Kálmán C. György: Magánvalóság (Toleránc)

  • 1998. december 3.

Egotrip

Nem hivatalos főtanácsadóim azt javasolták, hogy írnám meg, a polgárok felkent lelkiismerete, a következőket, hogyaszongya:

Nem hivatalos főtanácsadóim azt javasolták, hogy írnám meg, a polgárok felkent lelkiismerete, a következőket, hogyaszongya:

Lesz/van állítólag olyan törvény vagy rendelet (nem tudtam róla, holott újságolvasó embernek hittem magamat), hogy a gyógyszerész köteles teljes körű felvilágosítást adni a vevő számára a gyógyhatású, ámde nem gyógyszerként számon tartott szerekről. Ha ugyanis a vásárló az ioncserélt víz fogyasztása közben gutaütést kap, avagy nem külsőleg használja a vazelint, akkor felelősség terheli a patikust is, amennyiben nem szolgált kimerítő információval a gyógyhatású szerről. Bemegyek, mondjuk, a patikába, rendelek magamnak tyúkszemtapaszt, babapopsikenőcsöt, szemránckrémet és burmai csodacseppeket, rászánom azt a negyedórát, amíg a derék szakember kiokosít mindezek mibenlétéről, s ha nem teszi, pandúrokkal jövök rá.

No nem, mondta volt állítólag a polgárok egészségügyének minisztere, azért ez nem így lesz. Nem kell ezt a dolgot ilyen szigorúan venni. Az ésszerűség határai stb. Rugalmasan stb. Értelemszerűen alkalmazzuk stb. Ijedezésre semmi ok, nem rontunk ajtóstól a házba, el lesz rendelve, de nem lesz olyan komolyan véve.

Vagy, másrészt, ott van a drogtörvény csontja, hogy rágnám még azt egy kicsit. Mert a polgárok igazságügyének minisztere állítólag azt nyilatkozta volna, hogy csak nyugi. Nem fogják mereven alkalmazni stb. Szó sincs arról, hogy gyerekeket az első fűre lesittelnének stb. Meglesz a törvény, de csak amolyan elrettentésként, féljen, akinek oka van rá stb. Ártatlanok és megtévedtek számíthatnak az elnézésre stb. Füvet színi rendkívül csúnya, aljas dolog, de olykor félrenézünk stb.

Vagy, harmadrészt, hogy az adórendőrség ugyancsak százszor eltángált vízióján verném el újra a port, mert a polgárok adóügyeinek egyik legfőbb felelőse (nem a Lajos!) olyasmit talált volna mondani, hogy maga néz a körmére annak a gonosz adórendőrnek, aki kisemberek adóügyeibe merészelne belepiszkálni stb. Az adóhekusok kizárólag nagykutyákra lesznek rágörcsölve stb. Nem lesz semmi közük kicsiny kényszer-bétékhez, pár száz forintos stiklikhez stb. Nem kell félni őtőlük, mert értünk dolgoznak, eszük ágában nem lesz a polgárt zaklatni stb. Reszkessenek a (tisztességtelen) gazdagok, a többiek viszont nyugodjanak meg stb. Amíg ő ott van, addig az adórendőr rendes embereket piszkálni nem fog stb.

Amely esetekből egytől egyig az a tanulság, hogy az állam - jó; ábrándos kék szeme gyakorta elhomályosul, olyankor kissé reszkető kezével megsimogatja a polgári buksikat. Az állam a jó pedagógus mintaképe: ha megsuhintja is néha a nádpálcát, ütni csak a legelvetemültebbeket szokta, végső elkeseredésében, elrettentésül. Megbocsátó mosollyal szemléli a csintalankodó hadat, s ha mordul is egyet-egyet, azt is csupa szeretetből. Vannak törvényei, de azokat csak úgy, magának, mintegy emlékeztetőül hozza, hogy mindig tudjuk, mi a jó és mi a rossz; betartásuk már egészen más kérdés, és megint egészen más kérdés, hogy hogyan alkalmazzák őket. (Fura módon a törvények meghozatala és az alkalmazásukra vonatkozó irányelvek megfogalmazása mintha egyazon helyre volna telepítve - itt vagy én nem értek valamit, de nagyon, vagy valami nem stimmel, de nagyon.)

Nos, mint már többször a nyilvánosság tudomására volt szerencsém hozni, én magam is baromi rendes ember vagyok, sokban hasonlítok magára az államra. Ábrándos kék szemem elhomályosul, ha ezen ügyeken végigtekintek, és nem hivatalos főtanácsadóimnak imigyen válaszolok:

Ugyan már, hagyjuk ezeket a dolgokat. Nem kell közibük csapni, kivesézni, szívatni, kekeckedni. Legyünk elnézőek, nem kell apróságok miatt senkit nyüstölni. Hát most éppen így alakul, mit tegyünk. Nem nagy ügy. Talán majd, ha egyszer (itt hangom kissé elmélyül és pattogóvá válik) egyikük-másikuk komoly kellemetlenséget okoz, vagy valamely célom elérésében akadályoz (ösztönös nadrágszíj-igazítás), vagy esetleg ha (orrmegszívás, szemcsippentés), tudják, mi van, a polgárok szempontjából valami nagyon üdvös lehetőség adódna (ujjak finoman végigzongoráznak a sliccgombokon), nos, akkor tudnám, hogy milyen eszközökhöz nyúljak. Lenne nemulass. Az én türelmem sem végtelen. És higgyék el, nagyon jól jártak velem. Még mindig a legjobb az, hogy én döntök ezekben a kérdésekben, majd egyszer meglátják. Nem lesz ez mindig így, visszasírnak még engem a végtelen türelmemmel és engedékenységemmel. Most kegyes hangulatomban vagyok, nem is szólok semmit, csak jól megjegyzem magamnak. Távozzatok.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.