2003-as adatok szerint Magyarországon a felsőoktatási alapképzésben részt vevő hallgatók több mint fele lány, míg az egyetemi tanárok között a nők aránya alig 3 százalék. Nahát! Vajon miért?
Majdnem sikerül felfedni kilétünket azzal a laikus kérdéssel, hogy Pozsgay Imre órájára vajon jó helyen várakozunk-e. A díszterem előtti vékony folyosón ugyanis csak a diákönkormányzat szavazatgyűjtői osztoznak a szendvicset eszegető hallgatókkal.
Erdélyi születésű, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen végzett, 1987-ben települt át Magyarországra, és azóta a média minden területén megfordult már; tevékeny közreműködésével jött létre a Budapesti Kommunikációs Főiskola, ahol ma is tanít.
A "Ne vásárolj semmit!" nap tiltakozás a reklámok diktálta és társadalmi normává váló túlfogyasztás hatásai ellen. A tévhittel ellentétben nem az aszketizmus, de még csak nem is a kereskedők megszívatása a cél, hanem fogyasztói igényeink és szokásaink kritikusabb, tudatosabb kezelése.
Ahogy szép csendesen fogynak elfelé a fosszilis energiaforrások, az atomtól meg parázunk, az emberiség mind kétségbeesettebben kapkod a vélhető megoldások után - legyen az lényege szerint mentőöv avagy baltanyél.
A magyar női kézilabda-bajnokság egyetlen női edzőjét elismerik itthon, de nem szeretik. Mert az elmúlt évek magyar-francia párharcaiban - a francia válogatott technikai vezetőjeként - mindig a győztes oldalon állt. Mert tavaly, elsőéves edzőként a székesfehérvári Cornexivel megnyerte az EHF-kupát. Egy kevésbé patinás, komoly strukturális és anyagi háttér nélküli klubbal. Egy férfiak uralta szakmában.
Hideg, ám napsütéses idő fogadta a szezonzáró közönségét a kalászi oroszlánbarlangban, ahol - a feljutás szempontjából is perdöntő jelentőségű meccsen - a csoport második és negyedik helyén álló alakulat mérte össze a tudását, szokatlanul nagy érdeklődés mellett.
Sejthette-e vajon élete során Gyürky Frida és Mariska, e két, izgalmasan öntudatos tekintetű delnő, hogy egyszer majd a XIX. század második feléből származó harisnyák viselőiként tartja számon nevüket az utókor - hála a régi darabokat megőrző családi kegyeletnek, Kachelmann Róbert magángyűjtőnek s a háttérben netán valamely régi, névtelen fetisisztának.
Nyitottság, közösség, tudásmegosztás, aktív részvétel. Ezek a Web 2.0 koncepció bűvszavai. A net újrafeltalálásáról van szó, vagy lufiról? Mi, végfelhasználók vagyunk a web, vagy még nem egészen?