Az egyik sír, a másik nevet. A parokiális bölcsesség az idén is bizonyította, hogy a legbornírtabb banalitások is a tényálladékok gránittalapzatán nyugosznak. Míg a júliusi erős esőzések nyomán árvizek döntötték romba fél Közép-Európát, és a Földközi-tenger medencéjében is szokatlanul párás-nedves volt a nyár, addig a francia bortermelők elégedetten dörzsölik szőrös mancsukat. A meleg, napos tavaszra köszöntő nedves nyárderék és a derűs nyárvég nemcsak hogy az idei termés magas cukor-, ergo magas alkoholtartalmát garantálja, de a korai érés hosszabb szüretelési időt is jelent, ami megnöveli annak esélyét, hogy a szőlőt pont a megfelelő pillanatban szakajtsák el a tőkétől. Számos Bordeaux vidéki (Graves, Médoc, Haut-Médoc, Saint-Emilion, Entre-deux-Méres) kastély már bejelentette: a hagyományosan szeptember 20-án kezdődő szüretet legalább egy héttel előrehozzák, ami azért fontos, mert a korai szüretelésű évjáratok szoktak a legjobbak lenni. Az utolsó korai szüretelés 1990-ben volt, ma egy palack komolyabb bor ebből az évjáratból több száz dollár is lehet.
Philippe Raymond, a saint-emilioni Borszövetség elnöke nyilatkozott úgy a londoni Independentnek, hogy már csak nagyobb katasztrófa, komoly természeti csapás veheti elejét a gazdag szüretnek. Fabrice Fatin a pauillaci (Haut-Médoc) Borhivatal igazgatója azonban arra figyelmeztetett, idézem: "Minden különleges évjárat korai szüret eredménye volt, de nem minden korai szüret hozott szükségszerűen különlegesen kiváló évjáratot."
Nemcsak Bordeaux, de a Rhoöne-vidék is korai szüretet jelentett be, ami jó hír a Coötes du Rhoöne és a Chateauneuf-du-Pape szerelmeseinek; sőt még olyan északra eső borászatok, mint a Loire-völgy is korábban fognak szüretelni, ami kitűnő Gamay-val kecsegtet. A talán legtájékozottabb nem francia szakértő, Frank Prial, a New York Times borkritikusa szerint az idén azonban mégiscsak - mint mindig - Bordeaux-ra, azon belül is az haut-brioni chateau-k termésére kell figyelni, és meglátása szerint az égbeszökő árakat csak nagyobb mennyiségű kiskunmajsai halálfejes kadarka világpiaci elhelyezésével lehetne letörni.
Allah csokija
Aki járt már amszterdami coffee shopban, az tudja, hogy ami a borban Bordeaux, az hasisban a marokkói fekete. A marokkói Rif-hegység északi oldalán, Chefchaouen és Ketama térségében termelik a Nyugat- és Dél-Európában forgalomba kerülő fű és hasis jelentős részét. Marokkóban szigorúan tilos a cannabis birtoklása és kereskedelme, de a termelés legális, ugyanis nincs az a marokkói kormány, amelyik ujjat merne húzni az őslakos harcias berberekkel, akiknek a teveszarszárítás mellett a hasisgyártás az egyetlen jövedelmező elfoglaltságuk. A berberek már elkezdték a kif (a berberben: fű) aratását, ostoba, világvégi babonának tartják a magyar gerillafarmerek azon meggyőződését, hogy októberi holdtöltekor kell szüretelni. Õk azt tartják, akkor szüretelnek, amikor kedvük van, vagy nincs nagyon melegük, azt mégis az övék a legjobb anyag a világon. Az idei legjobb cuccok közé a The Grass That Heals, az Allah´s Chocolate, a Madame Tranquille és főleg a Sputnik Double-zero, továbbá a spanyol dílerek által sallangmentesen csak La Plantának hívott márkaneveket sorolják. (A magyar és más közép- és délkelet-európai termelőknek nagyon össze kell szedniük magukat - mint például a tavaly Linton Kwesi Johnson néven forgalomba került, azonnali agyhalált okozó súlyos idegméreg esetében -, ha fel kívánják ezekkel venni a versenyt.)
Kaliforniai változások
Az idén az Egyesült Államokban mindig is progresszívnek számító Kalifornia szövetségi államban törvényt hoztak, amely engedélyezi a marijuana gyógyászati célú felhasználását. A sok évtizedes hagyományra visszatekintő pothead-közösségek most a legalitás-illegalitás határán lévő szürke zónában klubokat nyitottak San Franciscóban, egyáltalán nem meglepő módon a hippikori zárványként létező Haight-Ashbury negyedben. A rendőrség az elmúlt hónapokban nem zaklatta a cannabis-aficionado közösségeket.
Kaliforniába érkezik anyag Mexikóból és Kolumbiából, de a cucc nagy része hazai termék, az észak-kaliforniai Humboldt county (hívják Marijuana megyének is) terméke. A megye régi motorosok lakhelye, a High Times magazin szerkesztőitől Ed Rosenthalig (megannyi marijuanatermesztésről szóló hasznos, praktikus kézikönyv szerzője) sokan költöztek ide egyedülálló természeti adottságai és toleráns rendőri erői miatt. Meglepő lenne, ha az idei amszterdami évi rendes Cannabis Festival díjazott növényei között nem lenne Humboldt countyból származó.
Vadász Sz. Tamás
