Élet + Mód

Ha a Magyar Narancs felkérne végre, hogy számoljak be egyik horgászélményemről, lemennék a Duna-partra és kifognék egy aranybékát. Megcsókolnám, rögvest aranyhajú királylánnyá változna, és így szólna hozzám: szevasz, Laci, most bármit megtehetsz velem, de előbb, kérlek, engedd meg, hogy teljesítsem három kívánságod. Én ekkor az ajánlatot elfogadva így szólanék: először is hadd legyen csak két kívánságom, másodszor, a KERMI dolgozói ezentúl kapják Ultra Magic Hydromasszázsban a fizetésüket, végül pedig épüljön fel Kisrozvágyon egy ősmagyar nemzetségi szálláshely.

Múlt szerdán két hétig tartó ünnepségsorozat vette kezdetét abból az alkalomból, hogy Tatabánya ötven éve város. A fél centenárium egyelőre nem rázta fel az ottaniakat, bár az is igaz, hogy ottjártunkkor még nagyon az elején jártak az örömködésnek.

Engem csak az győzött meg igazán, amikor megnéztem az első videófelvételt. A világ túlsó feléről jött Interneten, nagyon lassan, pár másodpercnyi csupán, hang nélkül, de azt látni lehet, hogy nem trükk. A macska tényleg ott ül a falnak támasztott tábla előtt, és türelmesen, elmélyülten kenegeti a festéket egyik mellső lábával a kifeszített papírra. Fest.

Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.

Itt van az ősz, ami csak az egészen megátalkodott pesszimisták szerint nem egyéb a nátha és a szabadságáról friss erőben hazatérő köszvény idejénél. Az elmúlt napokban két - egy alternatív és egy hagyományos stílusú - divatbemutató is eszünkbe idézte, hogy a kaján, néha már-már mord északkeleti szél ugyanakkor, tiszte szerint, egyre bonyolultabb, tehát egyre összetettebb titkokat fedő ruhákat lebegtet a nőkön, és persze a férfiakon is, bár ez utóbbi kit érdekel?

Az idei nyár legprogresszívebb rendezvénye az eurohackerek négyévente esedékes konferenciája volt egy holland kempingben három méterrel a tengerszint alatt augusztus 8-tól 10-ig. A minden idők legnagyobb nem-katonai szabadtéri Ethernet-hálózata úgy vonzotta az Európa-szerte tevékenykedő számítógépkalózokat, hogy a holland titkosszolgálat tucatnyi cyberzsarut rendelt a helyszínre, nehogy lerombolják a világfalut. Gatest így is eltemette a soknemzetiségű csapat, amely nappal aludt vagy előadásokra járt, éjszakánként pedig a szomszéd sátorban üzemelő szerver feltörésén munkálkodott, vagy vadul quakezett. A munkásmozgalmárok érezhették így magukat az illegalitás évtizedeiben, ha a sejt kijutott a Kominternre.

Mondják, hogy a Bulgáriába érkező ember a repülőtéren egyből egy méretes pocsolyában landol, amelyben aztán ott is marad, ami még mindig jobb annál, mint ha vonaton utazna, mert akkor meg se érkezik.

Szeptember 18-20. között a Petőfi Csarnokban Gamexpo néven rendeztek kiállítást, ám azok, akik különféle gyermekszobai játékok, plüssmackók, építőkockák vagy villanyvasutak miatt látogattak ki, jócskán mellényúltak: a termékbemutató ugyanis egészen másról szólt. Valójában azok tudták értékelni, akik otthonosan mozognak a játéktermek világában, azon belül is elsősorban nyerőgép-vonalon.

"Kellene egy csapat" - írta egy fellelkesült rendszergazda a múlt héten egy másiknak, "mert buli van". A buli jónak látszott, a kolléga egy kicsit adta a hülyét, egy kicsit kérette magát, egy kicsit nagyon fikázott, mert ő már csak ilyen, de közben persze ezzel foglalkozott, majd néhány óra leforgása után az eddigi néhány tízezer számítógép mellé jó tucatnyi újabb, magyar felségjelzésű gép is beszállt az RSA RC5-32/12/7 jelű feladványának megoldási kísérletébe. Az effajta versengésnek már hagyománya van: az Interneten összegződő nyers számítóerő küzd meg az egyre korszerűbb titkosító-algoritmusokkal.

A múlt héten rendezték meg Bábolnán a hatodik nemzetközi gazdanapokat, ami nemcsak a gazdáknak, hanem a gazdátlanoknak is kellemes időtöltést jelentett szerda reggeltől vasárnap estig. Szombaton például térségi szántóversenyre és magyar kutyafajták kiállítására is sor került, és ezt már tényleg nem lehetett kihagyni.

Nem volt még ilyen izgalmas, vidám, kicsi és gyors demonstráció Budapesten, mint a büszke magyar melegek első nyilvános felvonulása. A kőfalbontók kis hazai közössége nem nemek, hanem egyéni lehetőségek szerint próbálja megítéltetni magát a másikakkal, akár történelmi elődeik, a New York-i anyahercegnők, csak talán kevesebb haraggal a szívükben.

A gyengeelméjű székesfehérvári Fradi-drukker, Kisari szerint mini-Fradi, mert itt játszik a Vincze Ottó öccse, a Gabi; némely országos sajtótermék szerint mini-MTK-nak becézik - Fehérváron viszont még csak mini-Vidinek sem hívja senki a Gázszert, holott játékosállományának fele egykor a régebbi NB I-es csapatban szántotta a gyöpöt.

Szeptemberben nemcsak hogy újraindul az élet, gyermekzsivajgás veri fel az iskolák zsibongóinak nyári csendjét, de a föld népe is évenkénti nagy megméretéséhez ér: kezdődik a betakarítás, a szüret. Marokkóban, Franciaországban és az Egyesült Államokban az emberiség két legfontosabb haszonnövényének, a szőlőnek és a vadkendernek idei betakarítási esélyeit vesszük vizsgálódó górcsövünk alá.

A fotóriporterek a párizsi éjszakában motoroztak Lady Diana után, mindenki jól érezte magát, volt egy kis joyride, és most mehetnek a vérbe. A nép, a BBC World, a BBC Prime, a CNN, az Amerikai Egyesült Államok, a muzulmánok, Tom Cruise, az Oasis-rajongók és leginkább a kissé püffedt arcú, szipogva nyilatkozó Liz Taylor a büntetésüket követeli. A média pedig ilyeneket mond zavarában, hogy a potenciális bűnösök, önkéntes mészárlás, meg mit látsz, Steve, a hátad mögött a palotánál, ahol már hatalmas méreteket öltött a gyülekezés és igencsak megnövekedett a virágfal, meg hogy a válását is hogy keresztülvitte, sőt megkérdezzük a palota előtti fotósokat, hogy érezték ma magukat. Mindenki halkan beszél, visszafogott, semmi híréhség a médiamoszkitók szemében, amit egyébként is lesütnek. Igaz, lassan már nincs is hírértéke a dolognak, mert abban a pillanatban legendává vált, ahogy megtörtént, innentől kezdve minden magyarázatkeresés egy mindent elárasztó nyálkás folyamba fullad.