Élet + Mód

MaNcs: Elég súlyos volt feljutni a huszadik emeletre. A pánikbetegeket ugye nem ide rendelik?

Ha egy kés szóban forog, akkor már testrészben is. Egy késnek általában csak akkor van hírértéke, ha valaki szóváltás után, legtöbbször ittas állapotban használja. Máskülönben a kés is olyan, mint a villa meg az olló, nem több, mint szimpla hétköznapi tárgy, ami kisgyerek kezébe nem való. De ha valaki megpróbált már üzemi menzáról faszolt alumínium vágóeszközzel felszeletelni egy jóképű sztéket, jól tudja: a kés nemcsak fegyverként okozhat tengernyi bánatot.

Amint azt egy idős paidagogosz (aki ´56 után az egyik elitgimnáziumban talált menedéket) a MaNcsnak elmondta, a (történelem)tanár a világ legszabadabb embere: becsukja a teremajtót, aztán azt mond(ott), amit akar(t). Emiatt aztán több helyütt a történelemkönyvet a szerencsésebb diákoknak ki sem kellett nyitniuk.

A múlt hét végén Esküvő 2000 néven hetedhét országra szóló kiállítást és szakvásárt rendeztek a Budapest Kongresszusi Központban. A leendő ifjú párok, anyósok és apósok így egy helyen szembesülhettek az összes olyan kellékkel és szolgáltatással, ami a házasságkötési ceremóniát emlékezetesebbé teheti.

"Próbáld ki a piszoárt. Megéri" - súgta a fülembe az éppen csak tántorgó Hinta a Pecalista év végi horgászbörzéjén. A porceláncsésze előtt állva a falon lógó adventi koszorút nézegettem. A koszorú egyszer csak kinyitotta a szemét, majd a száját is, kettőt pislogott, aztán erős férfihangon rágyújtott egy karácsonyi dalra. Az ijedségtől akkorát ugrottam hátra, hogy kis híján kizuhantam az ablakon. A horgászcikkipar ekkora meglepetéssel nem szolgált tavaly: a szerelékek az esztelenségig finomodtak, a szezon sztárja mégis az újra felfedezett nyalókaúszó lett. 1999 ugyanis a barkácsolók éve volt.

A filmeken minden egészen más. Jól öltözött, rendkívül ügyes síoktatók játszi könnyedséggel veszik a legmeredekebb fekete pályát, mosolyognak, látszik, iszonyúan élvezik a sportot, a tiszta levegőt, a telet. Amikor először esel ki a felvonóból Tátra-Alsón, s az egész pálya rajtad röhög, a sícipőd töri a lábad, nem kapsz levegőt, s egyébként is rettenetesen fázol, a pokolba kívánod a fenti zsánerképet, pedig nincs igazad, de erre csak otthon döbbensz rá.

Az öntudatos állampolgárok - és soraikban a tájékozott drogfogyasztók - eddig sem engedhették meg maguknak, hogy csak úgy szimplán kiszáradjanak, ezután meg különösen nem, hiszen így képtelenek lennének eleget tenni egy forgalmi ellenőrzés során óhatatlanul bekövetkező rendőrségi kérésnek. A haza eddig csak vérünket kérhette, de ezután más testnedvek is szóba jöhetnek. A rendőrség tavaly óta rajta van a témán, a most záruló tender nyomán pedig néhány héten belül megtudhatjuk, ezután melyik gyorsteszttől kell félnünk.

Tavaly ünnepelte alapításának századik évfordulóját a Ferencvárosi Torna Club. Az esemény az egyik legkínosabb ceremónia volt 1999-ben; Torgyán elnök elsősorban önmagát tüntette ki, a csapat a középmezőnyben ólálkodik, talán még sohasem volt ennyire kritikus helyzet az Üllői út környékén. Mindenki lopásokról, csalásokról beszél, vagy hülyeségeket - keresd a főkönyvelőnőt! -, így aztán nem csoda, hogy a mai Fradi elsősorban kabarétréfa. Egy vicc.

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

Negyed nyolc. A Gellért földszinti halljában egy bocskais-darutollas illető méltóságteljesen billeg a drinkbárba. Az emeleti erkélyről sztálinista anyakönyvvezetőnek öltözött férfi fekete ruhában, széles, vörös vállszalaggal az érkezőket figyeli: megjött Bánk Attila. A hall közepén egy negyvenes, halvérű playboy (Pallavicini Zita őrgrófnő férje, ha igaz) és egy Kabos Gyula-szerű öreg kevert osztrák-magyar nyelven szorong.

A Pénzügyminisztérium szabadulna tőle, ezért még ebben a hónapban kiírja a koncessziós pályázatot, egy francia vállalkozás már építené az új pályát, az ügető helyére pedig bevásárlóközpontot álmodott. A lovi még sincs megmentve, még akkor sem, ha a jelenlegi kormány is kiállt mellette. Szilvesztert leszámítva pang a terep, és ezt látva már az is csoda, hogy egyáltalán létezik Magyarországon lóverseny.

Aki próbált már szemerkélő, olajos darában, gallérját felhajtva szarvasgombaolajat vásárolni a Népszínház utca környékén, mert reggel ordítva ébredt, másnaposan, mint egy sárga tányér, időt és helyet próbált azonosítani, majd rátelepedett az érzés, mit érzés?!, üvöltő vágy, hogy igyon egy ´75-ös évjáratú vörös Coötes de Roussillont, meg faljon hozzá egy adag Cailles a la Stanislast, hogy felszívja a savat, az biztos tudja, milyen pokoli érzés ez.

Most már biztosan tudhatjuk, amit karácsonyi számunkban példátlan merészséggel, a magyar és a világsajtóban szinte egyedülálló módon jósoltunk: a média által agyoncsócsált, sokak szerint civilizációs töréssel fenyegető millennium bug vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit például a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál.

A New York Times nevezte így egy cikkében a Times Square-t abból az alkalomból, hogy szilveszter előtt három nappal a Nasdaq elektronikus tőzsde bekapcsolta a téren a maga nyolc emelet magas, 37 millió dollár értékű neonját (amely persze mindjárt a legnagyobb és a legdrágább video-kivetítő lett a világon). Két sugárút, a 7. és a Broadway kb. 15 fokos szögben keresztezi egymást: "ez a világ keresztútja". Hivatalosan a 42. utcától a 48-ig tart, de ebből az, amit "térnek" lehet nevezni, maximum három háztömb, a többi már inkább "utca". A valóban páratlan fényáradat, a folyamatosan vibráló 40-50 hatalmas neon-reklám és videokivetítő, valamint a tömeg (napi átlagban kb. másfél millió ember) miatt kétségtelenül van a helynek egy mással össze nem hasonlítható feelingje, ami általában még azokat is magával ragadja, akik egyébként rühellik a reklámokat. Noha valószínűleg egész Man-hattanben ez az elképzelhető legalkalmatlanabb utcai helyszín tömegrendezvényre, lassan már száz éve leginkább itt ünnepli a város az újévet. A legutóbbi szilveszter azonban nemcsak a kerek évforduló miatt volt eseménydús.