Levél Amerikába

  • Kálmán C. György
  • 2014. október 20.

Első változat

Az amerikaiak félreértenek bennünket. Nem ismerik a keleti nyitásból adódó új világrendet, az új és egyben ősi hagyományok erejét.

Kedves amerikai kormány, te, a nagy kulturális felsőbbrendűségi tudatodban elképesztően arrogáns és érzéketlen vagy, nem követed Magyarország gazdasági, szellemi és kulturális fejlődését, olyasmibe szólsz bele – első, felületes és csalóka benyomásaid alapján –, amik egyáltalán nem azok, amiknek te látod őket. Azt hiszed, hogy a más szokásokkal, neked ismeretlen hagyományokkal, tőled idegen habitussal rendelkező népeket, országokat kioktathatod, szankcionálhatod, csakhogy ez nem más, mint valamiféle képzeletbeli amerikai kultúrfölény fitogtatása, amivel a magyar emberek sosem békülhetnek ki, sőt határozottan visszautasítják.

Mert mi is történt.

Most már jó ideje hazánk a keleti nyitás politikájának elszánt híve, és a magyar emberek kétharmada felhatalmazást adott – csak ebben az évben immár harmadszor, de először négy esztendeje – arra, hogy unortodox módszereinkkel, az ősi keleti-magyar hagyományok felelevenítésével, új gondolkodással virágoztassuk fel az országot. Amiről a hanyatló nyugat talán még sosem hallott, de amit alig titkolt irigységgel figyel.

Így azután érthető, hogy amikor effendi Smith érdeklődni kezdett a só iránt, amit szerény bányámból munkatársaim napi kemény munkával termelnek ki, kicsit utánanéztem a családjának – tiszteletre méltó, derék família, az öreg Smith haddzs volt. És mire egy tavaszi estén a sátramhoz ért, a hátsó kertben már ott volt a kanca a kislányának, a kis Jaguar a fiának, egy közepes Lamborghini effendi Smithnek magának. Akkor éppen csak bekaptunk valamit, alig nyolc fogás volt, a szolgák gyorsan végeztek, aztán másnap reggeltől délutánig bepótoltuk, közben megbeszéltük az üzlet részleteit. Láttam, hogy az effendi megkívánta az egyik szolgálólányt, azonnal oda is adtam neki, aztán jól telepakoltattam a Lamborghinit szarvasgombával, kaviárral, ami éppen kézre esett, búcsúajándékként néhány aranytömböt is mellé tettem.

Így azután nem csoda, ha effendi Smith rendesen viszonozta a jóltartást, megértette, hogy keletre nyíló hazánk hagyományai szerint ez az üzletkötés része, és szégyenben maradna, ha kevesebbet nyújtana, mint én neki. Egy medencés villa, néhány luxusautó, balatoni vityilló a hegytetőn, nem erőltette meg magát azért a kis sóért. Mindenesetre az üzlet lebonyolódott a maga módján, kifizettem a NAV-ot is, mi tagadás, jól jártam.

És amit fontos ebből az egész történetből: ez nálunk így megy, ahogyan már évezredek óta tudják ezt tőlünk keletre, meg az egész arab világban: ajándékokat kell adni az üzletfélnek, vendégül látni és jóltartani, különben nincs bicinic. Mármost ezt korrupciónak, korrupciónak nevezni, a hagyományok, az egész kultúra semmibevétele, lenézése, megbélyegzése. Felháborító éppen egy olyan ország részéről, ahol a nőket kihívóan szemérmetlen öltözékben hagyják flangálni, két perc alatt isszák meg a kávét, nem átallanak disznót enni és a feleségeikről beszélgetni, pfuj.

Nemcsak arról van szó tehát, ahogyan nagyjaink mondani szokták, hogy „tiszteletet Magyarországnak!”, hanem hogy legalább ismerkedjenek meg a keleti gondolkodásmóddal, szokásrenddel, az ébredező új nemzet frissen kialakuló, de gyökereiben ősi hagyományaival. Az elsietett és igazságtalan ítélkezés még visszaüthet. Éljen a sokszínűség, a multikulturalizmus, a tradíciók szabad gyakorlása!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.