Sajó László: Öt és feles (Szent István és F. Béla a legnagyobb király)

  • 1998. augusztus 27.

Egotrip

Híres hely, itt köttetett tavaly ilyenkor a tinnyei paktum, emdéef-fidesz (meglepetésre) három-kettő, az emdéef kapujában Béla m. v., a csatársorban a helyi kocsmáros, erre csak itt emlékeznek majd nemzedékek, a történelemkönyvben csak a végeredmény számít. A kocsmárost mi is leigazoljuk, ha hosszú a sor, cserét kér és csapol, itt van Béla, a kupavédő kapuvédő, ha ő velünk, ki ellenünk. Kilenc csapat indul, mikor lesz ennek vége?! Balogh inkább a bográcsfőző verseny zsűrijébe delegáltatná magát, van légpuskalövészet is, lovagoltatás, térdemen hóc-hóc katona még tavaly, Béla középső leánya nem emlékszik, csókolommal köszön, jövőre én is. Három meccs garantált, ki kéne esni, nem illik, sörsátor, büfé egész nap, szigorú diéta, az első meccs után pohár, aztán korsó, jön a harmadik, sietni kell, kezdődik a nagypapayerandrásénekes világvárosi műsora, nyomuljatok, akár sörrel a kézben, itt van Andris nektek. A polgármester ünneplőben, az előénekes után beszédet mond, Andris belevág, kis pályaudvar, nincs tülekedés, ránk tekint, mi őreá, jól-esik neki, lenyomja a műsort és tovább megy Tökre vagy Zsámbékra, már a fordulón túl jár, minden jót, Andriska, engem csak a zöld elefánt érdekelt, nem kaptam meg, sírok is.

Híres hely, itt köttetett tavaly ilyenkor a tinnyei paktum, emdéef-fidesz (meglepetésre) három-kettő, az emdéef kapujában Béla m. v., a csatársorban a helyi kocsmáros, erre csak itt emlékeznek majd nemzedékek, a történelemkönyvben csak a végeredmény számít. A kocsmárost mi is leigazoljuk, ha hosszú a sor, cserét kér és csapol, itt van Béla, a kupavédő kapuvédő, ha ő velünk, ki ellenünk. Kilenc csapat indul, mikor lesz ennek vége?! Balogh inkább a bográcsfőző verseny zsűrijébe delegáltatná magát, van légpuskalövészet is, lovagoltatás, térdemen hóc-hóc katona még tavaly, Béla középső leánya nem emlékszik, csókolommal köszön, jövőre én is. Három meccs garantált, ki kéne esni, nem illik, sörsátor, büfé egész nap, szigorú diéta, az első meccs után pohár, aztán korsó, jön a harmadik, sietni kell, kezdődik a nagypapayerandrásénekes világvárosi műsora, nyomuljatok, akár sörrel a kézben, itt van Andris nektek. A polgármester ünneplőben, az előénekes után beszédet mond, Andris belevág, kis pályaudvar, nincs tülekedés, ránk tekint, mi őreá, jól-esik neki, lenyomja a műsort és tovább megy Tökre vagy Zsámbékra, már a fordulón túl jár, minden jót, Andriska, engem csak a zöld elefánt érdekelt, nem kaptam meg, sírok is.

Továbbjutottunk, nem kellett volna, a babgulyást követő palacsinta után belátjuk. Bélánál medence is van, tündérkert, tündérlányok, függőágy, akkor én most alszok. Pont veled vagyunk meg, egy emberünk eltűnt a körmenetben, kocsmárosunk nem száll be, sok a munka, vedel a nép, a placcon fúvószenekar, rezes mani, mani, mani, aztán szegények közönség nélkül maradnak, a falu fél lakossága betódul a pályára, kezdődik Magyarország örökös legerősebb emberének bemutatója.

Itt nem lesz döntő.

Jön a mentő, valaki leesett a lóról, a lovász a saját lováról, nincs eszméleténél, úgy kellett visszahúzni a nyelvét, nem mozdítják, várják a rohamkocsit. A lakosság most megoszlik, ki a vértócsánál, ki az erőművész műsorát élvezi tovább. Korsót iszom, most már mindegy. Megérkezik, nem a rohamkocsi, a Figurina bábcirkusz fekete mikrobusza, csúszik a program. Le se kéne játszani a döntőt, az eseményekre való tekintettel, még csak most kezdődik a, Bagi Iván és Nacsa Olivér humoristák műsora. Különben se vagyunk meg. Majd Béla beáll, sérült kapusunk, előre. Állj meg a hatosnál, és rúgjál gólt, Béla csak részben tartja be a taktikai utasítást, túlteljesít, a másodikat fejeli, veheti át a kupát. Tavaly pezsgőt ittunk belőle, és kettétört, most üresen jár körbe, sör kíséri, aztán elszabadul az Unicum. Annyi az ismerős, jelentik, Perbál-Bag 0-1, a bíró elcsalta a meccset. Leül mellénk a doki, tavaly még játszott, ő vezette a mentőautót, amivel. Koponyaalapi, kisagy, ha túléli se. A domboldalba vájt színpadon belekezd a rockfort, a gitáros Géczi Erika, menjünk közelebb, én ugyan nem mozdulok, csak ha, zuhanyozni. Kigördül a Figurina bábcirkusz fekete mikrobusza, fejemen törülköző, nem vagyunk a Szaharában!, dehogynem, szomjazom, légszomj, föltekintek a csillagos, hőlégballon száll a falu, repülés Tinnye felett. A sátorban már az éjszakai műszak, utolsó program, utolsó Unicum, gyerünk haza.

Hírek, nagygyűlés, a szent jobb hangsúlyozta, zárd már el, úgyse mondják, belehalt sérüléseibe, akkor meg.

Ló, halálában. Megelőzzük a mikrobuszt.

Autók kifelé tűzijátéknézőből, jó játék, nem tudunk átmenni a városon, állj meg, nem bírom ki hazáig. Játszótér, csurog az aszfalton, de utálom, aki a kutyáját ide, most meg én, itt, szellő, melyik bokorba bújjak előlem.

Még ünnepnap hazaérek, ám hol lehet Béla, aki Lacival, a cserekapusunkkal, valamint napnyugtával az elveszett öltözőkulcs keresésére indult. Még ma is keresik, ha meg nem. Ittak volna annyit.

Másnap veszem észre, nincs meg a tornanadrág, a gatyámat is ott.

Visszamegyek, azért is, augusztus 20. jövőre is kupanap.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.