(Három fénykép a József Attila Vasút- és Lélekmérnöki Tanári Kar tablójáról)
Edina
Velencéről jár be Csepelre. Fél ötkor kel, sötétben, zötyög vonaton. Végig a Duna mellett, megkerüli a Csepel-szigetet, látná a víztornyot, ha kinézne. De olvas, úgy tesz, mint aki. Nem akar kinézni, tudja. A Duna ott van, télen-nyáron szikrázik, jég, nap. Ha nem, köd van (és bizonyára ősz vagy tél). Első óra környezetismeret, akkor ma kedd. Tavasszal lanyha szél, hajóvonták találkozása. könyvbe mélyed, József Attila, úgy tesz, szomszéd bokszban kártyáznak, nézik, olvas, úgy tesz, nem akar ismerkedni. Még csak Martonvásár. Kerékkatogás, vonatütem, ta-tam, ta-tam, taní-tani, viszi a vonat, taní-tani. egyedül van, lánya tizennyolc éves, szülei, ahogy kell, idősek, betegek. S te ápolsz. néha elmegy barátnéival a Rácz-kertbe, barátnéival veszi magát körül, férfi oda nem férkőzhet, próbálkoznak pedig. De tízkor föláll, indul a vonata, vissza, Velencére. Most éppen érkezik, a Déliben metróra, a Kossuth téren villamosra, a Boráros téren HÉV-re. Az első á-ban négy hiperaktív, hat halmozottan, nyolc hátrányos, tizenkét helyzetű (gyerek). áll az osztály fölött, mosolyog. Akkor talán vegyük a tárgyas ragozást, nagy csönd lesz, gyerekek abbahagyják az ordibálást-verekedést, a hátsó padokban kollégák mozgolódnak (bemutató tanítás), megőrült. Pedig csak szeretne. Tárgyas ragozás?! Elsőben? Különben is, környezetismeret-óra van, nem is, "Természet és Társadalom", most úgy hívják. Jövőre "Hazánk és Európa" lesz, aztán "Földünk a Tét". csókoltatja az összes volt és leendő oktatási (művelődési, kulturális, örökségi) minisztert. Hol vagy, Polinszky Károly? Akkor még környezet volt és ismeret, most is tél van és ősz és, mint húsz éve mindig, vonat Velencére vissza, még csak Martonvásár. Öreg szülők a házban, a Velencei-tó fölött elhúz az idei utolsó vadlúdszerelvény. Holnap első óra olvasás, akkor szerda.
Péter
most középiskolás fokon magyart, előtte portugált egyetemen. Most a Józsefvárosban lakik, előtte Erzsébeten a lakásmaffia karmaiban, pár éve szabadult. Amikor elköltözött, eladta könyveit, háromszor fordult teherautóval, a gyűjtők sorban álltak a Központi Antikvárium előtt, várták. Öt könyvet tartott meg. Csuang-ce, Omar Khajjám, Eckhart mester, Fernando de Rojas: Celestina, Hérakleitosz: Töredékek. A Bibliát miért nem, kérdeztem hülyén. Azt kapok minden templomban, felelte. Templomba sem jár, otthon ül és Pessoát fordít. Amikor éppen nem a következő órára készül, Kosztolányi. A gőgös polgár, aki leszart mindenkit, ez lesz a vezérfonál, ezt értik a bőripari szakmunkástanulók. Péter két éve szerelmes volt, mezítláb, nagykabátban, nyáron, télen, járt szerelméhez, Celestina!, búgta a kaputelefonba, Portugál királylány!, súgta a vezetékes telefonba, Dulcinea el Taposom!, mondta a mobilba, Nincs a Földön szebb lány nálad!, énekelte az ablak alatt. Megverték, szemüvegét, ujjait eltörték, azóta nem ír óravázlatot, fejben fordít. Járja az utcát mezítláb, talpát égeti aszfalt, hó. Nem eszik, nem alszik, éjszaka, amikor éppen nincs mezítláb az utcán, otthon eljátssza a Stalker kezdő képsorait, százszor. De reggel fölteszi a teát, lehajtja forrón, indul, Kosztolányi apja, saját apja, az iskolába. Mai témánk az Aranysárkány. Ki olvasta? Senki. Akkor felolvasok néhány Pessoát. Olvas, nem vett új szemüveget, de kívülről tudja, nem csillan a Nap szemüvegén, mert nincs neki (szemüvege, Napja), csak szeme csillog, a bőripari szakmunkástanulók csendben kimennek a teremből, ki a folyosóra, ki a vécébe, cigizni.
"Téboly nélkül az ember mire válhat? / Mi más, mint egészséges állat, / elnapolt hulla, aki nemz még?" (Nemes Nagy Ágnes fordítása)
Laci,
őt valóban így hívják, de csak úgy ismerik: Váciucca. Napokig nem eszik, csak margarint és kenyeret. Németet tanít, fordít és tolmácsol, már amikor józan. Ha nem részeg, kivetkőzik önmagából, nem ismersz rá. Szöghaját akkor szépen elválasztva fésüli, arca kisimul, rossz ránézni. Artikulál. Tanítványai az ország különböző pontjain várják, Hajmáskér, Győrszentiván, Badacsonytomaj, Laci vonatra ül és megy. Egyszer a kocsmából indult Egerszalókra, hova mennél ilyen állapotban, egy egyszerű összetett múltat se tudsz kimondani, trinken, trank, hat getrunken, mondta Laci és megitta a maradék sörét, mennem kell, felállt, nem hittem a szememnek, szöghaja szépen elválasztva, arca kisimult, mint aki borotválkozott, denken, dachte, hat gedacht. Azóta nem láttam, állítólag örökölt és nyerőautomatákra költi a pénzét, úgy szokta. Szuterénban lakik valahol a Benczúr utcában, arra sétálok, hátha előjön. De mintha a föld nyelte el, nyerőautomata.
Edina, Péter, Laci
nem ismerik egymást, én sem ismerem őket. Minden hasonlóság a véletlen művem. Nem találkoztak soha, illetve. Egyszer, a kettes villamoson. ült, olvasott, József Attila, úgy tett. Péter nézte a Dunát, mosolygott. Zavarosan, bölcsen. Slágert dúdolt magában, "Holnap jön egy villamosszék és átvisz a holnaputánba, ne félj". Laci Edinát nézte, nem nézett föl, nem ismerkedik. Sem villamoson. Péter nem kapaszkodott, ujjai törve, a Lánchídnál az alagútban csikorgott a villamos, Péter Edinának esett, József Attila a földre. Bocsánat. Nem történt semmi. Laci nézte őket.
Péter hazament és búcsúlevelet írt. "Holnap jön egy villamos. Ez az utolsó vallomás." Laci két ujjal (mutató-, középső) belemert a margarinba. Edinával Martonvásárnál kattogott a vonat. Taní-tani. Taní-tani. Taní-tani.
