"A barátom igazi materialista. Tagad mindent, amit nem tud megfogni két kézzel. Számomra viszont a hit maga az oxigén: nem létezhetek nélküle. Néha nagyon fáj, hogy elutasítja annak az erőnek a létezését, amely az életemnek értelmet és irányt ad" - meséli Anna, a harmincéves franciatanár.
Hasonló a hasonlót vonzza, legyen szó iskolázottságról, anyagi körülményekről vagy családi háttérről. Mindez a vallás terén még hangsúlyosabban igaz. Nemzetközi és hazai felmérések egybehangzóan állítják: a házastársak ma is túlnyomórészt azonos felekezethez tartoznak. A vallás hordozta normák, kulturális értékek továbbra is hatnak a hitüket nem gyakorlók körében is.
Ilona negyvenes évei elején járó közgazdász. Ateistaként mélyen hívő emberhez ment férjhez: "Azt hiszem, a legfontosabb a közös értékrend. Elfogadom és vallom a keresztény értékeket, ezért nincs is köztünk ellentét. Ehhez persze hozzátartozik, hogy mindketten tiszteletben tartjuk a másik gondolkodását."
A közös értékrend
az érzelmi biztonság szempontjából is meghatározó - a különbségek pedig potenciális feszültségforrásként működnek. "Egy barátnőmet nem is az zavarta egykori szerelmével kapcsolatban, hogy másképp vélekedik a világról, hanem az, hogy vacsora után szemétbe dobta, ami megmaradt - mondja Anna. - De a barátomtól, noha ateista, gyakran én veszek leckét felebaráti szeretetből. Úgy érzem, bármit is mond, hívőként működik, és ez nagyon megnyugtat."
"Egy kapcsolat jövője szempontjából fontos, hogy a felek tisztáz-zák, mit jelent számukra hitük vagy ateista felfogásuk, és ennek fényében hogyan képzelik közös életüket. Aki hitét ideológiaként fogja fel, annak a más vallás elsősorban más igazságot jelent - mondja Máté-Tóth András teológus. - Fontos azonban megjegyezni, hogy a vallásosságnak van egy másik dimenziója, amikor a hit az identitás része. Ebben az esetben minél kiforrottabb az identitás, annál kiegyensúlyozottabbá tesz, függetlenül a társ beállítódásától. A belsővé tett hit aranyszabálya az emberszeretet, és ebben minden vallás egyetért. Mint ahogy az imádság fontosságában is, aminek a liturgián túl a lelki egészség szempontjából is komoly jelentősége van. A házasságba idealisztikus elképzelésekkel lépünk, de hogy együtt maradunk-e, azon is múlik, képesek vagyunk-e leszámolni az illúziónkkal, mely szerint a másik tökéletesen boldoggá tehet, mi pedig tökéletesen boldoggá tehetjük."
A szakirodalom ezt a totális vágyat istenkomplexusként definiálja.
A vallások segítenek
abban, hogy elfogadjuk a másik hibáit, a tökéletesség viszonylagosságát. Ezenfelül választ adhatnak olyan alapkérdésekre, mint az öregedés, a halál - még akkor is, ha a felek különböző vallásúak. A hoszszú távú siker egy kutatás szerint elsősorban az igényességen múlik. Azon, hogy saját eszmerendszerükhöz ragaszkodva képesek-e a felek megtalálni azt, amivel a másikat gazdagítani tudják.
"A karácsonyt és a hanukát egyaránt megünnepeljük - meséli egy Amerikában élő házaspár. - A gyerekek tudják, hogy anyukájuk zsidó, apukájuk pedig katolikus. Elmondjuk nekik, hogy az emberek másképp látják Istent, és más-más utakon járnak, de ezek végül mind Istenhez vezetnek." De a teljesen másképp gondolkodók is egyezségre juthatnak. "Férjemmel az egyetemen ismerkedtünk meg, ráadásul pont egy heves vita kapcsán, ahol én az ateista nézet, ő pedig a hit mellett kardoskodott - emlékezik Ilona. - De mivel a keresztény értékek számomra is vállalhatók, a gyerekeket ilyen szellemben neveljük. Az apjukkal rendszeresen járnak templomba, sőt még én noszogatom őket. Örülök, hogy ma, amikor sokak számára az egyetlen mérce az életben a büntetéstől való félelem, a mi gyerekeink kapnak egy stabil értékrendet."
Mégis előfordul, hogy a vallási különbségek tragédiához vezetnek. Időről időre hallunk elképesztő történeteket például mozlim férfival kötött házasságokról, ám ennél sokkal gyakoribb, hogy a közös hitélet kialakítására való képtelenséget az okozza, hogy vallástól független dolgokat bújtatunk vallási köntösbe.
"A barátommal két éve ismerkedtünk meg, igazi villámcsapásos szerelembe esés volt ez - meséli Juli, huszonhét éves gyógyszerész. - ' mélyen hívő katolikus családból származik, ilyen gimnáziumba is járt. Engem eleinte csak meglepett és meghatott, hogy számára mennyire fontos a hite, hogy el nem mulasztana egyetlen vasárnapi misét sem, és úgy hisz a menny-országban, mint a gyerekek a Mikulásban. Aggódott értem, hogy nem vagyok megkeresztelve, és ily módon
a kárhozat fenyeget:
én ezt a gondoskodása jeleként értelmeztem, és még jól is esett. Aztán szépen lassan kiderült, hogy ez nem csak a kettőnk ügye: nem nagyon visz a barátai közé, és ha mégis, nekem némán végig kell hallgatnom a zsidó vicceket. Nem is tudom, hogy miatta tűröm-e, vagy egyszerűen csak gyávaságból. Egy ismerőse egyszer rákérdezett, nem vagyok-e zsidó. Mire ő azt felelte, hogy ha az lennék, akkor nem járna velem. Nagyon bántott, miközben őt is sajnáltam, hogy miattam meg kell hasonulnia önmagával. A szüleivel még nem találkoztam, a karácsonyt most is külön töltjük: ő vi-déken a családjával, én Pesten az enyéimmel. Szeretem őt, de nagyon rosszulesik, hogy nem vállal fel. Másrészről sajnálom, hogy folyton harcolnia kell a saját lelkiismeretével. Két év után, huszonhét évesen megfordult a fejemben, hogy itt van életem szerelme, jó lenne közös jövőt tervezni. De ez most úgy tűnik, csak akkor lenne lehetséges, ha én megkeresztelkednék, amit nem tudnék tiszta szívvel megtenni. És az is kérdés, hogy a családja, a barátai szemében így elég jó katolikus lennék-e. És ha gyerekeink születnek? Neveljem őket olyasmire, amiben nem hiszek? Vagy váljunk szét, mert valakiknek a szemében én elsősorban zsidó vagyok, és nem egy mosolygós, szőke, szerelmes gyógyszerészlány?"
"Nem hinném, hogy két ember összetartozása ezen áll vagy bukik. Ha mégis így tűnik, valószínű, hogy rejtett tényezők működnek a háttérben, és vallási köntösben racionalizálják a helyzetet - mondja Komáromi Éva pszichológus. - Számomra ez a probléma nagyon felértékeltnek tűnik, hiszen látom, mennyi minden más tud stabilan összekötni párokat. Ha az egyéb, alapvető dolgok jól működnek: az érzelmi és testi elfogadás, a szexualitás, az életről, a közös célokról alkotott elképzelések, akkor a vallás nem lehet oka a szakításnak."
