Etetés: Gumi és bot

  • Szily László
  • 2000. január 20.

Sport

"Próbáld ki a piszoárt. Megéri" - súgta a fülembe az éppen csak tántorgó Hinta a Pecalista év végi horgászbörzéjén. A porceláncsésze előtt állva a falon lógó adventi koszorút nézegettem. A koszorú egyszer csak kinyitotta a szemét, majd a száját is, kettőt pislogott, aztán erős férfihangon rágyújtott egy karácsonyi dalra. Az ijedségtől akkorát ugrottam hátra, hogy kis híján kizuhantam az ablakon. A horgászcikkipar ekkora meglepetéssel nem szolgált tavaly: a szerelékek az esztelenségig finomodtak, a szezon sztárja mégis az újra felfedezett nyalókaúszó lett. 1999 ugyanis a barkácsolók éve volt.
"Próbáld ki a piszoárt. Megéri" - súgta a fülembe az éppen csak tántorgó Hinta a Pecalista év végi horgászbörzéjén. A porceláncsésze előtt állva a falon lógó adventi koszorút nézegettem. A koszorú egyszer csak kinyitotta a szemét, majd a száját is, kettőt pislogott, aztán erős férfihangon rágyújtott egy karácsonyi dalra. Az ijedségtől akkorát ugrottam hátra, hogy kis híján kizuhantam az ablakon. A horgászcikkipar ekkora meglepetéssel nem szolgált tavaly: a szerelékek az esztelenségig finomodtak, a szezon sztárja mégis az újra felfedezett nyalókaúszó lett. 1999 ugyanis a barkácsolók éve volt.

Miről ismerni meg a barkácsoló horgászt? A McDonald´sban zsebre dugja a szívószálat, az étteremben az úszóantennának teremtett kínai fogpiszkálót, a hálószobában pedig nője flitteres körömlakkját. Házi kedvenceink közelébe ne engedjük, mert bármilyen szőrt, tollat és pikkelyt alapanyagnak tekint. A barkácsjárvány tavaly a Pecalistát is megfertőzte. A tagok januárban kindertojásból és gemkapcsokból csukázó úszót gyártottak, februárban drótelőkét fontak, márciusban összeégett hüvelykujjal jártak, mert a szívószál végét a legjobban öngyújtóval lehet összehegeszteni, áprilisban röntgenfelvételeket mutogattak egymásnak, miután egy leleményes sporttárs megírta, hogyan lehet nagykalapáccsal támolygó villantót domborítani. Májusban wobblert faragtak, júniusban lefestették, aztán augusztusban elhajították, mert jött az új szenvedély, a nyalókaúszó.

*

"Nem akarok purhabból nyalókaúszót barkácsolni" -motyogta dr. I., a politoxikomán kórboncnok, amikor éjszakai menyhalazás közben elszenderedett a Sajó partján.

*

A pecalistás B. a legnagyobb ismert barkácsolók egyike. Az év elején egy japán cég több hónapos vendégjátékra hívta meg. B.-t egy előkelő szállodában szállásolták el, ahol bármit szabad volt, egyet kivéve: a lakosztályban főzni. A leleményes barkácsoló hamar felfedezte, hogy a közeli folyó teli van márnákkal. Fogott is rögtön, de hogyan főzze meg, ha egyszer nincs tűzhely? Vett egy serpenyőt a szupermarketben, aztán megfordította a vasalót, és vidáman megsütötte a zsákmányt. A londinerek azóta is emlegetik, hogy milyen furcsa testszaguk van a magyaroknak.

*

Egy délután dr. I. azzal a bejelentéssel próbált meghökkenteni, hogy begumizta a spiccbotját. (A kívülállók kedvéért ez annyit tesz, hogy a gyűrűk nélküli, könnyű keszegezőbot utolsó néhány tagjának belsejébe gumiszálat feszített. Ennek a végére kerül a horgászzsinór.)

"Ezzel akármekkorát ki tudok fogni, a legvékonyabb damillal is" - közölte dr. I.

"Haha" - mondtam szárazon.

"Egy üveg tequilába" - mondta dr. I.

Az úszó kiemelkedett a vízből. Dr. I. fölényesen rám kacsintott, majd bevágott. A hal legalább tíz méterre kihúzta a gumit, és elkezdett jobbra-balra úszkálni.

"Látod? Egy ekkora hal azonnal elszakította volna a vékony damilt. A gumi ezt nem hagyta, sőt a rugalmasságával segít kifárasztani. Te is megtudod, milyen érzés, ha begumiztatod a sajátodat."

"Soha" - mondtam sötéten, de az indoklást nem volt időm kifejteni, mert P., a boncmester frissen szerzett, fekete-fehér debrecenire emlékeztető kutyája felpattant, és elvágtatott egy batikolt bölcsészlány irányába, akiről a környéken üldögélő 273 horgász egyike sem tudta elképzelni, mit keres éppen ezen a helyen. "Állítsd meg P.-t!" - visongott dr. I.

Másfél óra múlva értünk vissza. Dr. I. arcán mintha a fásultság jeleit vettem volna észre. A hal ugyanabban a távolságban úszkált fel-alá.

"Mekkora?"

"Legalább öt kiló."

Elszívtam három szál cigarettát. A helyzet nem változott. A második dobozt bontottam fel, amikor a ponty elkezdett fáradni, aztán felfeküdt a vízre. Jó, ha megvolt fél kiló. A boncmester hátrahajította a botot, de a hal a rugalmas gumi miatt egy centivel sem jött közelebb öt méternél. A szák nyele legfeljebb méteres volt. Dr. I. cselesen hátrálni kezdett. A gumi egyre nyúlt. A zsákmány egy helyben pihegett.

"Én felmegyek a parton, te szákold meg!"

Dr. I. hátrálva felhágott a kaptatón. Az első tíz méteren csak a gumi nyúlt, aztán lassan megmozdult a hal is. Egy arasznyira lehetet a száktól, amikor az apró horog kipattant a szájából. Az úszó kozmikus sebességgel elzúgott előttem, és beleállt dr. I. fejébe.

"Meghaltál?" - kérdeztem, ráadásul sehol sem láttam az úszót. A boncmester kicsit kotorászott a nyelvével a szájában, aztán enyhén tótos kiejtéssel azt mondta, hogy "lányáltám".

*

A nyalókaúszó egyébként olyan, mint egy tenyérnyi diszkosz, amiből kiáll egy rövid antenna. Gyorsan áramló vízben használják. Horgászboltban is kapható néha, de az igazi barkácsolók ezen csak kacagnak. Minek venni, amikor többheti munkával purhabból is elő lehet állítani?

A purhab egy titokzatos anyag. Pontos összetételét csak a beavatottak ismerik. Dr. I. állítja, hogy az ektoplazmára hasonlít. A barkácsolók szívesen terjesztik ezt az elméletet. Nyár vége felé egy szentségtörő azt kezdte suttogni, hogy valamiféle levegőn megszilárduló műanyagról lehet szó. Vágóhoroggal a hátában találták meg a Tisza-parton, de a rendőrségi vizsgálat önkezűséget állapított meg.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.