Mélyi József: Pálya a magasban

Ragnarök az olimpián

Egotrip

Ha valaki a Thor: Ragnarök című film végén kivárja, míg lepereg a teljes stáblista, sokat fog megtudni világunk jelenlegi állapotáról. Pedig nem olvasható ott más, mint rengeteg számítógépes szakember neve, akik különböző speciális effektusokkal bűvészkedve jelenetről jelenetre, sőt pixelről pixelre építették fel a szuperhősök virtuális környezetét. A szépen strukturált, végtelennek tűnő névfolyamból kivehető az is, hogy a legkorszerűbb technikai eszközök felhasználásával milyen hatalmas szellemi energia áramlott a képekbe és a hangokba. Mindennek célja nem volt más, mint a tökéletes illúzió előállítása elsősorban egy olyan generáció számára, amely élete nagy részét ma már ilyesfajta álomvilágokban tölti. A képregényekből felépített univerzumok, a Harry Potter vagy A Gyűrűk Ura világa, a számítógépes játékok vizuális pszeudo-Paradicsomai úgy nyelik el a valódi Föld harminc év alatti lakóit, mint a Davy Jones által felébresztett szörny Jack Sparrow-t és hajóját A Karib-tenger kalózai 2-ben. (Hasonlataink is átalakulnak.)

E világra belülről kitekintve egyre inkább látszik az is, hogy életünk fölött, generációkon átnyúlva az algoritmusok vették át a hatalmat. Kiderült, hogy a többi közt a politika, a reklám, a tőzsde, a szórakozás, vagyis az élet különböző mezőit már régóta gépek, programok, statisztikai táblázatok irányítják, fenntartva függetlenségünk látszatát és döntéseink szabadságának illúzióját. A virtuális menekülőközegek tetszőlegesen bővíthető sora és az algoritmusok hatalmának terjeszkedése mögött pedig egyaránt az a feltételezés áll, hogy valamiképpen mégis létezhet egy otthonos, mert személyes igényeinkre szabott, és vágyainkból építkező világ, ahová el is juthatnánk, ha a viszonyok olyanok lennének. (De a viszonyok, azok nem olyanok, mondja erre Bertolt Brecht.)

Az otthonos világ illúziójának egyik legnyilvánvalóbb példája a téli olimpia: a nemzetek nemes versengése, az ifjúság és a tiszta érzelmek terepe, ahol a globális felmelegedés ellenére még mindig havas a pálya. A látszat mögött persze mindenki tudja a valóságot, az asztmásokból szuperhősöket előállító laboratóriumokkal, az izmokat optimalizáló algoritmusokkal, a különben csak űrhajókhoz használt fémekből készült sportszerekkel. A téli olimpia négyévente ismétlődő virtuális világbemutató, amely sok tekintetben hasonlít a mindenkori újabb Star Wars-epizódra. A szabályrendszer ugyanúgy ismert vagy könnyen elmagyarázható, az új szereplők is gyorsan bevezethetők; a hősökkel szemben rengeteg birodalmi katona áll, akik hol bobhoz öltözve, hol jégkorongkapus-jelmezben húzzák a rövidebbet; a háttérben különböző bolygókról származó furcsa szerzetek: a futottak még köre. Miközben pontosan észleljük, hogy a sportversenyek világa felépítésében ma már mennyire közel jár az HBO-sorozatokhoz vagy a számítógépes szerepjátékokhoz, még mindig nehezen realizáljuk, nem állunk távol attól, hogy a Marvel mintájára – hősökkel és antihősökkel – kiépüljön egy Téli olimpia-univerzum.

Valószínűleg elsőre alig érzékelnénk a változást. A nézők többsége két olimpia között úgysem követi a téli sportokat, számukra mindegy lenne, milyen név és arc áll a rajthoz: Halfvarsson vagy Iversen helyett lehetne akár Loki vagy Odin is. Ráadásul számos olyan versenyszám akad, amelynél a sportolók arcát csak a rajtnál és a célban látjuk, mozgásukról pedig legfeljebb csak néhány szakember ismerné fel őket, így könnyű lenne bárkit behelyettesíteni. Mostanában ismét nagy vitákat vált ki az a filmes technikai fejlesztés, melynek nyomán egy-egy híresség fejét megkülönböztethetetlenül lehet valamely pornószínész testére illeszteni. Ezzel az eszközzel az unalmas szánkót vagy szkeletont is izgalmasabbá lehetne tenni; mennyivel többen néznék a versenyeket, ha Rihanna vagy Harry Styles suhanna le a pályán. A lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg így előttünk: nem kell többé foglalkoznunk a hideggel, a széllel, a kedvetlen közönséggel vagy a hóhiánnyal, hiszen minden számot szimulálni lehet. Biatlonban néhány erdei jelenetet kell csupán felvenni, majd komputerrel manipulálni, a lövészet már valószínűleg most is csak szimuláció: nem kell más, csak az elrontott lövések után bevágható bosszús (híres) arc. A lesiklókkal még könnyebb lenne a helyzet, néha egy-egy beszaladó pályamunkással vagy lezuhanó drónnal lehetne megtörni a verseny szabályos ritmusát.

A neveket az Ikea mintájára egyszerű, megjegyezhető szavakból, fogalmakból lehetne előállítani. Az idősebb generációt régi sportlegendák arcának és alakjának beillesztésével lehetne bevonni, de mindez keveredhetne akár a művészettörténet vagy a történelem nagy alakjaival is. Sífutásban például Modigliani győzne, mögötte Ingemar Stenmark lenne a második, a harmadik helyet Raszputyin szerezné meg. (Az oroszt szabálytalan előzés miatt kizárnák, így a negyedik helyen beérkező norvég Ragnarök kapná a bronzérmet.) Lennének nehézségek is, főleg azokkal a számokkal, amelyek már eleve saját univerzummal rendelkeznek, ilyen például a jégkorong. Azért itt is lenne mit fejleszteni: a régi jelenetekből számítógépek által összerakott meccseket olyan együttesek játszhatnák, mint az X-Men valamelyik mutánscsapata vagy A Galaxis őrzői szedett-vedett garnitúrája.

Nem lenne többé gond a nemzetek közötti versengéssel sem, hiszen a Téli olimpia globális kiadása mellett országokra szabott verziókat is készíthetnének. A magyarok számára a rövidpályás gyorskorcsolya lenne speciálisan kiépítve, és rajthoz állíthatnánk akár a Tenkes kapitányát vagy Zámbó Jimmyt is – a háttérben több tízezres közönség őrjöngene, köztük számos király és államfő. Az egyes országok sportszövetségeinek feladata ebben a szisztémában egyrészt a virtuális versenyzők kijelölésére korlátozódna, másrészt arra ügyelnének árgus szemekkel, hogy a globális versenyeken a nemzeti értékek optimálisan, a lehető legnagyobb turisztikai vonzerőt kifejtve jelenjenek meg. Nemcsak a magyarok álma teljesedne így be, de mindenkié, egyszerre. Még maga Coubertin báró is elégedetten csettintene a nyelvével. Már szinte hallom is. Sőt, látom.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.