. Az ilyen kimeneti szabályt "sémának" vagy szakszóval "templátumnak" nevezzük. A magyar gyakorító igének tehát három szótagos templátuma van. Ha az alapige kettő vagy több szótagú (olvas, terrorizál), akkor persze nem történik semmi, hiszen a templátum amúgy is kielégül: olvas-gat (3 szótag), terrorizál-gat (5 szótag). Ám ha az alapige egy szótagú, akkor a -GAT hozzáadása még csak két szótagot eredményez (*nézget, *bontgat stb.). A nyelvtan kimeneténél őrködő szabály ezeket hozzáméri a sémához, azaz megnézi, hogy megvan-e a három szótagjuk, s mivel nincs meg, visszadobja őket. Ekkor működésbe lép a magánhangzó-betoldás, mely képes megreparálni a szót, hiszen minden magánhangzó egyszersmind egy szótag is: a néz-e-get, bont-o-gat közepébe voltaképpen nem egy hangot, hanem egy szótagot szúrtunk be! Az így háromszótagosra hízott igealakok már kielégítik a templátumot, és akadálytalanul kijutnak a nyelvtanból (és a szánkból) a szabad levegőre.

A szabály igen termékeny, szinte bármilyen igéhez a beszélők hozzáragaszthatják a -GAT képzőt, a fenti templátum tiszteletben tartásával: emailezget, kreditálgat. Érdekes, bár nem meglepő, hogy az igekötő a szótagszámba nem számít bele: ráncol - ráncolgat, de rátol - rátol-o-gat, nem *rátolgat, pedig ez utóbbiban is megvan a három szótag, de a szabályt nem lehet átverni, az igekötő hangtanilag nem része a szónak (ezért nem is harmonizál: ránéz és nem *rénéz).

Nem titkolhatjuk el, hogy van egy kis csoport, amely nem üti meg a kívánt három szótagot, és két szótaggal mintegy átcsúszik a léc alatt. Ezek azonban többnyire homályos tartalmúak, nemigen bonthatók logikailag "ige+GAT" összetevőkre. (Úgy is mondhatjuk, bennük már döglött a -GAT képző.) Ilyen például a hallgat, rángat (= ránt+gat), szaggat (= szak-+gat). Hogy a hallgat-ban már nem kereshető vissza a -GAT elem, azt az is mutatja, hogy képezhető belőle új, szabályos gyakorító alak: Esténként olvasgatom a lapokat, hallgatgatom a rádiót. Két szótaggal átcsúsznak még az olyanok, mint jaj+gat, bé+get, nó+gat (= no!+gat), de hát ezek se egészen normálisak, mert nem igéből vannak képezve.

Gyerekek! Gyűjtsetek ti is ilyeneket szüleitek, nagyszüleitek beszédében! Arra azonban vigyázzatok, hogy a mozgat, sürget típusúak (bár külsejük és pettyeik alapján ilyennek látszanak) egészen más fajba tartoznak, ugyanis ezek moz(o)g+AT, sür(ö)g+AT felépítésűek, más képzővel vannak ellátva, s így a -GAT templátumszabály számára láthatatlanok.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.