A föld bármely homoszexuális, leszbikus, biszexuális vagy transzszexuális aktivistája számára a kőfal, azaz a Stonewall szó a meleg jogokért való küzdelem egy igen fontos állomását jelenti. Azok az események, amelyek a New York-i Stonewall Inn nevű meleg szórakozóhelyen és környékén zajlottak 1969. július 28-a táján, életet adtak egy új mozgalomnak, a meleg büszkeségi mozgalomnak: gay pride movement.
A Christopher Street 57.-ben működött a Stonewall Inn, akkor már két éve engedély és főleg alkoholárusítási engedély nélkül. Ez a hely a melegek mekkája volt; aztán a rend és a szesz őrei fülest kaptak, hogy a Stonewallban alkoholt szolgáltak fel, és kiszálltak razziázni. Ahogy ilyenkor megszokták, buziztak rendesen igazoltatás közben, a törzsvendégeket kilökdösték, a helyi anyahercegnőket megalázták. A melegek pedig ahelyett, hogy az addigi tradíciókhoz hűen megsemmisülten eloldalogtak volna haza a szomorú névházasságukba, szembeszálltak.
Felvették a harcot
Elszabadult a düh, amely éveken keresztül nem talált kiutat, csak az alkoholban meg a hétköznapi szorongásokban. A "vadrózsák háborúja" mintegy két órán keresztül tartott. Nem sérült meg senki komolyan, néhány karmolást és zúzódást kivéve, ám odagyűltek a környékbeli melegek és a szomszédos heterotanyák lakói is, két napra rá pedig újra demonstráltak a bárok bezárása ellen.
Ez volt a melegek méltóságának első legendás és világra szóló megnyilvánulása, amely erőt adott a huszonöt évvel későbbi New York-i Gay Pride Day (Meleg Büszkeség Napja) felvonuláshoz. Azóta különböző időpontokban, de erre az eseményre emlékezve tartják meg a világ egyre több nagyvárosában a melegek azt a felvonulást, amellyel eszébe juttatják embertársaiknak, hogy ők is teljes jogú tagjai a társadalomnak.
Természetesen Magyarország kevés lakója sem kerülhette el a kora gyermekkori nemi különbségekre hivatkozó nevelést, és bár később liberalizálták a homoszexuálisokat diszkrimináló represszív szabályokat (lásd keretes írásunkat), a lakosság többnyire nincs kibékülve ezzel a szexuális orientációval.
A nyilvánosság
elé lépéstől "való félelem nem paranoia; a tét nagy: a családi kapcsolatok elvesztése, a munkahely elvesztése, a hetero barátok elvesztése", írja Carl Wittman egy meleg kiáltványban.
Magyarországon nem is akartak eddig nyilvánosság elé lépni, évente megtartották a nagy coming outra való emlékezést egy úgynevezett "pink piknik" keretében valahol a hegyekben. Idén mégis úgy döntöttek, hivatalos és ernyőszervezetek, folyóiratok, szórakozóhelyek, hogy felfüggesztik egymással való vitáikat, közös platformra helyezkednek és megmutatkoznak. Vonultak, mintegy százötvenen, plusz ugyanennyi szimpatizáns és érdeklődő a Duna-korzón át a Vörösmarty térig, majd kissé talán túl gyors tempóban a Váci utcán vissza a Capellához, ahol előtte filmvetítés, író-olvasó találkozó és beszélgetés volt, utána pedig transzvesztita-show és vidám, hangos house party annak, aki bírta.
Az utcát kissé váratlanul
érte a vonulás, annyira, hogy legtöbben észre sem vették. Még a szimpatizánsok sem mertek a Buzinak lenni jó feliratú tábla alá állni, hátha egy címlapfotó tönkreteszi a polgári békességüket, de a melegek gondoskodtak arról, hogy mindenki megtalálja a maga transzparensét, mint például a Tilos Rádióét, amely a képen a bamba kis szemüveges, fülhallgatós gyerekkel, aki befelé utazik, magában hordozza a multikulturális szimbolikát.
Pösze tekintetű meleg egyetemista fiúk egymást átkarolva csatlakoztak a téren a Pálfi Balázs beszédét hallgatókhoz, jó néhány alterfazonú fiatal meleg, alig innen a kritikus korhatáron, arcán rózsaszín háromszöggel és boákkal stigmatizálta magát, talán ezzel is kifejezve tiltakozását azok ellen a törvények ellen, ami a melegek szemében még mindig szálka.
A Capella üzletvezetője majdnem a nyakunkra hajtott a kocsijával, mert eksztatikus beszélgetésünk közben megakadályoztuk a hangfalak elszállításában, ideges volt, elküldött minket a kurva anyánkba, mire kénytelenek voltunk megállapítani, hogy egy meleg is lehet bunkó.
- sisso sete -
Ajánlás
Az Európa Tanács 1981/924-es ajánlása a Miniszteri bizottságokhoz:
I. Ösztönözze a tagállamokat, ahol a beleegyező felnőttek közti homoszexuális nemi aktust büntetik, hogy törölje el ezeket a törvényeket és gyakorlatot. [Ezt teljesítette a magyar törvénykezés.]
II. Ösztönözze a tagállamokat, hogy azonos minimum beleegyezési korhatárt szabjanak a homo- és a heteroszexuális aktusok esetében. [Ennek nem tettünk eleget, mert nálunk a külön neműeknél 14, az azonos neműeknél 18 év a korhatár. Tehát két azonos nemű tizenhét éves bűnöző, ha egymással nemi közösülést hajt végre, aztán egy év múlva már nem követnek el bűnt, elismert tagjai lesznek a társadalomnak, elméletben.]
III. Rendeljék el a homoszexuálisokról vezetett különleges nyilvántartások megsemmisítését, és töröljék el a homoszexuálisokról vezetett rendőri nyilvántartások gyakorlatát. Biztosítsák a homoszexuálisok diszkrimináció nélküli foglalkoztatottságát, akadályozzanak minden olyan egészségügyi kutatást, amelynek célja a felnőttek nemi irányultságának megváltoztatása; biztosítsák a szülői jogot a homoszexuálisoknak is; kérjék fel a börtönöket, hogy tegyenek a börtönökben történő erőszakos szexuális bűncselekmények ellen. [Ezek részben valósultak meg, néhányat a más kisebbségben lévő heteroszexuális állampolgárokkal kapcsolatban sem tudnak érvényesíteni.]
Meleg programajánlóink ezentúl is megtalálhatók a Snoblesse-ben!
