Ráadásul régen a Videotonban focizott, majd lett hosszú évekre pályaedző, végül pedig rövid időre vezetőedző a Gázszer mestere, Hartyáni Gábor, amíg a klubnál uralkodó degenerált állapotok fölállásra nem kényszerítették, azaz a manipulált népharag ki nem utálta onnan. Rosszakarói jót tettek vele. Ugyanis a Gázszer már ´94 óta egyike azon ritka tuti helyeknek (talán pont az első, nem tudom) a Magyar Foci nevű hisztérikus jelenségen belül, ahol nyugiban lehet melózni, senki sem pofázik bele fölöslegesen a szakmai dolgokba, így jó esély nyílik a bizonyításra.
Van is bizonyítás. Amióta így hívják a csapatot, csak bajnokok tudtak lenni, a megyei első osztályból zökkenőmentesen - és folyamatosan - meneteltek az NB I-be. Majd most kiderül, hogy ennek a markánsan profira vett szemléletű kiscsapatnak mekkora falat lesz az A-ra keresztelt honi csúcsvonulat, mindenesetre a szurkolók eddig könnyen feszítettek a meccseken emblémás, "Bajnokcsapat" föliratú mezekben, még nem fáztak rá.
A Gázszernek tehát alig van múltja, de az annál fényesebb. Volt valaha egy Agárdi MEDOSZ nevű csapat, ami stabilan tartotta magát a járási, területi és megyei bajnokságokban, ez lett később a Velencetours, amely már az NB III-ba is belekóstolt; akkor már ide jártak levezetni azok a megvénült fehérvári focisták, akik az osztrák 47. ligába se fértek be, míg egy helyi ambiciózus meg nem elégelte a nyugdíjasklub nyújtotta lehetőségeket, s megkereste Németh László helyi vállalkozót, a Gázszer nevű cég tulajdonosát, hogy fogadná el a csapatot, adja neki a nevét és legyen nagyobb foci Agárdon. Németh bólintott, s lőn.
Csak nem Agárdon, hanem Fehérváron. De erről csak részben tehet a vállalkozó, közösen hozták így össze a helyi önkormányzattal. Ahogy nyomult egyre följebb a csapat, úgy nőtt a szükség egy igényesebb pálya iránt, mivel az agárdi aréna kívánnivalókat hagyott maga után. A tulaj megvette volna a területet, hogy rittyentsen oda egy menő élménykombinátot, de az önkormányzat nem adta, ruházzon be így, mondták, ő meg azt mondta, hogy így nem ruház. Fogta inkább a csapatot és elvitte Székesfehérvárra - úgyis itt laknak a játékosok -, a Bahnhof presszó mögötti Takarodó úti pályára, ami az egykori fehérvári Loki, az NB I-et is próbált, de azóta már jobb létre szenderült MÁV Előre otthona volt. Viszont az NB I-es kritériumokhoz ez az intézmény is kevés, így nyáron hosszas, az önkormányzat bevonásával folytatott tárgyalások után eldőlt, hogy a Gázszer hazai meccsein osztozik a Videotonnal a Sóstói Oroszlánbarlangon, amely stadion újabban elvesztette a vendégségbe érkezők előtt vadállati jellegét, különben is inkább katlan, egyébként meg önkormányzati tulajdon.
A csapat viszont minden pályamizéria ellenére megmaradt agárdi illetőségű, az ősidőkből származó ottani szurkolókat buszok szállítják grátisz Szfvárra, így minden gond nélkül föltűnhetnek a sóstói lelátón olyan törzstagok, mint például a soha ki nem józanodó agárdi nevezetesség, Dzsordzsi, Wagner úr Velencei-tó-parti sunny boy-változata ("Csucsu, ez itt a nemzetközi búcsú"), vagy a "Gázikázó" Abai Gázszer Sámán az ő özönvíz előtti, gitártokká átalakított vulkánkofferével. Ultrabunkó szurkolói maggal még nem dicsekedhet ugyan a Gázszer, mint a nagyok, de ha kibírnak egy idényt, s nem zuhannak vissza egy osztályt, rájuk is lehet számítani. Viszont már az NB II-es meccseken föltűntek, s azóta egyre szaporodnak koturnusos, festett hajú barátnőiket magukkal cipelve az ujjnyi vastag aranyfukszos és -nyakláncos, mobiltelefonos és dezodorbűzös HMCS-k (helyi menő csávók), akik a gólokat leszámítva csak akkor ordibálnak, ha szidni lehet a bírót vagy az ellenfelet.
Hangulat tehát van, most már csak a Gázszeren múlik, hogy ez mennyire fokozódik, habár Székesfehérváron senki sem vár tőlük élethalálharcot a dobogóért, csak nyugis bennmaradást. De ez minimálpenzum. Ehhez képest az első meccsen itthon 2-1-re szívtak a harmatgyönge Csabától, igaz, végigtámadták a kilencven percet, Pásztor edző lakonikusan meg is jegyezte, hogy a foci olyan játék, ahol nem mindig a jobbik nyer. Na ja. A drukkerek meg azzal vigasztalták magukat, hogy így kezdték tavaly az NB II-t is, és tessék. Aztán a következő derbi, a fehérvári rangadó a Vidi ellen elmaradt, mert állt a víz a pályán, majd a krémeres Honvédot már egy félidő alatt hazavágták, legutóbb pedig ikszeltek a másik nagyon profi újonccal Tiszakécskén. A csapat gólvágója, Tieber Krisztián már így is négygólos, Illéssel és Szanyóval vezeti a góllövő listát, bizakodni már lehet, de egyelőre csak ennyi. A csúcs azért mégis az lenne, mondogatják a vérmes optimisták, ha jövőre a Gázszer indulna a Bajnokok Ligájában. Noha ezt senki sem veszi komolyan, azért mindenki gondol rá Agárdon és Fehérváron.
Szárnyas Gábor
(Azóta 2-5 a Vidivel és 0-1 a Győrrel, míg a ZTE-vel 0-1-nél félbeszakadt.)
