Kács község zsáktelepülés, amely Bükkábrány felől, Tibolddarócon keresztül közelíthető meg. A település északi végébe érve egykor szebb napokat látott park tárul elénk. Források, patakok között tölgyek, égerek, nyárfák zöldellnek, mindenhol fut a borostyán, a vadszőlő. Előttünk egy boltíves kúriaszerű épület – az egykori kácsi strand fürdőháza. Ennek a burjánzó birodalomnak a langyos vizű forrásaiban él négy kiemelt jelentőségű csigafaj: a fekete bödöncsiga, a melegvízi folyamcsiga, a tornai patakcsiga és a kácsi patakcsiga. (Ez utóbbi fajt 2015-ben fedezték fel a kácsi langyos vizű forrásban; egyedül ebben a forrásban él.)
„Ezek a fajok és maga a helyszín azért különleges, mert itt olyan csigákat találunk, amelyek évmilliókkal ezelőtt jelentek meg – és még mindig itt élnek, miközben a földtörténeti korokban jelentősen átalakultak az élőhelyeik. Gyakorlatilag a trópusi éghajlattól kezdve a jégkorszakon át mindent át tudtak vészelni, annak köszönhetően, hogy a jelenlegi élőhelyeik nem karsztforrások, mint a legtöbb forrás, hanem langyos vizű, többnyire 20-22 Celsius fokos források” – meséli a Narancsnak Farkas Roland, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) természetvédelmi szakreferense. Mint mondja, ez az állandó hőmérséklet egy állandó környezetet biztosít ezeknek a csigáknak. Régen elterjedtek voltak az egész Kárpát-medencében, de napjainkban már alig néhány helyen találkozhatunk velük.
Farkas Roland szerint az említett négy csigafaj közül a Theodoxus prevostianus, azaz a fekete bödöncsiga „rendelkezik a legjobb PR-ral, nem véletlenül, hiszen neki az egyik legritkább az előfordulása. S ezért is fokozottan védett faj”.
A bödöncsigáról Kitaibel Pál írt először, a híres polihisztor 1803-ban a Diósgyőr melletti vizekben találta meg a fajt. Az elmúlt száz év alatt a lelőhelyük többségét az emberi tevékenység drasztikusan átalakította, így néhány évtized alatt a fekete bödöncsiga a kihalás szélére jutott. Hogy miért?
„Megittuk, kifürödtük a vizet a csigák elől”
– fogalmaz Farkas Roland. Amikor elkezdték a fekete bödöncsigát alaposabban kutatni, még közel húsz helyszínen fordult elő a Kárpát-medencében, viszont ma már csak öt helyen él: Kácson kívül a szomszédos Sály községben egy langyos vizű forrásnál, valamint Szlovéniában egy, Bécs közelében pedig két langyos vizű forrásnál – mindenhol nagyon kis kiterjedésű és sérülékeny élőhelyen.
A kis „zárkózott”
A fekete bödöncsiga kicsi, 5-8 mm átmérőjű csigafaj. Háza félgömbre hasonlít, 3-3,5 kanyarulatból áll, színe jellegzetes: fekete vagy lilásfekete. Langyos vizű (15-25 Celsius fokos) forráskifolyókban és ahhoz kapcsolódó patakok legfelső szakaszain, a meder alját borító köveken él. Rendkívül „zárkózott”, a héja alól csak tapogatói látszanak ki. Táplálékát a köveket borító vékony alga- és baktériumbevonat képezi. Petéi apró, gömb alakú kapszulákra emlékeztetnek, ezeket kövekre és fajtársai héjára rögzíti. Ősei és jelenleg élő rokonságának nagy része tengeri faj, csak kisebb részük alkalmazkodott az édesvizekhez.
A magyar malakológusok (puhatestűekkel foglalkozó szakemberek) javaslatára a fekete bödöncsiga ma fokozottan védett faj hazánkban, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) is veszélyeztetettnek minősíti. Kácsi élőhelyét a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megvásárolta és vagyonkezelési jogait is megszerezte.
A hazánkban élő másik fokozottan védett csigafaj a dobozi pikkelyes csiga, ami egy erdei faj, hazánkban a Zempléni-hegységben, valamint a Körösök melletti ligeterdőkben lehet velük találkozni. E csigafajok eszmei értéke 100 ezer forint.
Mint Farkas Rolandtól megtudjuk, számos olyan tényező van, ami veszélyezteti a bödöncsigák élőhelyeit, de leginkább a forrásokból kifolyó víz hozamának csökkenése az, ami nem kedvez ezeknek a puhatestűeknek. Több helyen is előfordult, hogy ivóvízellátásba kapcsolták a forrást, ezzel elvitték a vizet, így szűnt meg az élőhely. A szomszédos Sályon is ez történt a hetvenes években, kipusztult a faj, s csak 2014-ben sikerült Kácsról visszatelepíteni.
Másik veszélyeztető tényező a strandfürdők létesítése ezekre a langyos vizű forrásokra építve. Így tűnt el a bödöncsiga Miskolctapolcáról és a diósgyőri strand melletti forrásokból. Továbbá rengeteg bödöncsiga elpusztult a 2010-es nagy esőzések idején is, mivel az ár által a patakmeder egyes szakaszain leterített hordalék és iszapborítás jelentős pusztítást végzett a populációban. Az ebben az időszakban jelentkező nagy mennyiségű csapadék biztonságos elvezetése érdekében végzett mederszélesítési és kotrási munkák, a patakmeder egy részének kibetonozása (ekkor még nem voltak ennyire „szem előtt” ezek az apró lények) is jelentős pusztulással járt.
De az állomány talpra állt: az elmúlt évtizedben visszafoglalta a Kácsi-patak eredéstől számított 900 méter hosszú szakaszát. Noha a kácsi – és a három megmaradt külföldi – élőhely is egykori vagy jelenleg is működő strand közelében található, a szakreferens szerint
a kácsi állománynak az lehetett a szerencséje, hogy egy nagyon szűk területen tizennégy forrásfakadás is található,
„ezek közt vannak bővizű és kevésbé bővizű karsztforrások és langyos vizű források. Feltételezhető, hogy azért élték túl a csigák ezeket az időszakokat, mert amikor valamelyik forrást vagy patakágat megbolygatták, átalakították, akkor a többi ágban fenn tudtak maradni a csigák, s később, nyugalmasabb időszakban pedig visszatelepültek eredeti helyükre.”
Hogy mennyire ellenálló ez a faj, a malakológusok még nem tanulmányozták behatóbban, de az biztos, hogy valamilyen szinten képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ahogy azt a kácsi egyedek is bizonyítják. „Nagyon odébb nem tudnak menni, mert a víz hőmérséklete limitálja az elterjedésüket. Kácson is a forrásnál lévő 22 fokos vízben élnek, s nagyjából addig találhatóak a patakban, amíg úgy a 17 fokot eléri a vízhőmérséklet, az alatt már nincsenek” – magyarázza a szakember.
Hatszáz millió – még pármillió évre
Egy idén júniusban indult és 2028-ig tartó uniós pályázati projekt a fekete bödöncsiga (és a másik három említett csigafaj) kácsi élőhelyének védelmét és rehabilitációját szolgálja. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP Plusz) az éghajlatváltozás hatásai miatt fellépő problémák – például az árvíz-, és belvízproblémák, aszályok, erőforrásaink túlzott használata – kiküszöbölésére nyújt támogatást; a 610 millió forintos kácsi projekt 85 százalékban uniós, 15 százalékban hazai forrásokból valósul meg.
Mint Farkas Rolandtól megtudtuk, ennek a pályázatnak a részeként a hegyoldalba terveznek építeni egy hordalékfogó gátat; e mögött kialakítanak egy olyan teret, amely hirtelen lezúduló nagyobb csapadék – így például az egyre gyakrabban előforduló extrém felhőszakadás – esetén ideiglenesen visszatartaná a hordalékot. Ez azért lenne kedvező, mivel a négy csigafajból három a szilárd, kavicsos aljzatot kedveli, a hirtelen lemosódó iszapos hordalék viszont lerakódik a meder alján, ezáltal csökkenhet ezeknek a csigáknak a megtelepedési élőhelye a patakban, és mint a 2010-es áradás is mutatja, jelentős pusztítást okozhatnak. A hordalékfogó gátat a legfelsőbb forrás felett alakítanák ki, így gyakorlatilag a csigák összes élőhelyét megvédenék havária helyzetben.
A pályázat másik eleme az egykori kácsi strand területén lévő, 1800-as években épült fürdőházhoz kapcsolódik, amely a völgy aljában keresztben helyezkedik el. Az épület fölötti hegyoldalban is fakad forrás, sőt, magában a fürdőházban is van egy, amelynek vizét egy medencében felfogták (lásd lejjebb).
Az épület alatt a forrásvizeket egy körülbelül 50 méter hosszú, kővel kirakott boltíves alagút vezeti át. Mivel az itt átfolyó patak medre is a bödöncsigák élőhelye, a pályázat keretében a szakemberek mindenekelőtt azt akarják megvizsgálni, statikailag mennyire stabil ez az alagút. „Mert ha megroppan vagy összeroskad, akkor elzárja a kifolyó víz útját, veszélyeztetve ezzel magát az épületet és a csigák élőhelyét is” – magyarázza Farkas Roland. Az épület alatti alagút és zárt csatorna az üzemelés során jelentősen feltöltődött hordalékkal is, ami korlátozza annak eredeti vízátvezető képességét. Most a vízügyi és a természetvédelmi szakemberek megvizsgálják, mennyi iszap halmozódott föl a rendszerben. Ha arra jutnak, hogy be kell avatkozni, akkor a pályázat keretében stabilizálják az alagutat és kikotorják a lerakódott hordalékot.
Fut egy másik, Wetworks Interreg pályázat is, amely a vizes élőhelyek megőrzését és védelmét szolgáló, szlovák határon átnyúló projekt – ez hamarosan lezárul. Ennek része a kácsi patak és a strandfürdő is. A patak faluban futó szakaszán egy nagy területet benőtt egy „akváriumszökevény” trópusi hínár, ami számos kedvezőtlen hatást gyakorol a csigákra, ezért ezt maradéktalanul fel akarják számolni. A strand mostanra teljesen elmocsarasodott, elláposodott területe felett pedig egy fapallóra épített tanösvényt alakított ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.
„Dúsan tenyészik sás, moha és haraszt”
A kácsi forrásokról és fürdőházról Fényes Elek 1851-ben a következőket írta: „A helység felső részén a völgy torkolatánál ered több lágy-meleg forrás, mellyeknél csinos fördőház emelkedik. E viz köszvény és csuzos nyavalyák ellen igen hasznos.” Mivel az itteni források vize magasabb hőmérsékletű, mint az évi átlagos léghőmérséklet, ezért termálvíznek is tekinthetők. A fürdőház – amelyet konkrétan egy ott feltörő, langyos vizű forrásra építettek – emeletén egykor közösségi tér, étkező lehetett, míg a földszinten több kisebb helyiségben padlóba süllyesztett fürdőmedencék vannak. Az egyik földszinti helyiségében négyszögletes, tökéletesen tiszta vizű medence található, amelyet Tükör-forrásnak neveznek. A fürdőházhoz később szabadtéri strandot építettek, úszómedencével.
A strand a kilencvenes években bezárt, ekkor a terület harminc évre magára maradt. „Nagyon látványos, ahogy a fürdőmedence ma kinéz, gyakorlatilag egy égeres láperdő lett belőle” – meséli Farkas Roland, aki a nemzeti park honlapján cikksorozatban ír a helyről: „A medence fala a földbe mélyítve masszívan áll, kopott kék korlátja segít, hogy követhessük széleit. Télen-nyáron térdig érő víz van benne. Lépcsői egy sűrű égerligetbe vezetnek, alján dúsan tenyészik sás, moha és haraszt.” A szakreferens szerint természetvédelmi szempontból nagyon kedvező élőhely alakult ki a medence aljában, illetve mellette, ahol régen a napozók, libikókák voltak: miután bezárták a strandot, a források utat törtek maguknak és elárasztották a területet.
Pár hete a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság lakossági fórumot szervezett Kácsra, ahol a természetvédelmi szakemberek előadást tartottak a helyieknek az itt élő csigafajokról, és tájékoztatták őket a hamarosan lezáruló, valamint a most indult pályázati projektek részleteiről. Farkas Roland szerint nagyon nyitottak, érdeklődőek voltak a lakosok. Azt mintha már elfogadták volna, hogy a kácsi fürdő nem fog kinyitni újra, erre vonatkozó kérdést, noha számítottak rá, nem is kaptak a fórumon. Azt tudakolták inkább a helyiek, hogyan lesz látogatható a természet által visszavett park és fürdő.
Amíg tartanak a nagyobb munkálatok, a területet lezárták, de amint megoldható, már menet közben is, lehetőséget biztosít a nemzeti park az érdeklődőknek arra, hogy meghatározott időközönként vezetett módon megnézhessék „akár a csigákat, akár a strandfürdőt, akár a fürdőház környékét. A pályázat és a munkálatok lezárultával pedig valószínűleg egy nyitottabb rendszert alakítunk ki, ennek kidolgozása még folyamatban van” – mondta Farkas Roland.
Szerkesztette: Fazekas Zsuzsanna
