Örömmel jelentem, hogy a „Nagy emberek érdekes gondolatai” című (be nem jelentett) sorozatunk újabb részéhez érkeztünk. Ezúttal Szőcs Géza volt államtitkár, jelenlegi miniszterelnöki tanácsadó és a Magyar PEN Club elnöke nyilatkozott Bolgár Györgynek a Klubrádióban, már vagy egy hete. Az interjú valóságos témája az a díj volt, amelyet Lawrence Ferlinghetti kapott (és visszautasított) – erről itt a Narancsblog remek írást is közölt.
Közben azonban a kérdező is, a megkérdezett is kicsit elkanyarodott a tárgytól, és mintegy mellékesen kiderült, hogy a tanácsadó-elnök úr immár a filológusi, irodalomtörténészi, egyenesen történészi pályára (is) lép. Ezt mondta: „Én elkezdtem Nyirő József politikai és közéleti pályáját fölmérni, mert hiába mond bárki bármit, ez egy feldolgozatlan fehér foltja a magyar politikatörténetnek és művelődéstörténetnek is…” Amikor sok sikert kívánunk Szőcs Gézának új, felelősségteljes és bizony teljes embert kívánó munkájához, figyeljünk fel arra, hogy a tudós elszánást bizonyos nehézségek máris felhőzik. A mondat ugyanis ekként folytatódik: „…és azt gondolom, hogy azok az elvárások vagy hivatkozások nem helyénvalóak, hogy Nyirőről kellett volna tudni, miket írt. Ezt nincs honnan tudnia valakinek, aki még nincs hetven-nyolcvan éves.”
Bizony, súlyos gondokkal kell szembenéznie a kutatóknak. Hogyan is tudhatnának bármit egy rég elholt szerzőről, ha ők maguk nemhogy nem holtak, de még hetven-nyolcvan évesek sincsenek, s így lövésük sem lehet arról, mi is történt hajdanán. Bárki nekik szegezheti a kínos kérdést – „ott voltál, haver? láttad?” –, s akkor kulloghatnak el, szégyenszemre. Alig észrevehető oldalvágás ez Ady, Petőfi vagy Csokonai (és korszakaik) tudósainak, akik – nem bírván kivárni az emberi életkor legfelső határait – nevetségesen ifjan próbálják feltárni választott tárgyuk mibenlétét. Talán, talán Szőcs Gézának (még jócskán innen a hetvenen) mégis sikerülhet „a Nyirővel kapcsolatos filológiai kutatásait” „előtárni” – bár, ha saját aggodalmait komolyan vesszük, csak valami csodás erő közbejöttére számíthatunk. Hiszen a tanácsadó-elnök egyfelől a következetes szkepszis álláspontján van, másfelől azonban erősen bízik abban, hogy kutatásai eredményre vezetendnek: ezt a „feldolgozatlan fehér foltot” esetleg a matuzsálemi kor előtt fölméri.
Amihez erőt, egészséget kívánunk.
