Történelemoktatás: Ez a mi munkánk

  • Szerbhorváth György
  • 2000. január 27.

Tudomány

Amint azt egy idős paidagogosz (aki ´56 után az egyik elitgimnáziumban talált menedéket) a MaNcsnak elmondta, a (történelem)tanár a világ legszabadabb embere: becsukja a teremajtót, aztán azt mond(ott), amit akar(t). Emiatt aztán több helyütt a történelemkönyvet a szerencsésebb diákoknak ki sem kellett nyitniuk.
Amint azt egy idős paidagogosz (aki ´56 után az egyik elitgimnáziumban talált menedéket) a MaNcsnak elmondta, a (történelem)tanár a világ legszabadabb embere: becsukja a teremajtót, aztán azt mond(ott), amit akar(t). Emiatt aztán több helyütt a történelemkönyvet a szerencsésebb diákoknak ki sem kellett nyitniuk.

A történelemtanárok szabadságát azóta sem korlátozza szinte semmi. A folyton-folyvást alakuló Nemzeti Alaptanterv alapján kell elkészíteni a helyi tantervet, amelyben fel kell tüntetni a használatos tankönyvek listáját, amit aztán elfogad az iskolafenntartó (önkormányzat, alapítvány, egyház). A tanár szabadon választhatja meg, miből és mit tanít: az általunk megkérdezett töritanárok szerint őket leginkább a felvételi követelmények vezetik, nem pedig az, hogy egyik vagy másik tankönyv minek állítja be például az őszirózsás forradalmat.

Bár a tanmenetet elvben minden évben ellenőrizhetik, gyakorlatilag semmiféle kontroll nincs, a jelenleg érvényes szaktanácsadói rendszert szimbolizáló ellenőrt az utóbbi években még nemigen látott senki. A rendszerváltás előtt gyakoribb volt a tanfelügyelés, ám annak sem volt nagy jelentősége, ha az iskolaigazgató megvédte az esetlegesen ideológiai tévelygésen kapott tanarat. Ma tanárbuktatás legfeljebb akkor fordulhat elő, ha a gyerekek és/vagy a szülők felháborodnak egy-egy tanár működésén.

Nyitott elmék

Ma mindenki azt csinál, amit akar - mondta Rubovszky Péter, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium történelemtanára, aki már maga is írt tankönyvet (ez a segédkönyvek listáján szerepel). Szerinte a tanár személyisége, illetve politikai beállítottsága ugyan nagyban meghatározhatja, miként oktatják a 20. századi történelem egyes neuralgikus pontjait (elsősorban az 1918-1920-as időszak, Trianon kérdése, a kádári konszolidáció tartozik ide), de nem ez a lényeg. Rubovszky, saját szavai szerint a pártosságot kerülve, egészen az Orbán-kormány színre lépéséig oktatja az érettségi előtt állókat, mert a gyerekeket sokkal jobban érdeklik az aktuális gazdasági folyamatok, ideológiák vagy akár a zsidókérdés, mint egy-egy sokkal korábbi esemény.

Másképpen látja a helyzetet Hosszú Gyula, a liberálisnak tekintett Berzsenyi Dániel Gimnázium professzora, aki szintén írt már történelemkönyvet a 20. század első feléről. Szerinte egyszerűen képtelenség eljutni a legutóbbi évekig, a tanárok versenyt futnak az idővel, java részük az utolsó előtti év végéig nem ér el az első világháború utáni éráig, és kész csoda, ha a kádári konszolidációra jut még pár perc az érettségire készülőknél. Ráadásul, például a második világháború esetében, a diákokat sokkal jobban érdekli a hadtörténet, a csaták és a repülőgéptípusok, mint például a holokauszt vagy az ideológiák.

Ötletparádé fentről

Mindez azért is érdekes, mert a múlt héten két ötlet is felbukkant. Először Pokorni Zoltán oktatási miniszter vetette fel, hogy minden év április 16-án a magyar középiskolások tartsanak holokauszt-emléknapot, a megemlékezés célja, hogy életben tartsa az egyén erkölcsi felelősségét, mondotta. Másnap a kisgazda Horváth Béla is előállt a farbával, miszerint ne csak a holokauszt, hanem a kommunizmus áldozatairól is emlékezzenek meg minden évben a középiskolákban, mégpedig április 2-án, Apor Vilmos győri püspök halálának évfordulóján.

Rubovszky Péter Pokorni ötletét pozitívan fogadja, azzal, hogy az emléknapra jól fel kellene készíteni a diákokat, és csakis osztályszinten tudja elképzelni az emlékezést egy tágabb beszélgetés keretein belül, ahol szó esik a hatalom kérdéséről, a vallási megkülönböztetésről, a diktatúrák alapjellemzőiről is. Szerinte elképzelhetetlen a holokausztról olyan emléknapot szervezni, mint a március 15-ei ünnepségek. Hasonló véleményen van Hosszú Gyula is, aki gesztusnak tekinti Pokorni felvetését, és nem érdeklik az esetleges mögöttes szándékok. 1956 kapcsán is így próbálnak meg hatni a gyerekekre, azaz az október 23-a előtti napokban félreteszik mondjuk a harmincéves háborút, és a forradalomról beszélgetnek. Hosszú szerint a holokauszt kapcsán nem az a feladat, hogy szakmai vagy politikai problémákat tisztázzanak, hanem hogy elevenné tegyenek egy tragédiát, megéreztessék a gyerekekkel az ilyen kérdések jelentőségét. Az egésznek azonban van egy gyakorlati oldala is: április 16-án a végzősök, akik tanultak a holokausztról, már nem érnek rá, a többiek számára pedig az egész kérdéskör homályos még. Egyébként a holokauszt még a jó szándékú tanároknál is periferikus kérdés, maximum akkor vetődik fel élesebben, ha van zsidó (származású) gyerek az osztályban, aki rákérdez a témára. A történelemtanárok szerinte amúgy sem tudnak sokat tenni olyan irracionális jelenségekkel szemben, mint az antiszemitizmus, mert az effajta beállítódásokat a szülők és a környezet csepegtetik el a gyerekekben, és ez ellen még a tudás átadásával sem lehet sokat tenni. A kommunizmus áldozatairól viszont még nehezebb lesz szerinte emléknapot tartani, hiszen az sokkal kevésbé köthető egy konkrét eseményhez, Apor Vilmosról pedig a történelemtanárok java alighanem még nem is hallott.

Agymosás

A határon túl már korántsem tűnik ennyire depolitizáltnak a magyar diákok történelemoktatása: Kárpátalján ugyan magyarországi tankönyveket használnak, de Romániában a törvény betűje szerint románul kell tanítani a történelmet és a földrajzot (Szlovákiában is ilyen ötlettel állt elő a Meciar-kormány). Az informális praxis azonban inkább az, hogy a magyar nyelvű tanárok magyarul adnak elő a magyar diákoknak. ´sszel a román parlamentben még egy nagyobb botrány is kitört egy alternatív tankönyv miatt (írásában egyebek mellett a neves történész, Sorin Mitu is részt vett), melyben szakítottak a korábbi nagyromán szemlélettel, a kommunista agyrémekkel való szakításról nem is beszélve, és többek között külön részt szenteltek a kisebbségek történelmének és a civil társadalomnak is. Úgy tűnik, hogy a helyzet nem is oly rossz: az egyik magyar nyelvű, középiskolásoknak szánt történelemkönyv címlapján Mátyás király szobrának képe virul. Szlovákiában is van alternatíva, főképpen a segédkönyvek frontján, ráadásul itt a magyar történelemoktatók is markánsan konfliktusvállalók, és eszük ágában sincs a szlovák ómódi, nacionalista történelemoktatás kliséit átvenni és a diákoknak átadni (például 1848/49 vagy éppen a második világháború utáni kitelepítések ügyében). A szlovákiai hivatalos történelemoktatás elsősorban a közös történelem értelmezésében jeleskedik, itt a helyzet még a szocializmusban tapasztaltaknál is durvább, akkor a komcsik legalább az internacionalizmus jegyében visszafogták a magyarellenességet.

A legrosszabb a helyzet minden bizonnyal a Vajdaságban: itt már a nyolcvanas évek végén megjelentek az új idők új dalai a szerb történelem felsőbbrendűségéről. Elvben ugyan lehet magyarul tanítani a szerbek történelmét, gyakorlatilag viszont a magyar anyanyelvű történelemtanárok hiánya miatt szerbül folyhat az oktatás még olyan magyar többségű helyeken is, mint Zenta. Persze ha magyar a tanár, akkor itt is csalnak, ahogy tudnak.

Szerbhorváth György

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.