Nyitottság, közösség, tudásmegosztás, aktív részvétel. Ezek a Web 2.0 koncepció bűvszavai. A net újrafeltalálásáról van szó, vagy lufiról? Mi, végfelhasználók vagyunk a web, vagy még nem egészen?
Ha ön rendelkezik szélessávú nethozzáféréssel, biztosan feltűnt, hogy nemcsak egyre jobb eszközei vannak az információ szűrésére, de valamiféle online közösségi élmény részesévé is vált, és gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy felhasználóból tartalomszolgáltatóvá lép elő. Az ilyen, tudatos webhasználatnak természetesen vannak varázsigéi. Böngészéshez a Firefox, az e-mail-cím feltehetőleg gmail.comra végződik, a friss tartalom RSS feedeken, a rádióműsor podcastokon keresztül érkezik. A képernyő előtt ülve zajlik a tár-sasági élet, az online közösségi hálózatnak (iWiW, orkut) köszönhetően, miközben Wikipédia-szócikkek, blogok vagy éppen kiáltványok formálódnak, a digitális képeket a Flickren (flickr.com) tárolják vagy teszik közkinccsé.
E tevékenységek egyre természetesebbé válnak, csak az a fura az egészben, hogy a tartalomformáló, webalakító tevékenység ellenére sem válik valaki webprogramozóvá, hanem
mezei végfelhasználó marad,
akinek még azt sem kell tudnia, hogy milyen HTML kód kell egy hiperhivatkozás elkészítéséhez. De erre nincs is szükség! A netnek ezt a megváltozott, kollektív tudásmegosztáson és tartalomgeneráláson alapuló architektúráját két amerikai fickó, Dale Dougherty és Craig Line nevezte el Web 2.0-nak. Tavaly San Franciscóban rendezték meg első konferenciájukat, idén októberben a másodikat. A koncepció fő ideológusa a ténylegesen használható számítógépes kézikönyvek kiadásával hírnevet szerzett kaliforniai Tim O'Reilly, a szabad szoftver és open source mozgalmára.
A Web 2.0-ról sokféle elképzelés van. Leginkább definíció nélküli gyűjtőfogalomnak vagy koncepciónak tekinthetjük, amely magában foglal néhány olyan, erőteljes változást a weben, amelyek elsőre nem feltétlenül állnak rokonságban egymással, mégis ugyanabba az irányba mutatnak. Érdemes elkülöníteni a filozófiai, társadalomtudományos, a tartalomra és társadalmi jelenségre koncentráló fogalmi szintet, az ilyen jelenségeket lehetővé tevő webes technológiákra vonatkozó szintet, s persze a gazdasági oldalt. Ha beszélhetünk Web 2.0-ról, akkor érdemes ezt összehasonlítani a kilencvenes évek Web 1.0-jával. Barczi Imre, a Web 2.0-val foglalkozó tematikus http://www.sztahanov.hu blogoldal működtetője szerint a valódi minőségi különbség a hagyományos média és a Web 1.0 között van, ugyanis már a korai web demokratizálta a kommunikációs csatornákat. "Ez azonban főleg elvi demokrácia volt, kellett hozzá a Web 2.0 eszköztára és átalakult médiaszer-kezete, hogy ez a gyakorlatban is demokráciát jelentsen. Valójában csak a Web 2.0-ban bővül ki drasztikusan a tartalomfeltöltők száma, a megváltozott és stabil infrastruktúrának és az egyszerű kezelői felületnek köszönhetően potenciálisan minden letöltő feltöltővé is válik. Az első blogok például már a kilencvenes évek elején megjelentek, és a Web 1.0-nak is integráns részét képezték, de a műfaj már a korai szakaszban elkezdte magában hordozni azokat a trendeket, amelyek aztán a mai Web 2.0-ban kulminálódtak. De amíg nem volt a Web 2.0 mint definiált, megfogalmazott kiáltvány vagy elv, addig a blogok ezen jeleit sem lehetett jól értelmezni" - mondja Barczi. A blog alkalmas rá, hogy az új koncepció több kulcsfontosságú elemét is érzékeltetni lehessen vele. "A blogok indították el azt a változást, hogy a web dekoncentrálódott,
sokkal több lett a csomópont,
ráadásul jellemzővé vált a diverzió, a mikromarketing, a mikrominden" - fejtegeti Barczi. A részvételiség architektúrája is a blogoknál jelent meg először markánsan és sikeresen (a kevésbé sikeres fórum formától eltekintve). Ezt a tulajdonságot kétirányú webnek (Read/Write Web) is nevezik, ami nemcsak azt jelenti, hogy bárki blogolhat, hanem a blogok körül kialakult szociális ökonómia is ide tartozik, azaz a kommentek és a hivatkozások hálója. A blogoszféra az, ahol a résztvevők - eddig példátlan - többsége nemcsak olvas, hanem formálja is a hálózatot, de a remixelt, össze-ollózott tartalom tekintetében is a blogok voltak a "pionírok".
Az új, 2000 utáni web közösségi, szociális jellegét - régebben social software-nek is nevezték azt, ami ma Web 2.0 - a legjobban olyan oldalak mutatják, mint az online ismerősi hálózatok - itt a magyar fejlesztésű és nemrégen nemzetközivé vált iWiW-re érdemes gondolni (lásd: Spanszűrő, Magyar Narancs, 2005. október 13.), vagy az autoriter, egy központú tartalomszolgáltató szemléletet felváltó kollaboratív tartalomkészítés olyan modelljére, mint a mindenki által szerkeszthető, szabad hozzáférésű, online enciklopédia, a Wikipédia (lásd: "Mindig akadhat egy nálad okosabb", Magyar Narancs, 2005. november 3.).
Tipikus és szintén a társas jelleget erősítő Web 2.0-alkalmazás a 2003 óta működő, Joshua Schachter által kifejlesztett del.icio.us (http://del.icio.us/), ami lényegében a netes könyvjelzők (bookmark) tárolására és egymás közötti megosztására épülő webes szolgáltatás. Segítségével létrehozhatjuk a saját linkgyűjteményünket, az ún. címkézés (tagging) révén leíró kulcsszavakat rendelhetünk az egyes oldalakhoz, cikkekhez, ezzel egy teljesen kereshető hálózatot létesítünk három szint, a weboldalak, a felhasználók és a címkék (tagek) között. A user del.icio.us aloldala böngészőtől és számítógéptől függetlenül bárhol hozzáférhető. Szociális rendszerré pedig attól válik, hogy a felhasználó láthatja a többiek linkgyűjteményét és azt is, hogy kik és hányan voltak még kíváncsiak az általa bejelölt weboldalakra, ami közös böngészést tesz lehetővé, valamint betekintést ad a többi felhasználó szemantikus hálójába. Olyan közösségi, megosztott klasszifikációs rendszerhez jutunk ezáltal, amit a nép és a taxonómia szavak összevonásával folkszonómiának (folksonomy) keresztel-tek el. Varga Dániel informatikus, matematikus szerint a del.icio.us igazi kollaboratív rendszer. Bár a Wikipédiához hasonlóan olyan standard technológiákon alapul, amelyek már 1996-ban is rendelkezésre álltak, viszont egy újfajta szemléletre volt szükség ahhoz, hogy ezek a rendszerek létrejöhessenek.
Az új koncepció technológiailag is jól értelmezhető fő jelmondata: a "web mint platform". Ez annyit jelent, hogy a programok helyett az állandóan frissülő webes szolgáltatást fejlesztik, böngészőn keresztül futtatják, a felhasznált infrastruktúra pedig nem egy konkrét operációs rendszer, hanem maga a web, beleértve a létező szolgáltatásokat és tartalomfolyamokat.
A régi oldalak statikusak voltak, egyszer felvittek rá tartalmat, amit aztán nem módosítottak tovább. "Ma már a leggyakrabban az XML (Extensible Markup Language) nyelvet használják. Az XML szemantikus nyelv, azaz a tartalom, illetve adat mellett annak értelmezését is leírja, ami nagyon fontos bármilyen megosztáshoz, alkalmazások közötti együttműködéshez" - mondja Barczi Imre. "Az XML nagyon hasznos a tartalom, forma, illetve reprezentáció szintjeinek különválasztásában, ez pedig elősegíti a rugalmas (újra)felhasználhatóságot. A tartalom XML-ben kódolódik, a megjelenítési struktúra HTML-ben, a konkrét forma, a dizájn pedig úgynevezett CSS (cascading style sheets) stíluslapok révén változtatható tetszőlegesen" - teszi hozzá Varga Dániel. Divatos kulcsszava a jelenlegi webprogramozásnak az Ajax (Asynchronous JavaScript and XML), ami például lehetővé teszi a Google Maps (http://maps.google.com/), az egész világról készített, állandóan frissített műholdképeket használó, online térképprogram működését. "Az ősidőkben ha egy weboldalon ráklikkeltünk valamire, akkor az eltűnt, majd letöltődött helyette egy új weboldal. Az Ajax esetében a klikkelés hatására - vagy akár kérés nélkül - a weboldal kommunikációba kezd a szerverrel, és a kapott információk alapján átalakítja saját magát - folytatta Varga. - Az, hogy egy változtatáshoz nem kell letöltődnie egy teljes új weboldalnak, sokkal áramvonalasabbá, kellemesebbé teheti a felhasználó számára a működést. Jó esetben a rendszer szinte megkülönböztethetetlenné válik egy desktopalkalmazástól."
A Web 2.0 a kezdetektől erős kritikákat vált ki a szkeptikusabb és óvatosabb elemzőkből. A kritikák visszatérő eleme az, hogy ez az egész koncepció
egy nagy lufi,
avagy hype, amely túlzott és kielégíthetetlen várakozásokat ébreszt a web kapcsán. Tim O'Reilly szerint a kollektív intelligenciára épü-lő új web a net indulásához való visszatérést jelent, és egyfajta globális tudat kialakulásához vezethet, ezáltal az emberi potenciál (human potential) mozgalom technológia közvetítette beteljesítőjévé válik. Sok webfejlesztő, értékelő szerint Tim O'Reilly vallásos ihletettségű, megváltás tematikájú, kizárólag az elragadtatás hangján megszólaló, hetvenes évekből eredeztethető kaliforniai hippis, new age-es hozzáállása túlzott, elnagyolt. Sokak szerint indokolatlan különválasztani a Web 1.0-t és a 2.0-t. "Szerintem Web 1.0 és Web 2.0 között nem szabadna különbséget tenni, mivel folytonos fejlődésről van szó, plusz a már eddig is létező technológiák tudatosabb felhasználásáról. Például a Ruby on Rails egy már 12 éve létező scriptnyelvre alapozva készített alkalmazás, amely tényleg tetszetős web- és tartalomfejlesztői környezetet ad az ember kezebe. Nos, ezt rögtön fel kellett címkézni, hogy Web 2.0, és hurrá, beindult a hype. Na, ilyenkor szeretnék egy bazi nagy megafonba belekiabálni, hogy emberek, ez a lehetőség már régóta a kezetekben van, csak tojtatok rá. Magyarán: a meglévő eszközöket most újra felfedezzük?" - fanyalog Nagy "Birdland" Zoltán programozó.
Egy másik probléma a közösségi tudásszolgáltatás minősége, és itt a legnagyobb vita a közösségi intelligencia zászlóshajójának tekintett Wikipédia szócikkeinek színvonala körül zajlik. Kérdés, hogy a nagyrészt jóindulatú amatőrök által szerkesztett szócikkek szakértők bevonása nélkül menynyiben garantálják a szakmai korrektséget. "Száz laikus nem helyettesít egy szakértőt. A konvergencia az egyre jobb minőség felé nem feltétlenül garantált. A Wikipédia nagyon értékes újítás, de még nem a végső megoldás a tudásgyűj-tés problémájára, mint ahogy azt egyes lelkes hívei sugallják" - mondja Varga Dániel. Nicholas G. Carr, a Wikipédia egyik fő bírálója a Web 2.0 amoralitásáról szóló postjában (http://www.roughtype.com) egyenesen az Amatőr Kultuszáról értekezett.
A harmadik ellenérv gazdasági jellegű, és a pár évvel ezelőtti nagy dotcombukta kapcsán figyelmeztet a lufi várható kidurranására és a történelem megismétlődésére. Félő ugyanis, hogy azok a Web 2.0-s cégek, amelyekbe most rengeteg kockázati tőkés fektet be dollármilliókat, az izgalom elmúltával becsődölnek majd. Ugyanakkor Barczi Imre úgy véli: "Ez a lufi sokkal kisebbet durranhat, mint az előző, egyrészt mert kevesebb pénz van benne, másrészt pedig előtérbe került az életképes üzleti modellek fontossága (a blogok körül például elképesztő tempóban forr és alakul a bevételtermelő modellek sokasága), harmadrészt az előző bukta tapasztalatai miatt a befektetők azért óvatosabbak."
Noha a Web 2.0 "lufit" sokan tűvel szurkálják, máris újabb buborék nőtt ki belőle, és megindult a bősz spekuláció a jövendő Web 3.0-ról. Vajon ennek reprezentánsa egy web alapú operációs rendszer lesz majd? Gondoljunk például a Google ilyen irányú tapogatózásaira. Vagy az egyszerű felhasználók laptopja fog miniwebszerverként működni, és nem kell tartalmat nagy kiszolgálókra feltenni? Majd meglátjuk. De az bizonyos, hogy az újat nemcsak a régivel érdemes szembesíteni, hanem - főleg a technológiában - a feltehető következményével is, a mindenkori legújabb újjal. Akármi is legyen a Web 2.0 kifejezés sorsa, örvendetes és elvitathatatlan az a tény, hogy a képzetlen végfelhasználóknak ma sokkal jobb dolguk van, mivel a régebbi időknek a technológia-központúságával szemben az új web a tartalom előállítására koncentráló, közösségi embert helyezi a középpontba.
