Gázszer FC: Bajnokok Agárdról

  • Szárnyas Gábor
  • 1997. szeptember 4.

Sport

A gyengeelméjű székesfehérvári Fradi-drukker, Kisari szerint mini-Fradi, mert itt játszik a Vincze Ottó öccse, a Gabi; némely országos sajtótermék szerint mini-MTK-nak becézik - Fehérváron viszont még csak mini-Vidinek sem hívja senki a Gázszert, holott játékosállományának fele egykor a régebbi NB I-es csapatban szántotta a gyöpöt.
A gyengeelméjű székesfehérvári Fradi-drukker, Kisari szerint mini-Fradi, mert itt játszik a Vincze Ottó öccse, a Gabi; némely országos sajtótermék szerint mini-MTK-nak becézik - Fehérváron viszont még csak mini-Vidinek sem hívja senki a Gázszert, holott játékosállományának fele egykor a régebbi NB I-es csapatban szántotta a gyöpöt.

Ráadásul régen a Videotonban focizott, majd lett hosszú évekre pályaedző, végül pedig rövid időre vezetőedző a Gázszer mestere, Hartyáni Gábor, amíg a klubnál uralkodó degenerált állapotok fölállásra nem kényszerítették, azaz a manipulált népharag ki nem utálta onnan. Rosszakarói jót tettek vele. Ugyanis a Gázszer már ´94 óta egyike azon ritka tuti helyeknek (talán pont az első, nem tudom) a Magyar Foci nevű hisztérikus jelenségen belül, ahol nyugiban lehet melózni, senki sem pofázik bele fölöslegesen a szakmai dolgokba, így jó esély nyílik a bizonyításra.

Van is bizonyítás. Amióta így hívják a csapatot, csak bajnokok tudtak lenni, a megyei első osztályból zökkenőmentesen - és folyamatosan - meneteltek az NB I-be. Majd most kiderül, hogy ennek a markánsan profira vett szemléletű kiscsapatnak mekkora falat lesz az A-ra keresztelt honi csúcsvonulat, mindenesetre a szurkolók eddig könnyen feszítettek a meccseken emblémás, "Bajnokcsapat" föliratú mezekben, még nem fáztak rá.

A Gázszernek tehát alig van múltja, de az annál fényesebb. Volt valaha egy Agárdi MEDOSZ nevű csapat, ami stabilan tartotta magát a járási, területi és megyei bajnokságokban, ez lett később a Velencetours, amely már az NB III-ba is belekóstolt; akkor már ide jártak levezetni azok a megvénült fehérvári focisták, akik az osztrák 47. ligába se fértek be, míg egy helyi ambiciózus meg nem elégelte a nyugdíjasklub nyújtotta lehetőségeket, s megkereste Németh László helyi vállalkozót, a Gázszer nevű cég tulajdonosát, hogy fogadná el a csapatot, adja neki a nevét és legyen nagyobb foci Agárdon. Németh bólintott, s lőn.

Csak nem Agárdon, hanem Fehérváron. De erről csak részben tehet a vállalkozó, közösen hozták így össze a helyi önkormányzattal. Ahogy nyomult egyre följebb a csapat, úgy nőtt a szükség egy igényesebb pálya iránt, mivel az agárdi aréna kívánnivalókat hagyott maga után. A tulaj megvette volna a területet, hogy rittyentsen oda egy menő élménykombinátot, de az önkormányzat nem adta, ruházzon be így, mondták, ő meg azt mondta, hogy így nem ruház. Fogta inkább a csapatot és elvitte Székesfehérvárra - úgyis itt laknak a játékosok -, a Bahnhof presszó mögötti Takarodó úti pályára, ami az egykori fehérvári Loki, az NB I-et is próbált, de azóta már jobb létre szenderült MÁV Előre otthona volt. Viszont az NB I-es kritériumokhoz ez az intézmény is kevés, így nyáron hosszas, az önkormányzat bevonásával folytatott tárgyalások után eldőlt, hogy a Gázszer hazai meccsein osztozik a Videotonnal a Sóstói Oroszlánbarlangon, amely stadion újabban elvesztette a vendégségbe érkezők előtt vadállati jellegét, különben is inkább katlan, egyébként meg önkormányzati tulajdon.

A csapat viszont minden pályamizéria ellenére megmaradt agárdi illetőségű, az ősidőkből származó ottani szurkolókat buszok szállítják grátisz Szfvárra, így minden gond nélkül föltűnhetnek a sóstói lelátón olyan törzstagok, mint például a soha ki nem józanodó agárdi nevezetesség, Dzsordzsi, Wagner úr Velencei-tó-parti sunny boy-változata ("Csucsu, ez itt a nemzetközi búcsú"), vagy a "Gázikázó" Abai Gázszer Sámán az ő özönvíz előtti, gitártokká átalakított vulkánkofferével. Ultrabunkó szurkolói maggal még nem dicsekedhet ugyan a Gázszer, mint a nagyok, de ha kibírnak egy idényt, s nem zuhannak vissza egy osztályt, rájuk is lehet számítani. Viszont már az NB II-es meccseken föltűntek, s azóta egyre szaporodnak koturnusos, festett hajú barátnőiket magukkal cipelve az ujjnyi vastag aranyfukszos és -nyakláncos, mobiltelefonos és dezodorbűzös HMCS-k (helyi menő csávók), akik a gólokat leszámítva csak akkor ordibálnak, ha szidni lehet a bírót vagy az ellenfelet.

Hangulat tehát van, most már csak a Gázszeren múlik, hogy ez mennyire fokozódik, habár Székesfehérváron senki sem vár tőlük élethalálharcot a dobogóért, csak nyugis bennmaradást. De ez minimálpenzum. Ehhez képest az első meccsen itthon 2-1-re szívtak a harmatgyönge Csabától, igaz, végigtámadták a kilencven percet, Pásztor edző lakonikusan meg is jegyezte, hogy a foci olyan játék, ahol nem mindig a jobbik nyer. Na ja. A drukkerek meg azzal vigasztalták magukat, hogy így kezdték tavaly az NB II-t is, és tessék. Aztán a következő derbi, a fehérvári rangadó a Vidi ellen elmaradt, mert állt a víz a pályán, majd a krémeres Honvédot már egy félidő alatt hazavágták, legutóbb pedig ikszeltek a másik nagyon profi újonccal Tiszakécskén. A csapat gólvágója, Tieber Krisztián már így is négygólos, Illéssel és Szanyóval vezeti a góllövő listát, bizakodni már lehet, de egyelőre csak ennyi. A csúcs azért mégis az lenne, mondogatják a vérmes optimisták, ha jövőre a Gázszer indulna a Bajnokok Ligájában. Noha ezt senki sem veszi komolyan, azért mindenki gondol rá Agárdon és Fehérváron.

Szárnyas Gábor

(Azóta 2-5 a Vidivel és 0-1 a Győrrel, míg a ZTE-vel 0-1-nél félbeszakadt.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.