Kezdetben sokáig úgy tűnt, hogy a millenniumi pánikversenyt a számítástechnikusok kicsiny, ám ütőképes csapata nyeri a Y2K fantázianévre hallgató blöffel, de elbizakodottságukban nem figyeltek a surranópályán feljövő, kissé túlkoros, ám még mindig kiváló formában lévő titokzatos arab - de legalábbis muzulmán - terroristára, aki a végén rávert egy kört a mezőnyre, és beletette az ideget az amerikai hatóságokba. Különösen azután lángoltak fel az aggodalmak, hogy egy volt FBI-ügynök, Jim Kallstrom, aki az 1996-os TWA-gép lezuhanása után vezette a nyomozást, azt javallotta a népeknek, hogy egyáltalán ne menjenek ki a Times Square-re, mert "ha lesz terrorista csapás, akkor ott lesz, ahol sokan vannak".
Fagyasztott zóna
Erre Rudy Giuliani New York-i polgármester egyfelől kijelentette, hogy a város nem hátrál meg a terrorista fenyegetés elől (mintha bárki fenyegetett volna), másfelől beindult a biztonsági gépezet a legfőbb és egyben emblematikus szilveszteri buli helyszínének környékén. (New York városában összesen 329 nyilvános rendezvény volt az év utolsó napján.)
Észak-déli irányban a 34.-től az 59. utcáig, kelet-nyugati irányban a 6.-tól a 8. sugárútig terjedő területet kinevezték "fagyasztott zónának". Ezen belül már napokkal szilveszter előtt kutyákkal járták végig a csatornákat, majd lehegesztették a csatornafedőket. Egyenként átvizsgálták, majd eltüntették a szemeteskukákat, lezáratták a levélszekrényeket, csütörtök éjféltől elszállították az utcán hagyott autókat, a garázsok elé rendőröket vezényeltek, akik minden beálló járművet alaposan átkutattak. A folyókat békaemberek fürkészték, és a parti őrség megerősített szolgálatot adott Manhattan szigete körül.
Az utolsó előtti napon, mint egy Chuck Norris-féle B-movie-ban, a kommandósok lecsaptak egy brooklyni siskebabkifőzdére, és letartóztattak négy arab férfit. Pillanatok alatt kiderült, hogy semmit nem tudnak felhozni ellenük, leszámítva azt, hogy állitólag Ahmed Ressammal, a december 14-én a kanadai határon lekapcsolt algériai rémmel (aki kulcsszerepet játszott abban, hogy Seattle polgármestere végül lemondta a város központi buliját) voltak közelebbről meg nem nevezett kapcsolataik.
Tömegmozgatás
A nagy napon New York mind a 37 000 rendőre szolgálatban volt. A közvetlen helyszínt nyolcezren vigyázták, beleértve a több száz civil ruhás erőt, de nem számolva a bombakereső kutyákat. Mesterlövészeket telepítettek a tetőkre, biztonsági kamerákat a lámpaoszlopokra. Homokkal teli teherautók álltak keresztbe a "zónára" merőleges utcákban. Hat, különleges felderítő kamerákkal felszerelt helikopter pásztázta folyamatosan a tömeget. Három kórházban fertőtlenítő sátrakat állítottak fel vegyi vagy biológiai támadás esetére, a speciális rendőrosztagoknál pedig még anthrax ellenanyag is volt a biztonság kedvéért.
Giuliani és kétszáz fős vezérkara a World Trade Centerben e célra kialakított golyóálló bunkerból vezényelte az eseményeket. Vállalati főnökként dolgozni 1999. december 31-én egyébként a legújabb divat volt szerte Amerikában. Aki nem dolgozott, az nélkülözhető volt. Azt meg melyik menedzser szereti? Tömegmozgatásból a rendőrök nagyon pengék voltak. Az utca két oldalán kordonok közé terelték az embereket - középen széles folyosóval vészhelyzet esetére. A kereszteződéseket üresen hagyták, és a kordonok újra kezdődtek a következő háztömb elejénél. Ahogy telt a két sugárút, úgy zárták le a merőleges utcákat, amelyeken azután már csak kifelé lehetett menni. Aki kiment, az ki volt menve. Ebben nem ismertek tréfát. "Most nagyon udvariasan elmondom még egyszer, hogy nincs visszaút" - mondta fojtott hangon Blatt felállított őr egy magáról megfeledkezett ünneplőnek. ´ ezt mégse akarta érteni - noha az arcától kb. két centiméterre hangzott el a figyelmeztetés -, így aztán a következő pillanatban azt vette észre, hogy kívül van, pedig a lábát nem is mozdította.
Az előzetes hírekkel ellentétben viszont a zóna határán egyáltalán nem volt motozás és egyenkénti beengedés. Mindenki azt vitt be, amit akart. Bombát senki nem akart, szeszes italokat annál többen. A tájékozatlan olvasó kedvéért itt jelzem, hogy New Yorkban nyilvános helyen tilos alkoholizálni. Giuliani pedig előre megmondta, hogy szilveszterkor sincs kivétel, a városban alcohol-free ünneplés lesz. Ehhez képest minden második embernél volt valami; az óvatosabbak lapos üvegben hozták a töményet vagy kólásflakonban a bort, mások szimplán besétáltak az üveg pezsgőkkel.
Kollektív
visszaszámlálás
A központi rendezvény reggel hétkor kezdődött, mert ekkortájt lépett át az első időzóna a 2000. esztendőbe. Már volt szó róla, hogy a tér igen szűk és kicsi. Miután felállítottak egy nagy színpadot, vele szemben pedig egy még annál is nagyobb tribünt az újságíróknak meg a kameráknak, majd a tucatnyi közvetítőkocsi is elfoglalta a helyét, alig maradt hely a ünneplő tömegeknek. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a legelszántabbak már előző este, illetve hajnalban lőtték a tuti helyeket a kempingszékükkel meg a termoszaikkal. A tér és a környező utcák napközben gyorsan teltek: 11 körül még a 48. utcáig lehetett eljutni, délután 5-re az 53. utcáig betelt minden, és három órával éjfél előtt már kifolyt a tömeg a Central Parkba. Ekkor arra kértek mindenkit, aki még nem indult el, hogy maradjon is otthon.
Volt tehát az az öt-tízezer kellően elszánt ember, aki idejében elindult és befért a térre. ´k látták az élő műsort is, amely színpompás volt, ám jobbára érdektelen és unalmas, de valamelyest elütötte azt a húsz-harminc hátralévő órát éjfélig. A többiek, néhány százezren, ott álltak 6-8 óráig, aminek az volt a jutalma, hogy legalább a kristálygömb lecsúszásában gyönyörködhettek (lásd keretes írásunkat), ami akkor is valami, ha mindössze egy percig tartott az egész, és a gömb messziről nem nagyobb, mint a szomszéd 40 wattos égője az utca túloldaláról. Az állítólag több mint kétmillió ember többsége viszont az égvilágon semmit sem látott, hacsak a kirakott hét darab videokivetítő képernyőjét nem, de a tévét otthon is nézhették volna órákig tartó sorban állás, várakozás és fagyoskodás nélkül. Akik a mellékutcákban rekedtek, a Central Parkba szorultak, vagy a két sugárút távolabbi szakaszain találtak helyet, csak a kollektív visszaszámlálásból tudták meg, hogy mikor van pontosan éjfél. Ekkor azonban a hangulat tényleg magával ragadott mindenkit; sikoltozás, üvöltés, dudálás, trombitálás, pezsgődurrogás, lufik, konfetti, rövid, ám erőtlen tűzijáték. Igazi történelmi pillanat volt, mert mindenki azt akarta, hogy így legyen.
Such György
A tetőterasztól az útmutatásig
1904-ben a New York Times kis tűzijátékkal záródó bulit rendezett a tér 1. számú házának tetőteraszán. Az igazi hagyományt azonban három évvel később a napilap kiadója, Adolph S. Ochs honosította meg a kristálygömb ötletével, amely azóta két II. világháborús év kivételével minden évben leereszkedett a magasból a 42. utca és a Broadway sarkán.
Az 1999-es szilveszter 24 órás multimédia-rendezvényén ezerfős stáb serénykedett. A központi színpadon több mint 500 kosztümös táncos, 160 óriási báb és az ezeket mozgató 500 bábos gondoskodott a megjelentek és főleg a tévénézők szórakoztatásáról. Minden egyes időzóna szilveszterét az adott területen élő népek kultúráját bemutató színpadi élőképpel köszöntötték. A zenét ötvennégy, a környékbeli utcákba telepített hangszóró nyomta. A költségek legalább hétmillió dollárt tettek ki.
A szponzor (Waterford Crystal) vadiúj, több mint ötszáz kilós, majdnem két méter átmérőjű gömböt állított hadrendbe, amely 504 darab háromszög alakú üvegkristállyal volt fedve, 600 darab többszínű halogén lámpa és 96 szupererős stroboszkóp villódzott benne, amit összesen 92 darab forgó tükörpiramis bolondított meg végképp. A 130 méter magasan virító és 83 000 W teljesítményű készség fényeit és mozgását természetesen számítógép vezérelte.
Rudy Giuliani polgármester és dr. Mary Ann Hopkins, a Nobel-díjas Orvosok Határok Nélkül mozgalom képviselője pontosan 11 óra 59 perckor aktiválta a központi színpadról a kristálygombócot, amely elindult lefelé a maga 23 méteres árbocán, ezzel jelképezvén 1999 utolsó percét. A rendezők a coloradói Fort Collinsban lévő atomóráról vették le a jelet, hogy ne nagyon tévedjenek. A nap folyamán, de leginkább éjfélkor tizenhárom épület tetejéről 150 ágyú és az ezeket kezelő ugyanekkora számú személyzet több mint 4 tonna konfettit szórt szét, és elengedtek 500 darab 1 méter átmérőjű lufit is. Az eseményeket 45 tévétársaság közvetítette.
Másnap 115 melós 12 közvetlen termelésirányító útmutatásával vakarta ki a környéket a 34 tonna szemétből.
- sgy -
