Parti Nagy Lajos káprázatos írása nem más, mint a miniszterelnök és egy újságíró között lezajlott 34 másodperces párbeszéd szó szerinti leirata. Jó, az író hozzáfűzi még a „színi utasításokat”, vagyis azt, ahogyan és amit ő lát a kis videón – semmi kétség, ez meg a bevezető pár mondat nagyon is sokat hozzáad mind a látványhoz, mind a lejegyzett szöveghez. (Aminek komoly irodalomelméleti tanulságai vannak, ebbe nem mennék bele; elég annyi, hogy fényesen igazolja: a dráma szövegének nagyon is fontos részei a didaszkáliák, a színpadi utasítások, a helyszínre – színpadra – vagy a szereplők gesztusaira, viselkedésére, lelkiállapotára, szándékaira vonatkozó megjegyzések.)
Most akkor idézem, mit mond a miniszterelnök:
„Illés Zoltán sajnos még nem tudott felnőni a baloldalhoz, úgyhogy még erősödnie kell.”
Nem is az, hogy ő maga (és bizonyára rajongóinak széles tábora) ezt a mondatot szellemesnek, ügyes riposztnak, mulatságos és minden további vitát lezáró válasznak tartja; nem is az, hogy ennyivel véli letudni azt, hogy elképesztően tahó államtitkárának szavait kommentálja.
Hanem hogy ennek semmi értelme.
Lehetne szellemtelen, lehetne visszautasító, lehetne semmitmondó – de ez értelmetlen. Ha nagyon akarjuk, néhány értékelhető gesztust találunk benne – de a logika próbáján mindenképpen elvérezne. A mondat azt sugallja, hogy valamiben jobbak, teljesebbek, erősebbek a baloldalon – ezt bizonyára ironikusan kell érteni, tehát ez a minőség voltaképpen valami rossz. Vagyis: a baloldal a tahóság mestere, Illés még nem olyan jó ebben. Tehát? „Erősödnie kell”? Erre kell gyúrnia, ahogyan a bölcs edző sejteti? Legyen minél tahóbb, ez a cél? Vagy hogy? De igazából nem ez a zavaros gondolat a lényeg, hanem hogy el van pöttyentve a Sátán neve, hogy utal a beszélő arra a legfőbb gonoszra, akinek a neve hallatán jóérzésű ember összeborzong: a baloldal. Ugyanúgy, mint fegyverhordozói száján az „elmútnyócév” meg a „bajnaigyurcsány”: elhangzik a szó, nyulak, madarak elbújnak, meghasad a mennyeknek kárpitja. A másik gesztus a már említett „erősödés” – alig rejtett utalás ez a munkatársaira odafigyelő, gondos vezető (vagy tréner) magatartására, aki szívén viseli azok teljesítményét, akik a gondjára vannak bízva, s akik számára a fő érték: az erő.
Az ilyen rövidke, folyosói kiszólások, főleg, ha ennyire váratlan helyzetből, spontán módon törnek elő, jobban vagy legalább annyira jellemzik a megszólalót, mint a hosszú monológok. Viccesnek szánt zagyvaság – ez jön Orbán Viktorból.
