Nem elég Simicska Lajosnak lenni. Annak is kell látszani.
Már két hete hangzott el, azóta sem tudok betelni vele: "A polgárok akarata" -- mondta Deutsch Tamás, államvizsga előtt álló sportminiszter S. Lajos kinevezéséről, meg azt, hogy a becsületes, tisztelettel adózó állampolgároknak nincs félnivalójuk az APEH-től és elnökétől. Az más. Ha a polgárok S. Lajost akarták, az más. Adómorálunk közismerten akkora, hogy a polgárok akkor is pontosan, kötelességtudóan utalnák az adót (és hamarosan: a tb-járulékot) S. Lajos hivatalába, ha S. Lajos véletlenül előzetesben ülne, amely lehetőséget legalábbis nem lehet eleve kizárni. És mindezt csak azért, mert az S. Lajos felett álló polgárok S. Lajost akarták, mégpedig ezerrel, faxon, távkinevezve.
Persze mit vártunk? Hogy a fiúk majd jól várnak mindennel nyolc hónapot, tökölnek, koalíciós huzavonáznak, Napkeltében pikírtkednek egymásra kormányzás helyett? Hogy nem mernek nagytakarítani? Pontosan tudta mindenki, mi jön. Az egyetlen, a Horn-éra kezdetére hasonlító dolog a vagyonadó című elmebaj bejelentése volt, ezt ejtették, a kamatadó című másik elmebaj még fut néhány kört, de egyébként? Hamarosan a filmszínházunkban: saját emberek mindenhol, kancellári tükörreferatúra a miniszterek felett, kormány az ügyészség felett, rendőrségi jogok kiterjesztve, idegenrendészet szigorítva, tb- és állami alapok, bankok begyűjtve, járulékok APEH-esítve - és még csak augusztus vége van.
Ezt vártuk? Erről volt szó május előtt? Nem egészen, de nem is ez az érdekes.
Nehezen lenyelhető, de a Fidesz-logikát követve valahol érthető, hogy az állami hatalom kiépítéséhez állam alá vont anyagi-strukturális bázis kell - ehhez persze a Libinternből át kéne ülni egy internacionáléval jobbra vagy balra (bár ez már ott sem divat), és el kéne mondani a polgároknak, hogy pontosan mivégre ez a nagy etatista gyűjtőszenvedély. Nehezen, de érthető, hogy szakembertúltengés híján megint lojális pártkáderek kerülnek a lényeges posztokra, új műsorhoz új férfiak, bár ugye ezt a posztszoc. pol. biz.-logikát is ki kéne kúrni egyszer a történelem szemétdombjára. Ami viszont nem nyelhető le: a nem egyszerűen bizalmi, hanem kifejezetten kétesélyes figurák melletti nyílt kiállás, az ezzel párhuzamos sunnyogás, a "polgárok akaratáról" szóló Új Mellébeszélés mint kommunikációs forma, a sokat hivatkozott polgárok akaratának nyílt megcsúfolása, bizalmuk felélése.
Ami végképp nem nyelhető le: a "jogszerű, legfeljebb nem szokványos" suchmani elv revivalje.
Az APEH és az ÁPV Rt. két konkrét elnöke elvileg, ha demokráciában élünk és vizsgálat indul, akár bele is bukhat a Népszabadságban megeresztett cégügyekbe (a belügyminiszter Zemplényi-ügye is csak első fokon ért véget), ezért igen rizikós dolog a kinevezésük - és emlékszünk, mekkora volt a (jogos) ellenzéki hörgés, amikor Boldvai/Suchman/Baja stb. ügyekben állandóan az "ártatlanság vélelmével" meg a "jogszerű, legfeljebb nem szokványos" kitétellel jött Horn meg a fél MSZP. Az akkori Fidesz joggal kérte ki magának az akkori MSZP-arroganciát, a mai Fidesz ki nem mondva ugyanazzal takarózva ugyanazt üzeni a polgároknak. A mi simlijeink rendben vannak, mert nincs jogerős ítélet, ti viszont nehogy simlizzetek, különben eljárnak ellenetek a mi simlis embereink.
A kormányprogramot olvasva a Fidesznek igen ambíciózusak a tervei, több szempontból a rendszerváltás befejezéséről szól a következő négy év. Egy ilyen új műsorhoz nem elég új, lojális férfiakat posztokra ültetni és alájuk hatalmat koncentrálni (ld. még hitelesség). A BM, ÁPV Rt. és APEH élén különösen fontos, hogy ultrafehér, foltmentes, patyolattiszta káderek üljenek, mert ebben az országban úgy szocializálódtunk, hogy a nyilvános tetteknek és elhallgatásoknak üzenetük van. És esetünkben az üzenet az, hogy a dolog nem kóser.
Hacsak nem pont azért ülnek ezek az emberek ezeken a posztokon, hogy végleg pontot tegyenek mindenre, ami áltörök/pszeudohorvát/lopott útleveles/autós/székházas Fidesz-cégügy volt valaha is. A polgárok akarata, S. Lajos például most is ott ül az APEH-komputer képernyője előtt, és senki más nem látja, amit ő lát.
