Czunyiné Bertalan Judit oktatási államtitkár írt egy levelet a Történelemtanárok Egyletének (TTE) és a Magyartanárok Egyesületének (ME), válaszul azokra a kritikákra, amelyeket a magyar- és történelemtanárok az új tankönyvekkel kapcsolatban megfogalmaztak. Elég nehezen jött ki a levél, száz nap elteltével az oktatási civil szervezetek az oktatási biztoshoz fordultak, aztán végre a 123. napon megkapták a választ.
Pontosabban: választ nemigen, csak egy levelet, amelyben érdemi válasznak nyoma sincs, csupán arról van benne szó, hogy minden rendben van, az akadékoskodók csak akadékoskodnak. Az államtitkárság mindent megtesz, ám a fejlesztési folyamatot „politikailag motivált, álszakmai vita kísérte és próbálta ellehetetleníteni. A médiában megjelent írások kiragadott példára támaszkodtak, melyek messze elmaradtak a változás valós mértéke mellett”. Siker van, nagy lépés van – tárgyalás, találkozás, egyeztetés viszont nincs, noha az államtitkárság, „ahogyan a múltban, úgy a jövőben is fenntartja az egyeztetés lehetőségét”. A múltban is fenntartotta – akkor sem volt egyeztetés; a jövőben is fenntartja – akkor sem lesz. Jó magasra tartja fenn, elérhetetlenül.
| ||
A TTE és az ME igencsak rossz néven vette a levelet, hiányolták belőle a tartalmi reakciót, az érdemi választ a kritikára, és az együttműködésnek legalább a látszatát. Holott megértőbbnek kellene lenniük, és belátniuk, hogy a maga módján az államtitkárság igenis sokat segít – például éppen a történelem és a magyar oktatásának színesítésében.
Hiszen épp maga Miklósi László mondja: „Czunyiné levele érettséginél egyszer még forrás lehet a jelenlegi korszakról.” No tessék. Kevés levélíró mondhatja el magáról, hogy írását forrásként használják a nebulók, amikor egy-egy korszakot meg akarnak érteni – hogy diákok (és tanárok) nemzedékei fogják kívülről fújni a megfogalmazás hol finomabb, hol durvább részleteit, a „siker” szó ismételt használatának jelentőségét boncolgatják, jó tanulók megfejthetik az iktatószám „KOKAB” elemét, rossz tanulóknak mentőkérdés lesz, hogy akkor folytat-e az államtitkárság párbeszédet (nem). Az államtitkári válasz tehát igenis értékes hozzájárulás a történelemoktatás továbbfejlesztéséhez.
Nem is szólva a magyarról – amelynek része az (írásos) kommunikációval (és annak műfajaival) való ismerkedés. Hogyan írjunk elutasító levelet? Iktatószám, címzettek, megszólítás – eddig rendben. És utána? Először mondjuk el, milyen remekül dolgozunk; utána a bírálatokat nevezzük elfogultnak és légből kapottnak; lezárásként helyezzük kilátásba, hogy ezután is minden rendben lesz, és majd egyszer, talán, beszélünk.
Mintaszövegek:
„Tisztelt Béla Úr!
Kisvendéglőnk eddig is sikeresen dolgozott azon, hogy kedves vendégeink a legjobb ellátást és a legsikeresebb ételeket kapják. (Ezt még két-három sorban lehet cifrázni.)
Azok a bírálatok, amelyek szerint a leves langyos volt és legyek úszkáltak a felszínén, a csülök erősen cukrosra sikerült, a desszert pedig magától elmászott, csakis az éttermünk lejáratására szövetkező konkurens hatalmak és néhány sértett toxikológus ármánykodása. (Ide is fér még egy-két mondat.)
Szeretnénk, ha továbbra is vendégeink körében üdvözölhetnénk, és ha lesz ráérő időnk, majd egyszer beszélgethetünk az időjárásról. Tisztelettel stb.”
„Tisztelt Erzsébet Asszony!
Gáz- és vízszerelő vállalkozásunk a lakosság, a haza és az emberiség érdekében végez megfeszített munkát immár négy éve és két hónapja, miközben sikert sikerre halmozunk. (Plusz még két sor ebben a szellemben.)
Meghökkenve értesültünk róla, hogy egyes gáz- és vízszerelő-ellenes körök kifogásolják, hogy az Ön WC-jéből ömlik a gáz, míg a csap megnyitásakor szennyvíz fröcsköl. Nem kétséges, hogy ez az álszakmai, politikailag motivált támadássorozat a mi lejáratásunkat szolgálja. (Még két hasonló mondat.)
Vállalkozásunk egyre komolyabb eredményeket ér el, Önt is továbbra is nagy odaadással fogjuk kiszolgálni, megjegyzéseire kellő időben esetleg visszatérhetünk, üdvözlettel stb.”
Tanárok: új, izgalmas anyag! Hajrá!
