Hatkor csörgött a telefon, éppen azt álmodtam, hogy koreai film vagyok, és egy tűzharcban vágok rendet a statiszták között, egy tűzharcban, ahol mindenki elvész, csak a legjobbak maradnak talpon, szóval osztottam a rendet, az igazságot meg a békét, nagy voltam, tűzerőm akár az Isten meg ilyenek.

Hatkor csörgött a telefon, éppen azt álmodtam, hogy koreai film vagyok, és egy tűzharcban vágok rendet a statiszták között, egy tűzharcban, ahol mindenki elvész, csak a legjobbak maradnak talpon, szóval osztottam a rendet, az igazságot meg a békét, nagy voltam, tűzerőm akár az Isten meg ilyenek.

A telefon csörgött, este direkt hangosra állítottam, hogy halljam, ha csörög, felébredtem, kezemben párnacsücsökké változott a magnum, felvettem a kagylót, egyáltalán nem volt benne igazgyöngy, hallgattam, ahogy Iim zenepedagógusokra jellemző hangszínben lefesti előttem a korai időpontot, felvázolja, hogy miért is kértem ezen korai ébresztést, aztán fáradtan leteszi a font.

Indulok, folyamatos harcban a részletekkel. Ha először veszem fel a hátizsákot, és csak aztán cipzározom be a dzsekit, akkor feszül a zsebében lapuló sapkától és kesztyűktől, ha viszont nyitva hagyom, akkor a lépcsőházajtóban szerencsétlenkedhetek, mert gyakorló gömböcként képtelen vagyok előszedni a szükséges felszerelést. Ijedt Bőrnyúl a teljes tajgán.

Marad tehát a bejáratott út: nyitott dzseki az ajtóban, kesztyű nélkül, de sapkában, hogy a kulcsot berakjam a belső zsebbe, aztán mikor az ajtó zárva, cipzár behúz, de kesztyű még a zsebben, mert a liftajtó kezelése meg a kapu, de odakint felvesz kesztyű, aminek ujjai levágva, mivel a fékről lecsúszik a vászon, tehát csupasz ujjbegy szükségeltetik, viszont a kéz fázik, ezért tehát az öszvér megoldás, mint újságárusok egykoron.

Így telik el a reggel első órája, amikor még sötét van, a szemközti közért zárva, és csak a legelszántabb nagybanipiac-látogatók kapargatják Korda György- és Balázs Klári-cédével a Daciájuk szélvédőjéről a jeget, szóval ilyenkor nyeregbe pattanni és egy laza kormánymozdulattal bekanyarodni a Luther utcába, ahol már minden sínre kerül.

A bicikli kerekei önállóan reagálnak a fagyra, olyanok, mintha Godzilla pumpálta volna fel őket, pattognak a macskakövön, vinnyogva felelnek a féknek, semmi sem működik, pedig máris a Hunyadi téri piacnál tartok, bal kézzel a kormányt, jobb kézzel egy zsebkendőt fogva, amibe hangos ováció mellet ürítem orrom tarthatatlan tartalmát.

Takony.