Nagytétény, az jó messze van, talán sokan nem jönnek. Igaz, este fél hétkor van a meccs, villanyfény, de talán éppen ezért nem indulnak el, munka után és vacsora előtt, a többiek. Így okoskodott K.övesi Dezső tartalék, most talán kezdő leszek. Eljött az ő ideje. Legközelebb majd novemberben, korai kezdés, fél háromkor a Gránit-pályán, ködben és sárban, ki ér rá, ki jön ki ilyenkor? K.övesi Dezső, rokkantnyugdíjas tartalék.
Vonattal megy, az a leggyorsabb. A Déliben a bodegáknál drága az unicum, kér fél deci Keserűt a kis abc-ben, mely éppen azért van ott, a pályaudvar sarkában, hogy az ember féldecis Keserűt kérjen. Itt issza meg?, kérdezi a boltos. K.övesi Dezső nem is tudta, hogy betétdíjas a feles. Õ meg eldobálja. Nem issza meg itt, rendes ember beosztja, rövid, az élet, hosszú az út Nagytétényig. Kelenföld, egy korty; kinéz az egykori Április 4., majd Kelen-, most Újbuda-pályára, még egy korty. Budafok-Belváros, Budafok-Háros, ismerős környék, járt itt Resti Kornéllal. Budatétény, Barosstelep, az utolsó korty, Nagytétény-Diósd. Ez már nem is Budapest.
A jobbszélső már ott van, nem baj. Jobbszélső úgysem lesz, pedig mindig az szeretett volna lenni, hátán a 7-es. Lassan gyülekeznek, sűrűn zenél a csapatszervező balhátvéd mobilja, a fél csapat eltévedt, a GPS-ek felmondták a szolgálatot, Angeli út? Nem találják. K.övesi Dezső tartalék vetkőzik és számol, kilencen vannak. Akkor már ki lehet állni. Akkor én leszek a másik ék. Én, a tartalék. Befut a mindig késő beállós, civilben állatorvos, lovakrul jót vagy semmit. Ez még mindig csak tíz. A csapat kimegy az öltözőből (kifut a pályára), K.övesi Dezső a jegyzőkönyvet írja (mindig ő írja, az írástudó, viccelődik a csapat), és közben a cipőket számolja. Csak kilenc pár, de a bal oldali középpályás, civilben fogorvos (mennyi itt a doktor! és az ügyvéd úr el se jött) szerelésben érkezik, távozik. Tehát tízen vagyunk, velem együtt. Sietve írja a jegyzőkönyvet, még vetkőzni is kell. Máskor ráér, már megy a meccs, amikor kiér; a második félidőre áll be, ha. Ha nagyon vezetünk, vagy ha nagyon kikapunk. Most ő a tizedik. A tizenegyedik, mert érkezik még egy középpályás, ő is doktor, komolyan, a beállós kollégája. A doktorok későn érkeznek. K.övesi Dezső imádkozik, ne jöjjenek többen.
A csapatok melegítenek, égnek a reflektorok, mint egy igazi meccsen. K.övesi Dezső a kezdőben, éljen!, éljen!, a földszintes lelátón közönség, kijöttek a büféből. Mi kell még? Szép idő van, fűillatos szellő lengedez, telihold. Csak ezek a rohadt szúnyogok! K.övesi Dezső csapkod, és nézi a holdat. Teheti, nem jönnek át a félpályán, a tizenhatosról se nagyon - támad az ellen, labdát nem kap, álldogál a félpályánál, nézi a holdat, s a bejáratot, nehogy jöjjön valaki. Vagy egy hosszú indítás. Aztán valahogy kiszabadulnak a szorításból (írja majd a másnapi Old Boys Sport), ő is játékba avatkozik, poroszkál, bóklász, találkozik a labdával. Alig ismerik meg egymást. Liheg, mintha futott volna, ő az előretolt egyszem csatár, a többiek védekeznek. Rúgják, amerre. Egyszer aztán jön egy előrevágott labda, K.övesi Dezső felé, átszáll fölötte, mit lehet csinálni, el kell indulni, a félpályáról. Védő sehol, kitámadtak, csak utol kéne érni a labdát. Csak. Eszébe jut egy meccs, a Buda-örs II ellen, akkor a jobb oldalról indult, utolérte, belőtte, a rövidbe. Rég volt. Most is utoléri, az oldalvonal előtt, de őt is a centerhalf, könynyedén. És K.övesi Dezső tartalék a hosszú futás után vesz egy nagy levegőt, könnyedén becsapja védőjét, csellel nem bajlódik, elrúgja mellette, már csak a kapussal áll szemben. Nincs bent senki, lőni kell. Megnézi a hosszú alsót, és utolsó erejével belerúg a labdába, elesik, a fűből nézi, a kapus még beleér, de a labda a bal alsó sarokban köt ki. Gól. Csend. Az ellenfél még nem fogta fel a felfoghatatlant, csapata meg nem hiszi el. Hihetetlen. Gólörömre már nincs ereje, elliheg a félpályához, középkezdéshez, és kéri az őt ölelgetőket, öt percig ne adjanak neki labdát. Utána se nagyon. És nézi a bejáratot, mikor jön végre valaki. Spori, csere van. Nem bírom tovább. De nem mondja. Mi történt? Gól. Eljött a gól ideje. A hold kicsit teltebb lett, picinyt nőtt a fű. A szúnyogok egyre többen vannak. Õk meg eggyel kevesebben, kellene egy csere. Õ, K.övesi Dezső tartalék már megtette a magáét, most már mehetne az öltözőbe. Elég volt. Imádkozik, hogy jöjjön valaki. És befut, szó szerint, a mindig elkéső középső középpályás, nem doktor, állástalan idegenforgalmista. Mentőangyal az Angeli utcában. Lejövök, mondja K. Dezső a félidőben, lejönni még bír. Pont a góllövő?, viccelődnek a többiek, de ők is tudják. A csúcson kell abbahagyni. Sípcsontvédővel, csukával a kezében, letűrt lábszárvédőben K.övesi Dezső lesétál a pályáról. A fű illata, tapintása. De legalább nem csípnek agyon a szúnyogok. Második félidő, nélküle. Körbemegy a pálya szélén, éppen a kapujuk mögé ér, amikor gólt kapnak. Ennyit számítok, mondja a kapusnak, aki dühösen rúgja ki középkezdéshez a labdát, ahogy szokta. Gyakorolta sokat.
A zuhanyzóban felkapcsolja a villanyt - egy egér surran el a mosógép mögött. Fregolik, száradó ruhák, már csak a mosodás hiányzik, Minarik. Ede! Ha láttad volna a gólomat! Leigazolna a Csabagyöngye. K.övesi Dezső tartalék nyomkodja a tusfürdős flakont, alig van benne, vízzel hígítja, zuhanyzik. Egyedül öltözik, csend, nézi a sarkokat, itt van-e egér. A cipőket nem számolja meg. Elcsomagolja a góllövő cipőjét. A góllövő elcsomagolja cipőjét. Stopli kopog künn a folyosón, az ellenfél játékosa, K.övesi kiszól. Mennyi? Kettőegy, ide. Bassza meg, éreztem. A vendégcsapat a második félidőben már nem bírta el a nagy nyomást. És K.övesi Dezső hiányát, mosolyog a tartalék, ő sem gondolja komolyan. Mire kiér, már háromegy. Könyököl a korlátnál, kapnak még egyet. Vége. Jön le a csapat, K.övesi Dezső odaadja az öltözőkulcsot. Legközelebb nem jössz le. Tartást adtál a csapatnak. Mondja a tréfás jobbhátvéd. A büfében leszek, válaszolja K.övesi Dezső, mintha nem tudnák, mindenkinek a vendége vagyok. De előbb elkéri a jegyzőkönyvet és az igazolásokat.
Unicum, nemhideg üveges sör, ismerjük. Nélküled összeestünk, ül le mellé a jobb oldali középpályás, jönnek a többiek is, hasonló poénokkal. K. Dezső él, élvezi a helyzetet. Büfé, füst, körben a falon csapatképek, körben az asztalnál a csapat. A zenegépben itt és most slágerek. Kinn megtelt a hold, bent nincsenek szúnyogok. Mi kell még? Még egy unicum, sör. Ezt már a kocsiban iszod meg, de te fizeted a büntetést, mondja aktuális sofőrje, a jobbhátvéd. Kiteszlek a Batthyányn, jó lesz? Az jó. K.övesi Dezső jókedvében van, mikor rúg legközelebb gólt. Ha egyáltalán. És mert keretes a történet, vesz fél deci keserűt az aluljáróban. Rövid és keserű. Meg még két decit, mert nincs otthon semmi. Senki.
Ágyból nézi a Barcüa-meccset - Messi gólja, hát az! De az enyém! Majd megnézzük a Jurósporton, poénkodtak a többiek, azt nézhetitek! Majd nézhettek! És boldogan elaludt.
Jövő héten újra kezdek. Álmodta K.övesi Dezső.
