Két klasszikus

  • Kálmán C. György
  • 2012. október 23.

Első változat

Az egyik:

Orbán Viktor azt mondta: valóban volt a tavalyi év végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy „politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”. Ha nincs a békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, „akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot. (...) Ha a hagyományos diplomáciai szkander erőszabályai érvényesültek volna, és a közönség nem szállt volna be a mérkőzésbe az egyik fél oldalán, akkor könnyen lehet, hogy ezt az interjút tényleg egy másik miniszterelnöknek kellett volna adnia” – fejtette ki.

A kormányfő az interjúban nem összeesküvésnek, hanem koordinált akciónak nevezi az említett támadásokat, amelyeket szerinte a kormány által okozott érdeksérelmek szültek. „Hogy ez be fog következni, abban biztos voltam. (...) Nagyon sok érdek sérült ugyanis. (...) Leállítottuk a garantált piacokra rátelepedett külföldi vállalatok pénzszivattyúit, és emiatt e cégek tulajdonosainak, továbbá az európai bürokratáknak, spekulánsoknak és sok mindenkinek az érdeke sérült” – nyilatkozta.

A miniszterelnök szerint a kormányzatnak és az ő manőverezési teljesítményének is szerepe volt abban, hogy a támadások ennek ellenére nem egy hónap, hanem csak másfél év után „álltak össze koordinált akciókká”. Ugyanakkor biztató fejleménynek ítélte, hogy az Európai Néppárt küzdött Magyarországért, „kiállt mellettünk, megvédett bennünket”, bár európai parlamenti többség hiányában nem tudta megakadályozni az akciókat. Az interjút készítő Bayer Zsolt újságíró felvetésére – amely szerint Róna Péter közgazdász egy interjúban azt mondta, „december végén, január elején Merkelék eldöntötték, hogy Orbánt le fogják váltani” – úgy válaszolt: „a német kormányokat kihagynám ebből”, Németország ugyanis nem azonos a német újságokkal, újságírókkal.


A másik:

Január, ugyanabban az évben, amely február után következik.

Nem, nem, nem!!! Nem értem! Micsoda világ ez a Spanyolország! Az udvari szokások olyan különösek! Nem értem! Semmit se értek! Ma kopaszra borotválták a fejemet, pedig torkomszakadtából kiabáltam! Én nem akarok szerzetes lenni! Én nem akarok szerzetes lenni! De aztán! Mi történt velem aztán, amikor hideg vizet kezdtek zúdítani a fejemre! Soha életemben ilyen pokoli szenvedésben nem volt részem! Úgy kellett lefogni! Majdnem megvadultam! Miért?! Mi értelme ennek a szokásnak? Ez embertelen, értelmetlen szokás! Én nem akarok tovább...

Én nyilvánvalóan az Inkvizíció karmaiba kerültem. Hát persze, minden emellett szól. És az, akiről azt hittem, hogy a birodalmi kancellár, az a főinkvizítor személyesen. De akkor is... hogy lehet a király alárendelve az Inkvizíciónak?

Franciaország! Úgy van. Franciaországtól mindent el lehet várni. És különösen attól a felkantározott szamártól, attól a Polignactól. Az üldöz engem!

Odahaza galád módon elnyomja a sajtószabadságot, most pedig megesküdött, hogy engem tesz tönkre.

Csakhogy én átlátok ám rajtad, barátocskám, mert téged meg Anglia rángat dróton. Anglia nagy politikus. Anglia mindenhová beszivárog!

Mindenki tudja: Anglia szippantja a tubákot, de Franciaország tüsszent tőle!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.