A pénteki héthúszas szántódi kompon szinte csak vitorlázók vannak: a Nemere II legénysége a Krajcár taktikusával és a leg-ismertebb vitorlakészítővel beszéli meg az esélyeket, mi csendben hümmögünk.
Infantilis dolognak tűnik. Talán a "grandiózus én" egy el nem sorvadt mellékága, hogy felnőtt férfiak orvoshoz rohangálnak teljesen átlagos méretű szerszámukkal - nem tudni. Mindenesetre tény: a hazai urológusokat erősen nyomás alatt tartja az igény, s a plasztikai sebészek sem panaszkodnak.
A szombati szakasz leginkább a római regék és mondák lapjaira tartozott. Ugyanakkor teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy római legionáriusnak, de akár gladiátornak lenni is nyugdíjas állás, szinekúra a professzionális országúti kerékpározáshoz képest.
Kicsik, nagy tudásúak, elméletileg minden emberi szövet és szerv pótlására, regenerálására alkalmasak. Kik és mik ők, hogyan használhatók gyógyításra, hogyan nem?
Miközben Nyugat-Európában a labdarúgó-szövetségek igyekeznek bevételeikből (tv-jogdíjak, totó-pénzek, sőt a nagycsapatok nemzetközi szerepléséből származó jövedelem) támogatni a futball alsóházában az amatőröket, ad-dig Magyarországon tökéletesen ellentétes irányban folyik a pénz: jórészt a kiscsapatok fizetik a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) hivatalnokainak és vezetőségének költségeit.
„Das ist ein Unikum!” – kiáltott fel állítólag II. József, midőn udvari orvosa biztatására felhajtott egy kupicával a gyanúsan sötétlő alkoholos főzetből.
Elegem van. Megőrülök. Széttörök valamit. A fejemet. Levágom az orrom. Tizenegy növényre vagyok allergiás, és nem is kis mértékben. Ezenkívül egy picit a mogyoróra és a házi poratkára, de az már semmiség. Ja, és a fekete melltartóra. Nem viccelek. A festékanyagára.
Lévén láncdohányos, valamint olyan ember, aki többször is megpróbálta a pipázással kiváltani (sikertelenül) a rettenetes cigit, mintegy izzó érdeklődéssel kerestem fel a címe alapján nagyszabásúnak ígérkező kiállítást.
Zökkenômentes válásra készülni egy boldog frigy kapujában skizofrén elfoglaltság. Sokan a smucigság stichjét érzik a házassági szerzôdés körül, holott az
fôleg a születendô gyerekek érdekét szolgálhatja, de segít azokon is, akik a mézeshetek elteltével lényegében élettársként élnének tovább.