Publicisztika
Tamás Gáspár Miklós: Szabadelvű civilizáció
Most itten nem orbánviktorozunk, gömbösözünk, simicskázunk, meciarozunk, pintézerünk, tudjmanozunk, pelikánelvtársazunk, lukasenkózunk, stumpfozunk, nazarbajevezünk: a kép elég világos, és ezt voltaképpen az egytől egyig miniszterelnöki főtanácsadói címet viselő jobboldali és szélsőjobboldali vezérpublicisták (ezek tiszteletdíjért már nem írnak, csak h. államtitkári és generálkurátori illetményért, a köztisztviselői [civil service] éthosz nagyobb dicsőségére; a kormány nem ügynökei és bértollnokai révén [par personnes interposées] uszít a demokrácia demokratikus értelmezése ellen, hanem höchstpersönlich, ami ősbemutató [an absolute first]: a közíró kurál és hörög) sem cáfolják - az államot összekeverik a kormányzattal, a kormányzatot az uralkodó klikkel és ügyfeleivel, megrendelőivel, ismét létrejön, illetve megszilárdul a moralizáló (illetve jelen esetben az e sorok írójától elplagizált republikánus, vö. közjó) frázisokkal fölékített protekciós és patronázsoligarchia, amely ellen már minden szükségeset megírt Mikszáth és Tolnai Lajos, Ady és Fényes László, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond.