Amikor először tértem magamhoz, a sezlony előtt térdeltem, és egy kánont vezényeltem, na, mondok, aztán felhangosítottam a világvevőt, és önkezemmel véget vetettem. Rég volt ilyen nyugodalmas szilveszter: Béla mint karmester és felelőtlen alany, valamint a hanyagolt szeretők kórusa, fel lehetne lépni vele valami dél-ausztriai rádióműsorban, ha tudnánk németül, de így kavics keltette gyűrűként omlik el a világidő csendesülő nagy taván.
Mások vittek rossz utakra engem, de aztán hajnal felé kikeveredek a Capellából, és megpróbálom felvenni az általam választott, egyébként tévedhetetlen és célravezető irányt. Sugárkezelt bébi love, ahogy a népszerű énekes elém görgeti a refrénjeit, miközben télapónak álcázott tűzcsapok állják szisztematik utam. Mehetnék haza, de ki sem mozdultam, innentől már csak egy ugrás a vízkereszt, amikor ki kell húzni a gyufát.
Rendes országokban ilyenkor meleg van, és lehet fürödni, még ha nem túl kellemes is, kijön egy pap a móló végére, és beledobja az aranykeresztet a tengerbe, hogy izmos parasztfiúk ugorjanak utána, de erről már beszéltünk, jöjjön inkább Mándy Iván.
Térdelek a már említett sezlony előtt, és vörösboros pezsgőt iszom, de képtelen vagyok lerészegedni, csak a nyelőcsövem görcsöl, valahonnan a nyaki nyirokcsomótól induló rettenetes fájdalom, végig a mellkason, egészen a gyomorig. Amikor először jelentkezett, azt hittem, infarktus, de aztán - amikor a harmadikat is lábon vészeltem át - elhittem, hogy semmi különös, legfeljebb szétreped, de akkor majd felfújnak és meggyógyítanak. Gondos kezek.
Vannak még más tüneteim is, de ezeket nem szívesen osztanám meg önökkel, elég legyen talán annyi, hogy kis kék négyszögeket szögeznek az ajtómra, nehogy becsengessen egy köszörűs.
Ysa pur es chomuv meg némi víz, de a pur a lényeg, levágott szalmaszálon lógatja életünket, aki felfüggesztette, ahogy az újraolvasott Tüskevárból és A Mester és Margaritából megtudhatják a kedves érdeklődők. De hallga, csak hallga, panyókára vetett nedvszívó szülők meg redundáns pitvarok, mint amikor ifjabb Grosics Tivadar robinzonáddal védi szakdolgozatát.
Lecseng majd ez is, leszünk még emberek. Vagy.
