Az Akadémia mint a finanszírozás mintája

  • Kálmán C. György
  • 2012. november 6.

Első változat

Balog miniszternek téves elképzelései vannak az MTA működéséről – de ennek mintájára szabná a kultúra finanszírozását.

Nehéz azt mindig pontosan megmondani, hogy bölcs és jó kormányunkban melyik terület melyik tárcához tartozik – alapesetben persze Navracsicshoz (IKM), hacsak nem személyesen a miniszterelnök dönt a legfontosabb ügyekben, de biztosan vannak kivételek is. Lehet, hogy a tudomány most éppen Balog Zoltán (Emberi Erőforrások Minisztériuma) reszortja, de hogy a művelődés, kultúra, művészetek nagyobb része (még) hozzá tartozik, az valószínűnek látszik.

Mindenesetre Balog miniszter nagyívű tervvel állt elő a kultúra finanszírozásának racionalizálásával kapcsolatban, s eközben ejtett néhány szót a tudomány irányításáról is. Nálam vérmesebb és elvakultabb (ellenségesebb, destruktívabb, külföldi médiákra kacsingató, esetleg egyenesen az ő zsoldjukban álló) olvasók nyilván azt mondják majd, hogy a gyakorló antiszemita és önjelölt próféta alapította Magyar Művészeti Akadémia sem összetételénél, sem jogállásánál, sem apparátusánál fogva nem alkalmas a művészetekre szánt állami pénzek fölötti diszponálásra. Kifogásolják majd, hogy a kultúra jobboldali kisajátításának nem első, de talán legsúlyosabb lépését készül meglépni a kormány; felvetik majd, hogy így zűrzavaros döntéshozatali helyzet jön létre, s a lassan kiépült intézmények és mechanizmusok mind a szemétdombra kerülnek; továbbá álságosnak találják majd azt a feltételezést, hogy ha a „konzervatív” „jobboldalhoz” közel álló grémium osztja a pénzt, akkor bárkinek bármennyivel több jutna (leszámítva persze azokat, akiket bölcs és jó kormányunk amúgy is szeret).

Ilyeneket én nem mondok.

Csak egyetlen, talán mellékes mozzanatra figyelmeztetnék. Úgy tetszik, a kultúráért (is) felelős miniszter nincs egészen tisztában azzal, hogyan működik a tudomány állami támogatása. Úgy hiszi ugyanis, hogy az MTA (mint – majdan – a MMA) megkapja „az összes támogatást”, ami a tudománynak jár, és azt az MTA osztja el.

Rosszul tudja.

Sajnálatos, hogy a jelek szerint a miniszternek teljesen téves elképzelései vannak arról a testületről, amelynek mintájára egy másik testületet formálni akar. A tudományt részben valóban az Akadémia finanszírozza, de az egyetemeken zajló kutatásokat már sokkal kevésbé, nem is szólva az iparhoz közelebb álló tudományos kutatóhelyekről, amelyek vállalatoktól, olykor (más) minisztériumoktól, európai pályázatoktól, és főleg: az OTKA-tól kapnak kisebb-nagyobb pénzeket; a finanszírozás rendkívül színes, sokféle, egymástól független, állami és magánszektorból, magyar, európai és világszervezetektől (és részben persze az Akadémiától) származó forrásokból áll. És addig jó, amíg így van – ha ehelyett volna egyetlen nagy szervezet, amelytől a döntés függene, az valamennyi kutató rémálma volna. Balog olyan mintára szabná az általa elképzelt szervezetet, ami nem létezik. (Vagy csak az ő tévképzeteiben.)

Abban viszont jól tájékozott a miniszter, hogy az MTA akadémikusai valóban elég rendes fizetést kapnak, teljesítményüktől függetlenül, pusztán már megszerzett címüknek köszönhetően. Azt szeretné, ha a Magyar Művészeti Akadémia tagjai is efféle juttatásban részesülnének. Nemes elképzelés, szociális érzékenységgel átitatott gesztus – és ezzel tulajdonképpen be is fejeződhetne a nagy munka. Aki méltó rá, akit az Akadémia befogad, az éljen jól, biztonságban, boldogan, s ha marad egy kis ideje, döntsön a kérincsélő, éhenkórász, úgyse-lesz-tag művészek pénzéről. Már ha marad ilyen egyáltalán.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.