Akció helyett beszélgetés - Ne vásárolj semmit!

  • Miavecz Nóra
  • 2005.12.01 00:00

Tudomány

A "Ne vásárolj semmit!" nap tiltakozás a reklámok diktálta és társadalmi normává váló túlfogyasztás hatásai ellen. A tévhittel ellentétben nem az aszketizmus, de még csak nem is a kereskedők megszívatása a cél, hanem fogyasztói igényeink és szokásaink kritikusabb, tudatosabb kezelése.

A "Ne vásárolj semmit!" nap tiltakozás a reklámok diktálta és társadalmi normává váló túlfogyasztás hatásai ellen. A tévhittel ellentétben nem az aszketizmus, de még csak nem is a kereskedők megszívatása a cél, hanem fogyasztói igényeink és szokásaink kritikusabb, tudatosabb kezelése.

*

1989-ben Kanadában néhány reklám- és marketingszakember megcsömörlött a szakmájától, és tiltakozásképp megalapította az Adbusters (Reklámirtók) nevű szervezetet. Fontos társadalmi üzeneteket közvetítő, professzionális kampány- és antireklámötleteik közül az egyik a "Buy Nothing! Day" ("Ne vásárolj semmit!" nap), amit 1993-ban találtak ki, egyfajta lázadásként a fogyasztói kultúra ellen. Az akció napja azért lett éppen november utolsó pénteke, mert az Egyesült Államokban ünnepelt hálaadás után - karácsony előtt - rendszerint ezen a napon kezdik meg az emberek orbitális ünnepi bevásárló körútjukat.

"Az emberek soha nem kérdőjelezték meg a fogyasztást. Szeretik azt hinni, hogy ha valamit megvásárolnak, azzal segítik a gazdaságot, de az, hogy ezzel a Földet is mérgezik, soha nem fut át az agyukon" - mondja Kalle Lasn, a Culture Jam című könyv szerzője, az Adbusters magazin társalapítója.

A szemlélet azóta világszerte elterjedt. A vásárlási szünnapon - amit fogyasztói böjtnek, fogyasztásszünetnek és kedvesen semmittevő napnak is emlegetnek, hisz alulról szerveződő, önkéntes mozgalomról van szó, aminek nincs hivatalos elnevezése - környezetvédő és más fogyasztáskritikus szervezetek mindenféle letaglózó adatokkal bombáznak minket.

Mindenkinél máshol van a határ, amikor úgy dönt, hogy ez így nem jó. Zsuzsa (35) azután, hogy hatéves korában kivitte az erdőbe a nagyapja, hogy szemetet ássanak el. "Egyrészt roppant önző vagyok - magyarázza. - Kell a francnak, hogy ilyen szar, mérgezett izéket egyek. Másrészt van bennem egyfajta felelősségérzet. Ha nekem azt mondják, hogy a világhíres cipőt négyéves gyerekekkel varratják össze, akkor nekem nem kell."

Zsuzsa figyel arra, hogy kevesebb szemét gyűljön föl, amit aztán külön kezel. "Mosópor helyett ecetet és mosószódát használok, nem mosok kilencven fokon, ha pedig gyerekem lesz, csak textilpelenkát fogok használni."

Hol vicces, hol látványos, hol meghökkentő, hol elgondolkodtató, néhol pedig alternatívákat nyújtó rendezvényeket tartottak a zöld szervezetek ezen a napon világszerte. A lényeg, hogy minél kreatívabb és figyelemfelkeltőbb legyen. Berlinben az aktivisták szétvágott bankkártyákat osztogattak, és "fogyasztásrendőrnek" öltözve dorgálták meg a bevásárlószatyro-sokat. Sok helyen népszerű a fogyasztórém: aktivisták a szemük helyén dollárjelekkel járják a nagyáruházakat, bevásárlóutcákat. Szóba elegyednek az emberekkel, és lehet velük fotózkodni is, mint a Disney Worldben. Londonban logógyűjtési versenyt tartottak az Oxford Streeten. A feladat az volt, hogy meghatározott időn belül, pénzköltés nélkül a lehető legtöbb logót gyűjtsék össze reklámtáskákról vagy akárhonnan. Skóciában a feleslegessé vált használati tárgyakat begyűjtötték, és egy adott helyen "felejtették". A britek segítettek bevásárolni is: kérésre fizetés előtt ellenőrizték a kosarat (ez közvetlen és személyre szabott módszer), sőt vásárlásmentes zónákat alakítottak ki köztereken. Montrealban pedig egy vega kávézót nyitottak, ahol minden ingyen volt, két civil szervezet felajánlásából és segítségével.

Nálunk a kilencvenes évek végén jelentek meg az első, a nemzetközi mozgalomhoz kapcsolódó események. Csakúgy, mint külföldön, ötletes akciókban nem volt hiány: mértek már fogyasztói lázat, osztogattak időutalványokat, amiket átnyújthattunk a számunkra fontos embereknek, megjelölve, hogy mikor milyen közös programot valósítunk meg vásárlás helyett, de ha vettünk levegőt, kaphattunk ingyenölelést is.

Idén azonban elmaradtak a meghökkentő ötletek. A Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) szerint ugyanis felesleges figyelemfelkeltő demonstrációkat tartani, lévén így is (?) nagy az érdeklődés. Az egyesület nyílt napján elmondásuk szerint egész nap óriási volt a forgalom és a sajtóérdeklődés. "De a média csak azt akarta tudni, milyen hatással volt a forgalomra a nap, holott nem az a cél, hogy tönkretegyük a kereskedőket" - mondta az egyesület egyik munkatársa.

István szerint viszont hatalmas lemaradásban vagyunk. "Éltem Hollandiában. Felháborító, hogy ahhoz képest nálunk mennyire nincs megfelelő informálás. Elvben jogom lenne az információhoz, de itt bogarásznom kell a bolhabetűs feliratokat, amik nemhogy olvas-hatatlanok, de ráadásul egy sor teljesen felesleges infót zsúfolnak rájuk. Vagy megtévesztő dolgokat tüntetnek fel, például olyat, hogy aromák, neked meg fogalmad sincs, mi van benne konkrétan."

Többen a kormányt tették felelőssé a túlfogyasztásért, illetve a tudatos vásárlás népszerűtlenségéért. "Az adómból erre is költhetnének" - mondta egy harmincas férfi, egy hasonló korú nő szerint pedig az oktatás részévé kellene tenni a környezettudatossá nevelést.

Mások szerint a reklámok tehetnek arról, hogy mindig a jobbat és az újat akarjuk. "Ha valaki szerez magának egy használt Suzukit, rögtön elkezd gyűjteni a Mercedesre", megint mások azzal indokolták "tudattalan" bevásárlásaikat, hogy a környezetbarát termékek nagyon drágák. "A kajákra ez igaz - helyeselt a TVE egyik munkatársa -, de egy csomó máson meg éppen hogy spórolni lehet. A mosópor helyett például sokkal olcsóbb az ecet és a mosószóda, és akkor is sokat takarítunk meg, ha hagyományos izzó helyett energiatakarékosat veszünk, ami drágább ugyan, de jóval tovább lehet használni. És mosogatásnál sem kell mindig folyatni a vizet!"

Neked ajánljuk