Ellenhirdetés

  • Kálmán C. György
  • 2014. október 9.

Első változat

Kósa Lajost igazán nem kell irigyelni felesége ingatlanja miatt, borzasztó helyen lévő, nyomorúságos lakás. Ahogyan a többieké is.

Aki valaha is vásárolt már (vagy akart vásárolni) ingatlant, hamar rájöhetett, hogy egészen más az, amit az eladók mondanak róla, mint amilyen a valóságban. Ez a hirdetésekben a leginkább tetten érhető. Rutinos ingatlankereső már tudja, hogy ha azt olvassa: „felújításra szoruló” – az azt jelenti: rom. Kétszer annyit költhetsz rá, mint az egésznek az ára. Ha „romantikus” – akkor ha megnyitod a vízcsapot, lecsapja a biztosítékot, gaz van a szoba közepén, és a küszöb alatt borzok élnek. „Panorámás” – látni az egész szomszéd házat. „Szerény méretű ékszerdoboz” – az ágy csak állítva fér be. „Vadregényes kert” – parlagfűvel benőtt ipari hulladék. „Karbantartott” – minden penész- és vízfoltot gondosan lefestettek. És így tovább – természetes, hogy minden eladó sokkal szebbnek, vonzóbbnak akarja bemutatni, amit elad, még ha a legtöbben úgyis hamar rájönnek, mi az igazság.

Most az ellenkező tendencia ütötte fel a fejét.

Kósa Lajos nyilatkozott a Klubrádióban felesége óbudai lakásáról, és nem győzte hangsúlyozni, hogy ez gázgyári (na, ettől a szótól megborzong az egyszerű hallgató, szörnyű szag, állandó robbanásveszély, ipari környezet rémlik föl lelki szemei előtt); hogy lakótelepi (hát, oda a legkevésbé költöznénk, összezártság, rossz szigetelés, panel, lecsúszó kispolgárság, rémes), és hogy társasházi (hogy ennek a Kósánénak még egy önállóra sem telik, közös költség, veszekedések a kuka miatt, a szomszédasszonytól áradó kelkáposztaszag, a másik szomszéd szipus gyerekei). Aki nem ismeri a környéket, és sosem látta a házat magát, elborzad, és már-már sajnálni kezdi Kósáékat, akik ilyen rossz vásárt csináltak. (Ahogyan Kósa sajnálja Szijjártót.)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

E találékonyságon felbuzdulva közzéteszek néhány hirdetést, hogy lássuk, milyen szörnyű körülmények között élnek és dolgoznak hazánk nagyjai.

„Budapest egy külső kerületében, társasházban, gyanús lakóközösségben méretét folyton változtató, hatalmas rezsijű és közös költségű lakás eladó. Tömegközlekedés, bevásárlási lehetőségek hosszabb gyaloglással megoldhatók. Tetőtér-beépítési lehetőség nincs.” (Rogán Antal)

„Az agglomeráció külső peremén, sűrűn lakott, idegenforgalmi értékkel nem rendelkező kisvárosban, panoráma nélküli, ízléstelen családi ház eladó. Őrületes rezsi, a kert folytonos gondozást igényel, a terek kihasználhatatlanok.” (Szijjártó Péter)

„Budapest legsűrűbben beépített részén, nagy szmogterheltségű területen, óriási belmagasságú, nehezen kifűthető, folyamatos felújításra szoruló, irodának alkalmatlan ingatlan eladó." (Parlament)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.