A levelező tagozat

  • Kálmán C. György
  • 2012. február 17.

Első változat

Ha a kormánypárti politikusok és publicisták azon háborognak, hogy az ellenzékiek* itthon és az európai politika fórumain „hazájuk ellen fordulnak” (itt számos megfogalmazás lehetséges, van is mindenféle), rossz hírét keltik az országnak (vagyis: a kormánynak) – akkor talán jobban tennék, ha mindenekelőtt levélíróikat próbálnák rövidebb pórázra fogni.

Magyarán: kéne már szólni azoknak, akiknek a legutóbbi időben hirtelen nagy levelezhetnékjük támadt (Szapáry nagykövet, Szalay-Bobrovniczky nagykövet, Kovács Zoltán államtitkár, Szájer József, Lipták Béla, stb.), hogy nem kéne.

Nem kéne, mert egyrészt a gombnyomogatás a levélíráshoz képest összemérhetetlenül kevésbé artikulált jelrendszer – ezért ha valaki így vagy úgy szavaz, az sokféleképpen interpretálható ugyan, de senki nem kapható rajta csúsztatáson, hazugságon, ellentmondáson vagy elhallgatáson, amíg meg nem szólal.

Nem kéne, mert a politikusok többségénél a fogalmazási készség – a szocializáció korai szakaszától fogva – alacsony szinten stabilizálódott, és ha összejön is a hibátlan mondatszerkesztés (nem úgy, mint a batthyányprofesszoroknak), a gondolatmenet kristályos tisztaságához férhet olykor kétség.

Nem kéne, mert gyakran nem világos, hogy ugyan mi köze van a levélírónak ahhoz a tárgyhoz (és azokhoz a személyekhez), amelyek miatt pennát ragad. Ezt a bécsi nagykövet esetében szépen kifejtette a Magyar Narancs, de sok más esetben is feltehetők efféle kérdések. Nem világos például, hogy ugyan miért áll ki egy EU-parlamenti képviselő akár egy publicista, akár egy magántelevízió mellett, ha azoknak jogvitájuk van egy másik EU-parlamenti képviselővel.

Maradva ennél az utóbbi esetnél. Amikor hamvasan ifjú koromban először voltam Angliában, azt hittem, hogy az angolok mind kifogástalan úriemberek, lefegyverzően udvariasak és elegánsak, kifinomultan társalognak és mérhetetlenül bölcsek. A kulturális és nyelvi különbségek (mind anyanyelvi szinten beszélnek angolul!) elfedték azt a tényt, hogy a tahóság igenis igazságosan, egyenlően vagyon elosztva az emberiségben, az intelligencia hasonlóképpen; bunkók és hülyék mindenütt vannak, és nem szignifikánsan kevesebben, mint másutt. Nos, az az EU-parlamenti képviselő, aki a legutóbbi levelet írta, anyanyelvi szinten beszél angolul, és (ezért?) kifogástalan úriembernek (stb.) látszik; a házinyúl hozzá képest bősz vadállat, a csiga kapkodó ragadozó, a lajhár elhamarkodott hebrencs. A képviselő – ezt más nyilatkozataiból tudjuk – mindent, ami csak történik, természetesnek, érthetőnek, könnyen magyarázhatónak tekint: kisebb hibák, kisiklások, sedreségek vannak, de a világ szerinte jó úton halad, soha semmivel nincs különösebb baj, a kéjgyilkosság vagy az éhínség afféle múló működési zavar. A képviselő (alig érzékelhető angolos akcentusa ehhez hozzátesz) bölcs, megfontolt, udvarias politikusként jelenik meg a média minden szögletében, és nemigen jut senkinek az eszébe, hogy megpiszkálja: mit is mond, és miért? Van-e bármi igazi belátás, tudás, bölcsesség – vagy akár értelem – amögött, amit mond?

Hát ezért sem kéne. Levele, amelyet a képviselőtársához írt, akkora butaság, amekkorát eddig nemigen nézett volna ki belőle senki. Ha eddig a hűvös nyugalom és okosság szobra lehetett, most maga oszlatta szét az illúziókat. Veszélyes dolog ám ez a levelezés.

 

* Itt eredetileg az "ellenzék" szó állt, és - köszönet a Mandiner olvasóinak, hogy felhívták erre a figyelmemet - ez valóban egyeztetési hibát eredményezett. (De megjegyezném, hogy a levelek gyenge fogalmazása nem merül ki [esetleges] egyeztetési hibákban.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.