Könyvek az oltáron

  • Kálmán C. György
  • 2014. január 26.

Első változat

Egy jobbikos óriásplakát apró részletét vesszük szemügyre: mit olvas a mintacsalád? Képelemzés.

Nem kell mindig mém.

Vagyis: nem szükséges mindig manipulálni, átrajzolni vagy épp megmozgatni a neten kerengő képeket ahhoz, hogy vicces vagy leleplező tartalmat nyerjünk ki belőlük; olykor elég csak rápillantani a képre magára, nyersen, megdolgozatlanul – magukban is humorosak vagy feltárnak valami lényegeset; anélkül, hogy mondjuk buborékokat illesztenénk a szereplők szájához, és (el nem hangzott) párbeszédeket tulajdonítanánk nekik, nagyon is megértjük, amit a fénykép mond nekünk.

Bemelegítésként és kommentár nélkül lássunk egy ilyen képet (és figyeljük meg a mosoly megannyi változatát – mint egy németalföldi zsánerképen, döbbenetes erővel elkapott pillanat):

false

 

Lépjünk tovább. A következő képen is mindenki mosolyog, de ez most nem érdekes. Ez – szemben az előzővel – igen rossz kép, kompozíciója semmi, a színek gyengék és érdektelenek satöbbi. Ez a Jobbik választási plakátja, látható mindenfelé, óriásplakát alakjában. Vacakság. Szörnyű a környezet is: a felkapaszkodott, de ízlés híján való újgazdagok lakberendezése: jobbról régi (vagy álrégi) téglával kirakott fal, rajta (álrégi) Nagy-Magyarország térkép; szemben irtózatos fehér műanyag csipkefüggöny, értelmetlen kis benyíló a falban, benne kereszt, a nagypapa (dédpapa) világháborús katonaképe, néhány könyv; nagyon átlagos székek támlái látszanak.

false

…És mintha az egész család azon mulatna, hogy az ősi magyar hagyomány szerint szervírozott karácsonyi (vagy hálaadásnapi?) sült pulykához az ifjú családfő egy bontatlan butéliából öntene bort az övéinek. Nem semmi mutatvány, szurkoljunk neki.

De fordítsuk a figyelmünket egy apró részletre. A könyvekre.

Szokás azt mondani, hogy az, hogyan fest valakinek a könyvespolca, már ha van egyáltalán, jellemzi a ház lakóját. Ez jól hangzik, de csak komoly fenntartásokkal fogadható el. Az ember megvesz olyasmit, ami jónak néz ki (vagy jól néz ki a polcon), de soha nem olvassa el; kap könyveket ünnepekre vagy csak úgy; örököl a nagymamától; meg esetleg ki is szór vagy el is ad olyanokat, amelyek pedig valaha fontosak voltak. Vagy az is lehet, hogy a kedves könyvek külön vannak, a nahtkasztlin, a sufniban, a vécében.

Jobbikosék könyvei – de legalábbis a legfontosabbak – a kis házi oltáron vannak, mert ők megbecsülik a kultúrát. Érdemes tehát átböngészni a kínálatot. Azt kapásból megmondhatjuk (a következő képre ránézni most nem ér!), hogy ott lesz Wass Albert; jó eséllyel tippelünk Tormay Cécile-re is. És mi még? Lássuk.

 

false

Wass megvan, kétszer is, és persze a Bujdosó könyv is ott díszeleg, valamint az erdélyi magyar írók novelláit egybegyűjtő Erdély lelke című kötet. És még?

Hoppá.

Csáth Géza.

Züllött életű, a modernizmusnak elkötelezett, politoxikomán, parázna szerző, aki végül öngyilkos lett. Hogy kerül ide? A plakát kigondolója nyilván úgy gondolkodott, hogy – mindennek ellenére – jeles klasszikusról van szó, aki napjainkban is népszerű, a huszadik századi próza nagy mestere, ezzel kifejezésre lehet juttatni a derék jobbikos család nyitottságát az újra, a modernre, s hogy milyen elfogadó a romlott, ámde jelentőset alkotó művészfélékkel. (És a származása is rendben van.) Ellenpróbát is tehetünk: Kosztolányi, Karinthy, Móricz más és más okokból szóba sem jöhetnek; hasonlóképpen a líra területéről – mert ezt is képviselnie kell valakinek – kizárható József Attila, Füst Milán, Illyés vagy Kassák. De Pilinszky – mert az ő kötete is ott van – alkalmasnak látszik. Nemigen érthető költészet ugyan, de sokan nagyra tartják, vallásos ember hírében áll, halott klasszikus, a komcsik állítólag idegenkedtek tőle. És hát a magas kultúra nagy alakja, a kutyafáját.

Csáth és Pilinszky első látásra meglepő – de ha belegondolunk, biztonsági játék.

Persze, ne gondoljuk, hogy ezek a jobbikos család napi olvasmányai. Azért rajtuk támaszkodik a nagypapa (dédnagypapa) katonaképe, macerás dolog volna folyton levenni-visszatenni.

(Köszönöm Kappanyos András segítségét.)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.