Egy olyan sokat látott öreg anarcho-liberális, mint én, már nem nagyon lepődik meg azon, milyen penetráns, agresszív, nevetséges és kisstílű módokon képes az állam beavatkozni az egyén és a közösségek életébe. Közpénzmilliárdokat dob oda korrupt kádereknek; tb-járulékot emel, és azt mondja, ez csak az álvállalkozókat érinti; rendőröket küld betekinteni drogfüggők betegkartonjaiba; a sor vég nélkül folytatható, a lapok napi szinten, nagybetűs címekkel emelik ki a Nagy Állami Disznóságokat, a háborgásra érdemes gaztetteket.
Hanem én a hírrovatokban inkább azokat a kis mínuszos rózsaszálakat szeretem, amik szebben beszélnek a hatalom mivoltáról, mint megannyi ÁPV-, székház-, rendőr- és kommandós botrány együttvéve. Ezek azok a hírek, amik a mibennünk, civil polgárokban élő Nagy Állami Disznóról szólnak, és olyannyira ijesztőek, hogy a szervezett államhatalmi nyomulás ahhoz képest maga a progresszió.
Fehérgyarmat. Így hívják azt a várost, ahol a rendőrség eljárást indított egy 32 éves, MTI-s rendőrnyelven "gacsályi lakos" ellen, aki indiai vadkendert termesztett hétvégi házában. Ez úgy derült ki, hogy a rendőrök a házkutatás során "250 tő virágcserépben nevelt vadkendert találtak" nála. A házban, nem is a kertben. A közel egy méter magas bűnjeleket a jelentés szerint a rendőrség elkobozta, és majd megsemmisíti, amint lezárult a nyomozás. (Ha elégetik, gondolom, a fél Kisvárosból odamennek majd a Szomszédok inhalálni. Mindegy.)
Hogy voltaképpen hogyan került a rendőrség a víkendházba? Hát a már minden rendszerben bevált módon. MTI-s rendőrnyelven: "A fiatalember állampolgári bejelentés alapján bukott le."
Ízlelgessük az "állampolgári bejelentést" egy kicsit, e kifejezésnek mifelénk zamata van, bája, kultúrája. Ha nem valami helyi dealer dobta fel a srácot, akkor a rendszerető, gondos, tiszta, törvénytisztelő Állampolgári Bejelentő képe sejlik fel, aki portája előtt söprögetvén nemcsak magára gondol, hanem más emberek rendjét, udvarát és víkendházát is szem előtt tartja (ezt "erkölcsnek" szereti nevezni), és ha a szomszéd ablakán bekukucskálva úgy találja, hogy a megannyi cserépben burjánzó méteres növények nem felelnek meg a növényekről alkotott hagyományos elképzeléseinek, akkor ő, mint állampolgár, bejelentést tesz a rendőrségen, anélkül, hogy ebből bármi konkrét haszna volna.
Mert neki akkor jó. Rend a lelke. Akkor szenderedik gondtalan álomba, akkor harmonikus a mosolya és a világnézete, ha a furcsa növények eltűnnek a szomszéd házából; ha marijuanás cigifüst nem része a fehérgyarmati légmozgásnak; ha ´44-ben a zsidók fel vannak jelentve a Gestapónál; ha a lányát nem dugja néger IFOR-katona; ha az ülőgarnitúra elrendezése és a feleség arca szimmetrikus; ha a Dallas nézése közben nem csúszik le a népi hímzés az Orion tévé tetejéről; ha nincs szösz a zakón, amikor pornót vesz az újságosnál, templomból jövet.
Állampolgári Bejelentőnek, akárcsak rendőrnek, hivatalnoknak vagy anarchistának lenni, lelki alkat kérdése. Ezért aztán egyrészt könnyű az államnak (hiszen mindig számíthat azokra, akik tiszta lelkiismerettel szolgálják ki azokat a törvényeket, amiket nem is ismernek), másrészt nehéz tanácsot adni a bejelentés lehetséges áldozatainak, hacsak olyan banálisat nem, hogy eresszék le a redőnyt, ha nonkonform növényeket termesztenek a víkendházban.
Figyelem! Mindenkit érhet állampolgári bejelentés! Ugyanis túl sok körülöttünk az állampolgár, és kevés az ember.
