A hagyomány szerint a páratlan erejű birkózó, Milón, a krotóniak büszkesége naponta akár 15 kiló borjúhúst is elfogyasztott, s e célból saját gulyát tartott fenn. Mások, főleg a könnyűatléták növényi kivonatokkal, gombával, gyümölcsökkel kísérleteztek.
Úgy 2500 év múltán, az 1920-as évek közepén Magyarországon is felmerült a kérdés: vajon az intenzív húsfogyasztás vagy a zöldséges diéta erősíti-e a szervezetet és használ inkább az egészségnek? Ekkor terjedt el szélesebb körökben a vegetarianizmus divatja, s mindjárt egészen különös, hovatovább misztikus formában, hiszen Bicsérdy Béla személyében a növényevés mozgalmának magyar apostola támadt. Bicsérdy elvetette a húsevést, valamint a főtt ételek fogyasztását, az egészség - és az üdvösség - forrását a növényi alapú nyers kosztban látta. Nem érte be azonban ennyivel, 1923-tól rendszeresen megjelentetett könyveiben reformétrendjéhez komplett filozófiai rendszert is tálalt. S hogy tanainak szilárd megalapozást adjon, már első művének előszavában - mellőzve a fölösleges álszerénységet - a legendás Zoroaszter király és Krisztus után a harmadik egyetemes Mesternek nevezte magát.
Bicsérdy tanításai felől megoszlottak a vélemények. Számos híve akadt, műveit több tízezer példányban vásárolták, étrendjét sokan követték, őt magát pedig többen spirituális vezetőjükként tisztelték. Mások túlzásnak tartották, hogy Bicsérdy, a fogarasi adótisztviselő mindjárt vallásalapítói babérokra tör, s az örök egészség, az örök szépség és az örök élet receptjét hirdeti. Nem volt igazuk. Hiszen Bicsérdynek gondja volt rá, hogy dokumentálja csodatételeit, ezért rendszeresen közölte könyveiben az általa meggyógyítottak hálaleveleit. Például K. Istvánét, aki 70 évesen folyamodott a Mester gyümölcsdiétájához, minek nyomán összes betegsége elmúlt, orcája megfiatalodott, izmai, akár a gumi, ruganyossá lettek, haja megbarnult, sőt három új foga is nőtt.
Néhány évvel később egy rendkívüli sportteljesítmény kapcsán a széles nyilvánosság elé került a kérdés. Történt, hogy 1931. júniusában Lovas Antal, a 48 éves veterán futó és két vegetáriánus társa elhatározta, hogy Magyarországon addig példátlan módon, Bécs- Budapest távfutással csinál propagandát a bicsérdista életrendnek. Autóval Bécsbe utaztak, Tóni bácsi pedig június 27-én reggel fél 7-kor a Schwarzenberg-Platzról nekivágott a messzeségnek. Akkurátus ember lévén szigorúan igazodott előre kidolgozott menetrendjéhez: minden lefutott 800 méter után 200 métert gyalogolt, útközben pedig kizárólag a kísérőkocsiból kiporciózott hársfateát, mézet és citromot fogyasztotta. A nagyobb reklámhatás kedvéért a lapokban is közzétették, hogy Lovas a harmadik nap délutánján 4 órakor érkezik meg a Hungária körúti Beszkárt-pályára, ahol éppen ekkor zajlott az atlétikai bajnokság. Tóni bácsi óraműpontossággal falta a kilométereket és a citromokat, 3 órára a MAC-pályára érkezett. Itt megmosdott, bekapott néhány tojást, egy kis salátát és némi kenyeret, aztán felfrissülten átkocogott a Hungária körútra, futott egy tiszteletkört, majd a teraszon interjút adott a Sporthírlap tudósítójának. A 268 km-es távot tisztán 34 óra 45 perc alatt teljesítette. Az orvosi vizsgálat szerint 6 kilót fogyott, de élettanilag kifogástalan állapotban volt.
A húsipart alapjaiban rendítette meg Lovas produkciója. Sötéten bontakoztak ki egy olyan, hanyatló korszak körvonalai, amikor a magyar ember oldalas helyett tököt, csülök helyett répát fal. Néhány nap múlva azonban sorompóba állt egy ismeretlen fiatalember, hogy megvédje a szakma becsületét. Matura Ernő 26 éves, állás nélküli hentessegéd levélben jelentette be a fővárosi ipartestületnek, hogy július 16-án délben Bécsből indulva a Lovaséval azonos útvonalon másfél nap alatt egyhuzamban Budapestre fut. Matura saját bevallása szerint megrögzött húsevő volt, s csak a hét végén került az asztalára főzelék. Sohasem versenyzett, puszta kedvtelésből futott, de hamar észrevette, hogy számára a szokványos maratoni táv túl rövid. Most elérkezettnek látta az időt, hogy bebizonyítsa a húsevők fizikai fölényét.
Az Est azonnal lecsapott a várható szenzációra, és maga küldött kísérőkocsit Matura elé, Mosonmagyaróvárra. Az ifjú hentest azonban hiába várták, s végül visszatértek Budapestre. Az út ausztriai szakaszára kijelölt helybéli kerékpárosok ugyanis tekervényes, rossz minőségű utakra vezették Maturát, aki közel 20 km-es kerülővel, a végsőkig elcsigázottan ért a határra, és fel is adta kísérletét. Az Est azonnal ejtette a sztorit, a hentesek ipartestülete szintén kihátrált a vállalkozás mögül.
Nem úgy Az Újság, a hazai oknyomozó sajtó legjelesebb képviselője, amely éppen a kudarc miatt figyelt föl Maturára, s vállalta, hogy segíti tervét, valamint előzetes hírverés nélkül, csak utólag közöl - objektív - tudósítást az újabb kísérletről. A riportból azután kiderült, hogy a nélkülözés hosszú évei alatt Matura szinte maga is növényevővé lett, mivel ritkán jut húsételhez. A futást sem hivatástudatból vállalta, hanem azért, mert így akart újra álláshoz jutni a húsiparban. A megismételt mutatvány költségeit mecénás hiányában most Matura barátainak kellett előteremteniük. Ők gondoskodtak az ellátmányról is, ami szigorúan sonkából és szalámiból állt.
A lelkesedés ellenére az újabb kísérlet csaknem hamvába holt. Maturát ugyanis az osztrák rendőrség július 27-én hajnalban letartóztatta, mert nem akarták elhinni, hogy a fiatalember - akinek nem volt pénze szállásra - egy kávéházban átvirrasztott éjszakával készül a nagy futásra. A zsandárok végül mégis elengedték Maturát, aki - mintegy bemelegítésként - 10 km-es bemutató futást tartott a bécsi hentesmesterek tiszteletére. Délben azután újra nekivágott a 260 km-es távnak, melyet végül világrekordot jelentő 31 óra alatt teljesített. Útközben csupán rövid pihenőket tartott, hogy egyre jobban sebesedő lábát pihentesse, s fáradó izmait sósborszesszel bedörzsöljék. Amikor másnap késő délután a Millenniumi emlékműhöz érkezett, már ezrek kísérték.
Bár a növényevők és húsevők vitáját a két futó versengése sem juttatta nyugvópontra, kettejük között helyreállt a béke. Olyannyira, hogy két évvel később, 1934. november 11-én együtt indultak Rómába tisztelgő látogatásra, hogy napi 70-80 km-es futásokkal teljesítsék az 1500 km-es távolságot. Útjuk során természetesen mindketten tartották magukat hagyományos étrendjükhöz, jóllehet a Szabadság téri országzászló előtt a rajtnál Kollár Gábor a hentesipar képviseletében egy rúd szalámit nyújtott át Lovas Antalnak - rajta cédulával: "Térj meg!" A két futó három hét múlva, december 2-án délben kerékpáros rendőrök kíséretében futott be a Piazza Veneziára, ahol megkoszorúzták az Ismeretlen katona emlékművét. A tiszteletükre rendezett lakomán Lovas spárgát kért. Matura a sódar után nyúlt.
